Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-11-12 / 46. szám

* Megjelenik faetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél—két év. Előfizetési dij : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­szeri beiktatása 3 pkr. Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél , üllői­ után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Ármin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1857. November 12. IX-dik évi folyam második fele. ..Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ TARTALOM: A magyarorsz. átalános biztosító intézet legszebb hivatása. — Londoni közlemények. XII. — A kettős könyvvitel a mezei gazdaságban. III. — Barmászat. XV. — A Balatonmellék bortermelése és szüreti kezelése. — Egy kis észrevétel az őszi és tavaszi szőlő­­metszésre nézve. — ,,Ceres“, porosz hiteltársulat. (Folytatás.) — KERTÉSZET : A mandulafároi. (Folyt.) — TÁRCZA : Az úr­béri szabályozás ügyében. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A magyarorsz. átalános biztositó intézet legszebb hivatása. A magyarorsz. átalános biztosító intézet nemsokára életbe lépendvén, nem mondhatja akkor többé senki—ha marhái eldög­­löttek, ha vetéseiben zivatar, jég, árvíz, vagy fagy által kár tör­tént, ha épületei vagy termékei leégtek — hogy saját szeren­csétlenségének — hanyagságból — nem önmaga volt oka. A biz­tosító intézet tehát úgy, mint annak életbelépését reményleni lehet, sok becsületes és szorgalmas családot megment minden na­gyobb csapásoktól. De e hivatás, e jótékonyság tulajdonképen visszafizettetik a haza polgárai által, mert hiszen a visszafizetés lét­alapja s gya­rapodási forrása az intézetnek, miszerint kevés alapon is végre valóban országossá növekedhetik (hacsak részvényesei vissza nem lépnének, vagy igénybe nem vennék ama haszont, melyet ily balesetek teréről vonni igen két­értelmű jótékonyság.) Magas a hivatása a biztosító intézetnek: ország­szerte hitelt vívni fel a magyar földbirtokosok számára. Ezen állítás talán különös, de mégis igen természetes. Aránylagos a kamatláb a veszélyzés nagyságával; és pedig egy neme a veszélyzésnek: a névszerinti érték (milyen a földbir­toké legtöbb esetben),midőn t. i. a kölcsöntőke, sőt néha még ka­matra sem fizethető vissza pontosan, eladhatási hiány, vagy az átalános csapások kártételei miatt. 10—15 — 20 pcentet nyerhet a pénzüzér, ha kellő világ-és emberismerettel kezeli pénzét, oly biztosan, mint csak emberi biz­tosság lehet; mert hiszen tulajdonát száz meg ezer törvényczikk őrzi;mig viszont a földbirtokos csupán 3 — 4 —5 pcent jövedel­met mondhat biztosnak, de ezt is csak akkor, ha terményeit biz­­tositá, minden csapás ellen ; igaz ő is nyerhet 15—20 pcent jöve­delmet néha, bár a hús és kenyér olcsóságáról gondoskodni szo­kott a közigazgatás. Semmivel sem tartja biztosbnak földbirtokra kölcsönözni pénzeit az üzér, kivált ha annak terményei biztosítva nincsenek, mint saját kezeiben; sőt biztosbnak tartja itt, mert itt mindig látja, érzi, bármi portékát, terményt vett rajta, és nem csekély bizalommal kell lennie a földbirtokoshoz, kinek kezére 10—15 p centtel reá is bízza tőkéjét, kivált ha terményei biztosítva nin­csenek, mert nem csupán arra kell számítania, hogy a tőkét */2 vagy egész éves felmondás mellett is csak évek után láthatja, ha perelni nem akar, vagy még később, ha perelnie kell, s így nem egyszer 20—30 pcent bizonyos nyereményű vállalatot el kell eresztenie; de még abban sem bizonyos, hogy kamatait rendesen megkapja, vagy megkaphassa. Ezért földbirtokosaink hitele nem igen szokott tovább ter­jedni tiszta jövedelmük erejénél, s midőn már a tiszta jövedelem­nek 10 —15 pcentet kellett tennie,hogy a kölcsönt visszafizethesse, akkor már a kölcsönző is 10 — 15 pcent kamatot követel, mert hiszen ez mind csak feltételes, csak kivételes eset, s rendesen be nem is ütvén, az 5 — 6 p centen felüli kamat tőkésitzetni szokott. Mennyi kérelem és mily áldozatok útján halaszthatja egész tar­tozását (s tehát kamatait is) rész­termés vagy árhiány esetében csak egy évvel is odább a földbirtokos! sokkal inkább bántó tény, mintsem itt esetekkel példázgassuk. Nincs biztosabb birtok, mint a földbirtok, ezért legmagasb ennek tőkeértéke a kamathoz, jövedelméhez képest. Nincs hasz­nosabb üzlet, mint a pénzüzlet, ezért legmagasb a tiszta pénz kamatja annak tőkéjéhez. Csupán kivételes esetekben vehet tehát fel czélszerűen kölcsönpénzt a földbirtokos, úgy t. i., hogy ha a kamatláb kicsiny,a hitelező,ha pedig a kamatláb nagy,a kölcsönadó ne csalatkozzék. Minden esetben le kell mondania nyereményest, bár veszélyes a üzletekről a tőzsérnek. Ámde oly esetekben is, midőn a kölcsönvétel és adás mindkét félre nézve hasznos, e hasznot, e számítást egy tűz, egy jég, egy fagy, egy ár, egy dög­vész semmivé teheti. Csupán akkor és annyira van tehát biztosítva a kölcsönző ka­matainak rendes élvezetében, a­mennyire és a midőn a birtokos vetései, épületei, marhái biztosítják. Jól láthatjuk, mily bukásokat okozhat nem az értékhiány, hanem a fizetés­képtelenség, mely által zár és zárgondnokság alá vettetvén a valódi érték, többnyire igen alá olvad, s minden áron pénzzé tétetik. Mennyire múlhatlan kellék tehát a hitelhez nem a névszerinti érték, hanem a valóságos készpénzzeli fizetés­­képesség, azt kivált kereskedőink igen érzik s tudják, és im azért nem hajlandók kölcsönözgetni földbirtokra legtöbb esetben. Bizonytalannak szoktuk a földbirtok jövedelmét tekinteni, részint a kezelő erélyes és szorgalmas eljárásábani kétkedés, ré­szint az idő viszontagságaira számítás következtében annyira, hogy bár­ki is kísértse meg megbecsültetni szép vetéseit őszszel, igen kevés fog egy évre annyi kölcsönt kapni, mennyit terményeiből méltó remény szerint várhat, és még kevésb fog annyi tőkét kap­ni, mennyinek kamatait ebből kétszeresen is fedezhetné, tehát birtoka 5o/ioo értékéig. Kísértse meg viszont egy kereskedő igénybe venni minden hitelét, nem kap-e könnyen 5o/ioo-nyi készpénzt ingó értékeire?! De igen is, láthatjuk, hogy gyakran 100/Ioo sőt 200/ioo hitele is van. Eme hitelbeli egyenetlenséget kell kiegyenlítnie a biztosí­tás rendszerének. Oly biztossá kell ennek tennie a mezőn létező ve­téseket, mint a boltban készen levő gyártmányokat, melyeknek pedig ’/s — % értékét is néha nem éppen a zivatar, hanem egy szeszély, egy újabb találmány szintén semmire teheti. Midőn a biztosság egyenlő leend, egyenlőnek kell lennie a hitel­nek is . . . de természetesen csak a jövedelem értékéig. Mikor terjedhet a földbirtok hitele nem 10°/100 vagy több, hanem csak 70,top—8o/too-re ?. . Akkor, midőn a földhitelbankok rögtön fizethetnek egy-egy fizetés­képtelenségbe jutott egyéni­ség birtokáért. 46

Next