Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1858-01-14 / 2. szám

18 nai uradalma, mert ez, habár takarékossággal párosult okszerűséggel, de mindenesetre oly léptekkel halad előre, hogy azt utánozni, csak más forrásokból merített erővel lehet. Hanem a Gindly-családi vagyonok, birtokosaik ismert, páratlan takarékossága által, magából a birtokból kikerült jövedelemnek megtakarított részéből szépittetnek és szereltetnek fel hosszú évek során; de ezelőtt már 23 évvel megállapított elv nyomán, a midőn t. i. birtokos ur gazdálkodni kezdett, s azóta a javítások páratlan szakismerettel és tapintattal haladtak és haladnak mai nap is. Különbözik a birtok mostani képe, a birtok előbbi képétől főbb vonások szerint, a következőkben: 1) A legelők az egész határban táblákra osztattak és fasorokkal szegettek be. 2) A fenyves erdő mögötti homokbuczkák fával sűrűen beültettettek. 3) A bogászó, homok és nyúlas tavak hydraulicus által canalizáltatván, a tavak kaszálóvá váltak, a viz pedig birkausztatóba vezettetvén, ennek folytában szép és czélszerü zuhany létesült. A bogászó tó éppen most reguláztatik újonnan, minek eredménye több kaszáló és egy kis vizi malom leend. 4) A sz.-györgyi határra dűlő szőlők kiirtattak, és szántóföldekké alakitattak. Ezen földek régente a pusztai határból 8-ad dézma kötelezettsége mellett osztattak ki a faddi és sz.-györgyi lakosoknak szőlők ültetésére, és az akkori birtokos talán szerencsésnek is gondolta magát, hogy az amúgy is haszontalan és jobbra nem fordítható homokdombokat dézma-kötelezettség mellett szőlővel kiültetik; történt ez számtalan más határban is, ahol nemcsak haszontalan, hanem más mívelési ágra is fordítható földeket a kegyes uraságok az esengő jobbágyoknak dézma-kötelezettség mellett kiosztottak azért, hogy őket még szorosabban kössék magukhoz, hogy szőlőmivelésre buzdítsák, hogy jobb létre vergődjenek, hogy az év különböző részeiben férfiak, asszonyok s gyermekek mindig akadjanak munkára. És valóban a szőlő egész éven át foglalatoskodtatja a szorgalmas szőlőmivest , mert „a szőlő nem urat, hanem szolgát szeret“ azt mondja a szőlős gazda. Mitterpacher pedig úgy vélekedik, hogy a szőlő fél minden árnyéktól, csak a kapásétól nem. A szorgalmas szőlőmives aztán azért vergődik jobblétre, mert míg a szőlővel nem biró haszontalanul tölti el idejét, addig ő korán-későn fáradozik szőlejében, s szorgalommal dolgozott napszámainak árát, a szürettel megfizetteti magának. De „egyik idő a másiknak ellensége,“ azt szokták mondani az úrbéri viszonyok megszüntetésével a volt földesuraknak s más földbirtokosoknak szintúgy, mint a volt jobbágyok s más dézmával kötelezetteknek terhére vált a dézma szedése egyfelől, s a dézma kiszolgáltatása másfelől, s ugyanazért a dézma jogositott. Gindly Rudolf ur még az 1853. évi 52-dik számú cs. k. pátens keletkezése előtt a szőlőket, azaz a cultúrát, mintegy 110 holdnyit, örök áron megvette, a tőkéket kiirtatta és szántófölddé változtatta. A szőlődézma-váltsági patens kihirdetésekor a visszaváltás már befejezett terhes munka volt, de kétségtelenül terhesebb lett volna a patens kihirdetése után, mert a szőlőbirtokosok a dézma megváltása után a volt dézma-jogosított földesurnak compossessorává válván, azoktól aztán csak nagy áldozattal lehetett volna a szőlőföldeket visszaszerezni, mert hiszen a dézma-váltsághoz könnyen jutnak a szőlőbirtokosok, minthogy megváltása a földesurak nem csekély sérelmével az 1836—1845-diki átlagos bor-dézma, és a mi több, bor árában történik. Az előrelátó gazda fáradsága mindig bő jutalomra talál ; lám milyen jó, ha a gazda a közellevő fergeteget serditvén, nyomtatás alá nem ágyaztat, hogy az eső az ágyzást be ne verje; ha forgolódik a rendek összegyűjtése körül, hogy a közelgő zápor a szénát ki ne lugozza, vagy éppen a rendeket el ne seperje, vagy be ne iszapolja; ha eső előtt a kazalt vagy asztagot jól berakja; ha a szórt szemet zsákba meríti stb. „Mindennek van pillanatja, mely ha elsurran, sokszor örökség sem hozza azt vissza soha“ — mondá Széchenyi István. Vannak most is dézmaszőlők, de azok olyan jók, következőleg olyan drágák, hogy megvenni csak roppant áldozattal lehetett volna. Ámde most a termő állapotban már megvolt szőlők kiirtását, mikép lehet összeegyeztetni azzal, hogy birtokos úr maga a hencsei puszta határ közelében 7 holdnyi homokbuczkából álló térséget ültetett ki szőlőnek ? Meg van ennek is a maga oka : tudjuk, hogy a paraszt ember, ha szőlőt ültet, nem tekintvén a fajtára, mindenféle kapható vesszőt összegyűjt s elülteti; aztán teljes életében azzal vesződik, hogy döntés, oltás, ültetés által a jót szaporítsa, és a roszát kiirtsa. Nem úgy cselekedett a t. birtokos ur! Ha minden tekintetben szóról szóra igaz volna ama deák közmondás, hogy „non qui bene cepit, sed qui bene finit, habet,“ akkor persze ártatlanul rávtam meg a paraszt szőlőültetőket. Igaz, hogy többet ér, ha valaki jól arathat, mint ha csupán szerencsésen vetett, de legalább az igazság, s a dolgok természete azt hozza magával, hogy aki jól vetett, jól arasson is. „ Das Gute schreitet rasch voran, ist nur der Keim zum Guten recht gethan,“ gondolom nem ezen szavakkal mondta Schiller, de értelme mindenesetre az, hogy minden dolognak az alapját kell szerencsésen megvetni, tehát a szőlők kiültetésénél is a vesszők megválasztása mindenekelőtt szükséges! Birtokos úr az említett hat holdnyi térséget Havas József mnga utasítása nyomán 1854-ben következendőkép ültette be : az 1) számú táblán van egy kies lakház, s e táblának fele nem kevesebb mint 60 fajta, a Magyar Gazdasági Egyesület budai szőlőiskolájából került jeles, többnyire asztali szőlővesszővel van beültetve, ezek között vannak : a) eperszőlők (libellák), b) muskotály vagy szagos szőlők, c) magnélküliek, d) nem szagos, de finom asztali fajok, köztük korán, közép és későn élők. A többi tábla Havas József úr szívességéből nyert vesszőkkel van beültetve, u. m.: A 2 tábla fehér mézessel, a 3-dik budai kadarkával, a 4-dik vörös dinkával, és pedig oly fényes sikerrel, hogy azok második évben már termettek egy keveset, s most már kész szőlő létezik. Ezen táblák végén egy nagyszerű szőlőiskola van, honnan a hiányok pótlására, új terek kiültetésére, valamint eladásra is sima és gyökeres vesszők nagy mennyiségben kerülnek ki. A szüret eddigelé csak jelenték-