Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-16 / 37. szám

535 főnek, tudni- s tanulni vágynak. Tudományos szakképzettség, gyakorlati ügyesség, munkásság : csak ezek képesek az ipar, gazdaság valamely ágát a tökéletesség magas fokára emelni. Minél több szakemberek — specialitások — vállalkozzanak, s képződjenek köztünk a gazdálkodásban, annak egyes ágaiban, tehát a szőlészet- és borászatban is , s előhaladásunk biztosítva üdvös eredményeivel, jólétet árasztana egyesekre, mint az egész honra is. Tekints csak vissza barátom! a közelmúlt időkre, mi fejtette ki leginkább a megyei életet? nemde a gyakori öszszejövetelek, gyűlések, mindazon rugóival, tényezőivel, miket fent érintettem Én azt hiszem, mikint ezek a gazdaságban, s illetőleg annak szőlészeti, borászati ágában is élénk mozgást, tehát életet fognak önteni s fentartani. Tán azt fogod kérdezni : miről fogunk annyiszor értekezni, vitatkozni? Hiszen ha minden évben két gyűlést tartunk, egypár év alatt kifogyunk minden érdekesebb kérdésből. És ha az érdek csökken, vagy éppen elenyészik, megszűntünk hatni, gyűléseink tényezők nem lesznek többé a kitűzött czél előmozdítására. Lesülyednek azok érdektelen formasággá, vagy legfeljebb választási géppé, a választmányi munkálatok regestraturájává. Ezt minden áron kerülnünk kell, mert oly egyesület, — a gazdasági s ehhez hasonlók kiválólag — melynek csak választmánya vagy csak szakosztályai működnek, az egyesületi tagok legnagyobb része pedig csekély, vagy éppen semmi részt sem vesz az egyesület kitűzött czélja- s teendőiben: életre, hatásra, üdvös s az egészre kiáradó eredményekre ne számítson. Itt tévesztve volna maga az egyesület czélja, hatása. Kérdést vitatásul lehet kitűzni többet, mik érdekkel bírnak, fontosak, s hegyaljai szőlészetünk- s borászatunkban még nincsenek eldöntve. Ezeket meghozza az idő s változó viszonyok. Például: „Miután sok ember van, ki azt hiszi s állítja , hogy a tokaji bor többféle kevert szőlőfajok összeszűrt levéből áll elő, kérdés : áll-e ez? vagy nem lehet-e jobb bort készíteni egy nemes, vagy csak néhány jobb szőlőfajból ? Melyek azon jobb szőlőfajok, melyek a jobb tokaji bort adják?“ E két kérdés máris felhozatott mellékesen, ha visszaemlékszel az ideiglenes bizottmánynak az újhelyi szőlős borkiállításkor tartott ülésében, mely alkalommal, midőn valaki csak a furmint, hárslevelű és balafántot mondá egyedüli hegyaljai szölőfajoknak, te voltál az, ki pálczát törtél a többféle szölőfajokból készült tokaji nedv felett, s felkiáltottál : „furmint és háromszor furmint, a többi mind parasztszőlő.“ És pedig azóta úgy látszik a szőlők nemes rendébe, a furmintok mellé, máris felemeltél egypárt a parasztszőlök sorából, a. m. a gohért és fehér szőlőt, ha jól emlékszem a „Borászati Lapok “bak valamelyik közleményedben. Íme az ideiglenes bizottmány újhelyi futólagos értekezése máris mily érdekes kérdések megpendítésére, vitatására s tisztábahozatalára nyújtott tért és alkalmat! A jelenlevők közül ugyanis azonnal többen vállalkoztak, hogy még a folyamatban volt szüret alatt kísérletet teendenek, egy fajszőlőből szüretvén legalább egy antalag vagy hordó közönséges (ordinarium) bort. Egyik furmintból, s ennek alfajaiból, másik hárslevelű, harmadik balafánt, fehér szőlő, rizling vagy leányszőlőből stb.vállalkozott, s ígért bort késziteni, a következett tokaji (1856) borkiállításon előmutatandót. A vállalkozók ígéretüket többnyire meg is tartották, de eredményt, ítéletet az egyesület még nem mondhatott , mert még akkor nem is alakult, és kora is lett volna. Borról első évben még nem lehet elhatározó ítéletet mondani. íme e kérdés még függőben van. Az egyesület teendői közé tartozik, évről évre kísérleteket tenni, vagy egyesek által létetni, ezeket folytonos figyelemmel kísérni, a kérdést tisztába hozni. Ily kérdést lehet minden gyűlésre többet, 4 — 5-öt kitűzni, szőlőmivelést, borkészítést, kezelést érdeklőt felváltva. Például: 1) Őszszel vagy tavaszszal jobb-e homlitani? mikor czélszerű az őszi homlitás ? 2) Mikor lehet s kell a Hegyalján őszszel is metszeni a szőlőt? tette-e már ezt valaki, s minő sikerrel? 3) Metszéshez a metszőkés vagy olló alkalmas-e? 4) Miután külföldön azt tapasztalták, hogy a trágya neme a termény minőségére befolyással van, p. o. a juhtrágya a dohánynak csipős kellemetlen izt kölcsönöz, s a borra nézve is hasonlót vettek észre : mily trágya-féle legalkalmasabb a szőlőbe ? Növény- vagy zöldtrágyázással tétetett - e már a Hegyalján szőlőben kísérlet, s minő sikerrel? 5) Kicsiny vagy nagy hordóba szűrendő-e a hegyaljai bor ? Az utolsó igen fontos, s még meg nem oldott kérdés a Hegyaljára nézve, mégpedig nemcsak a bor eltartása, kezelése, s a borkereskedés, hanem államgazdasági tekintetben is. Te azt mondod egy alkalommal, midőn erről volt szó, hogy „ha lehetne, gyüszüben tartanám a tokaji bort. “ Tehát antalag, vagy legfeljebb gönczi, 176 izeres hordó mellett maradjunk ezután is. De én azt hiszem, hogy te ezt csak az aszúborra értetted. Kérdés: váljon a közönséges (ordinarium) bort nem jobb volna-e nagyobb hordókban tartani ? Ebből következik egy másik nevezetes és borkereskedésünkre nagy érdekű kérdés . 6) Világkereskedési tekintetben nagy baj az, hogy hegyaljai borunk nem egyenlő, még az egy szőlőből ugyanazon évben és napon szűrt sem. Ennélfogva nem vagyunk képesek a kivonatra és megrendelésre nagyobb mennyiségű egyenlő bort kiállítani vagy küldeni. E miatt külföldi nagyobb kereskedővel nem léphetünk tartós viszonyba. Miként lehetne e bajon segíteni? Nem egyik fő oka-e ennek, hogy kis hordóba szűrjük borainkat? Az utolsó kérdésről sokat lehetne mondani, de hagyjuk ezt a maga helyére és idejére. Én itt csak érinteni kívántam némelyeket. Boraink megtöltését, lehúzását és lefejtését illetőleg, több kérdés fogna felmerülni, melyek megfejtésre várnak. Hasonló kérdést lehet kitűzni többet, ilyenekből nem fogunk kifogyni egy hamar, sőt soha. Ezekből láthatod barátom, mily érdekes kérdéseket lehet és kell megvitatnunk, megoldani igyekeznünk, ha azt akarjuk, hogy egyesületünk hasznos tényezővé váljék hegyaljai szőlőmivelésünk s borászatunk érdekében. Ehhez nem kell nagy „pénzerő“ még igen számos — néhány száz — tagból álló egyesület sem. Sőt többet mondok, még több sikernek örvendhetnénk, ha e czélra Hegyaljánkon több kisebb helybeli egyesületek — fiókok — keletkeznének a nevezetesebb városokban, p. o. Tokaj-, Mád-, Tállya-, Tolcsva-, Patak- és Ujhelyben. Ha ezen fiókegyesületek csak 40—50 taggal alakulnának is — pedig néhol százak is csatlakozhat-37*