Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-09-17 / 38. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj: egész évre 10, és évre 5 frt. évnegyedre 2frt. 80 kr. pp. . A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­szeri beiktatása 3 pkr.GAZDASÁGI JÁTOK „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.* * Előfizethetni helyben a szerkesztő­­ségnél, üllői­ után a m. gazt­. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Ármin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1857. September 17. IX-dik évi folyam második fele. LT".­­..... — ..... " T-r—" TARTALOM: Igénytelen nézetek a magyarhoni juhászat körül. V. — Gazdasági tájkép Bereghmegyéből. — A maggar táplálkozó madarak kártékonyságáról. (Vége.) — Az állattenyésztésben a szülök befolyása az ivadékra. (Folytatás.) — Évszaki tudósítások. LXIV. — KER­­TÉSZET : Nézetek a gyümölcsészetnek hazánkbani megh­onositása körül. (Folytatás.) — Gyümülcsészet. A mogyorófáról. (Folyt.) — TÁRCZA : Kormányi intézkedések. Az 1852-diki erdőtörvény. (Folyt.) — Irodalom. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hir­detések. Igénytelen nézetek a magyarhoni juhászat körül.­ ­w. A juhok átöröklő tulajdonai közt legnevezetesebb a gyapjú­finomság. A finomság azon kincse a gyapjúnak, mely annak belbecsét, belértékét meghatározza. Minden terménynek, minden kereskedelmi czikknek van durvább és finomabb neme: a fehérmegyei búzát a pesti piaczon drágábban fizetik mint a bácskait, mert aczélosabb, mert neme­sebb. A dohánynak, a bornak ki ne ismerné nemesnél nemesb fa­jait. Az állatoknál a sertéseknek, szarvasmarháknak és lovaknak jelesebb fajait szinte ismerjük. A juhok nemessége gyapjúk fi­nomsága által határoztatik. Minthogy a termények belértékét többnyire a finomság ha­tározza, és a belérték a termény árát szabályozza, igen termé­szetes , hogy a finomság mindazon terményeknél, melyeknek árát emeli, haszongazdasági szempontból is, a legfőbb té­nyező. De mondhatni legnagyobb szerepet játszik a finomság, különösen a gyapjúnál, melynek értékét csaknem egyedül ez ha­tározza, mégpedig oly feltűnő arányban, hogy egyik mázsa gyapjú értéke 50 forint, míg egy másik ára 250 forint, sőt ezen felül. A finomság ezen hatalmát a gyakorlati világ rég fölis­merte, és igyekezett azt minden terményeinél a legmagasabb, azaz a legértékesebb fokra emelni; természetes tehát , hogy a gyapjúnál is a legfőbb finomság volt czélul kitűzve. Midőn a juhtenyésztés a gyapjúfinomítást tűzte ki czélul, ne higyjük hogy egyedül csak a szépre törekvés ingere vezé­relte, hanem vezérelte a haszon utáni vágy, mert látta, hogy a finomabb gyapjúnak magasabb ára van, mint a nemtelen durvá­nak A gyapjú­fi­no­mítás tehát czéljaiban tökéletesen helyeslendő, mert haszonra számított, hanem nem menthető a kivitelben, a mennyiben hibázott, midőn a finomságnak minden más tulajdont alárendelt; és pedig nézetem szerint nemcsak azért hibázott, mert ez egyoldalú finomítás által a mennyiséget játszotta el , ha­nem főként azért, mert a finomságot decreditálta,a­mennyiben igen sokakat azon szerencsétlen nézetre vezetett, mintha a gyapjúfi­nomsággal nem lehetne a mennyiséget egybekötni, és ezen sze­rencsétlen nézet szomorú szüleménye a jelenlegi minden áron gyapjúmennyiségre törekvő irány! Elmondottam igénytelen nézeteimet az egyoldalú finomítás­­ból keletkezett szomorú következmények felett; el fogom mon­dani a minden áron gyapjúmennyiségre törekvésből felledező, nem kevésbé kétes jövendő felett is , mert a legközelebb lefolyt gazdasági kiállítás azon tapasztalatot nyújtotta, hogy juhtenyész­­tőink ellentétesebb pártra oszottak, mint kívánatos volna, egy részről a legfőbb finomságot bálványozván még gyarlóságaiban is, mig a nagyobb tömeg ennek ellentétül mintegy daczolva, a minden áron gyapjúmennyiségre törekvésben keresi üdvét. Azonban a legfőbb finomság melletti küzdelem jelenleg csak látszólagos, és inkább szavakban mint gyakorlatban él, mert hiszen minden lépten észlelhető a finomsághoz arányított nyirési súlyra törekvés, és e téren alig van többé mitől félnünk, mert itt napról napra tisztulnak fogalmaink. Valóságos kezesség e tekin­tetben Czilbhert úr többször idézett jeles értekezése, hanem an­nyival szomorúbb a minden áron gyapjúmennyiségre törekvő irány, mennyivel több látszólagos csalékony okok harczolnak mellette, melyek igen könnyen csábatva tántoríthatnak bennün­ket , annyival inkább , mert a kor követelményei is sarkalnak bennünket. De ép e kétes pillanatokban, és a ránk nehezült idő vaskarja alatt — midőn a menekvés ösztöne szalmaszálhoz kap­kod — kell megmutatni férfiasságunkat és gazdasági értelmisé­günket, hogy sem erőnk meg nem törik, sem a csábóknak rabjai nem leszünk, hanem az igaz irányt kiválasztva, határozott aka­rattal küzdünk a czélra. A minden áron gyapjúmennyiségre törekvést én semmivel sem tartom különb tulságnak az egyoldalú finomításnál, mert ha ez eljátszotta a mennyiséget, amaz meg el fogja játszani a minő­séget, és a végeredmény itt is kevéssel lesz kamatozóbb mint ott. A juhászatnak nagyobb átka nincs,mint a helytelen keresz­tezés , mert ez a gyapjú minden jellegét tökéletesen elrontja; a legjelesebb tenyészállatoktól korcsivadékot származtat, és az egész juhászától annyira összezavarja, hogy az ember nem képes magát többé kiismerni , szóval a kiegyenlítettségnek legnagyobb ellensége a helytelen keresztezés. Pedig fájdalom a jelenleg uralkodó, mindenáron gyapjú­mennyiségre törekvő irány legfőbb eszköze, a keresztezés, mert hiszen mit tesznek juhászaink ? A gyapjúszegénységet átalában a finomságságnak tulajdo­nítván, hogy a gyapjúszegénységtől megmeneküljenek, a durva gyapjúban keresnek orvoslatot, a legfinomabb de kevés gyapjút adó merinókat, gyapjúgazdag, de egyszersmind durva kosokkal keresztezik , és ezáltal hiszik a bajt orvosolhatni, ha egyik tul­­ságból a másikba lépnek; pedig azért, hogy apáink a minőséget a mennyiség rovására magosították, korántsem vagyunk jogosítva a mennyiséget a minőség rovására emelni felé, sőt ellenke­zőleg. Ezen igen is sok fáradsággal szerzett finomságot híven meg kell őrizni, mint igen is drága kincset, melyet elődeink annyi ál­dozattal szereztek meg, hanem igen is a mennyiséget magasítani kell, még pedig magasítani egész a finomságnak megfelelő arány­ra ; de magasítani csak úgy, hogy a gyapjú jellemét ne koc­káz­­tassuk , mert azon nemes tulajdont eljátszani, a­mit hosszú évek során véres verejtékkel szereztünk meg. rosz számítás volna, ma­gasítani kell, a juhtenyésztés szabályszerű elvei által meghatároz

Next