Gazdasági Lapok, 1859 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1859-10-20 / 42. szám
Indítvány az erdő mivelés érdekében. (Ifj. gróf Zichy János Úrtól a M. Gazd. Egyesület f. é. oct. 1-jén tartott igazg. választmányi ülésén.) Ha van a mezei gazdaságnak ága, mely a M. Gazd. Egyesület figyelmét nagy mérvben igénybe veheti, az kétség kívül az erdészet és a gazdasági famivelés. Az erdészet egész Európa gazdái és nemzetgazdái tevékenységét már régóta foglalkoztatja. Nálunk is, valamint egyebütt, a föld ennekelőtte rengeteg erdők, mocsárok és nagy területű róna legelő térségek által el volt borítva. Amíg a gazdaság pásztorkodás volt leginkább, az erdők kevés jelentőséggel bírtak, s még akkor is, midőn a földmivelés már növekedő üzletté vált, gazdaságon kívülieknek tartottak sokáig, mivel jövedelmezők nem valónak, és használatuk kimeríthetlennek tekintetett. A népesség szaporodása, a fának naponta növekedő szüksége, az erdők gyérülése vonta csak az erdészetet a gazdaság körébe. A művelődés haladásával az erdők fontossága mindinkább növekszik, az emberi élet, művelődés és ipar fát nem nélkülözhetvén, sajnosan tapasztaljuk az erdők gyérülését igen sok vidékeken, mert nem elég, hogy az ország egyes vidéke fával bővelkedjék, honnét azt csak tetemes költséggel lehessen a fogyasztás helyére szállítani, hanem ott kell leginkább növelnünk az erdőt, ahol arra szükségünk van, tehát mindenütt. Ugyanazért, nem elég az erdészetet magában pártolni és űzni, de azt a mezei gazdasággal összeköttetésbe kell hoznunk, minek szükségét sok vidék máris élénken érzi, s minek létesítése nemcsak a faszükséglet fedezésével, hanem az égalj viszonyai kedvező módosításával és gazdasági üzletünk fejlődése egyik fő akadályának, a fa szűkének elhárítása által is üdvös hatású lenne. Ezen irányban, fasorok ültetése, faiskolák fölszerelése s erdészeti törvények által — melyeknek kezelése nagy pontosságot kíván— hat a magas kormány, s hat a magánosok ipara. Azonban több vidékeken sok a homokos és terméketlen meredek vagy televénytelen talajú föld, melynek erdővé változtatása, ligetes elültetése, hasznos és kivánatos lenne. Az ország volt törvényhozása, mint azt a törvénykönyvben létező számos törvényczikkelyek igazolják, folytonos figyelemmel kisérte az erdők növelését s fentartását, kiterjesztvén gondoskodását a jövő érdekeire is; migyen az egyes ipara és szorgalma, a haszon által serkentve, leginkább csak a jelen érdekeit karolja fel Figyelmet érdemel azonban ezen kérdésnek jelen adóztatási rendszerünk iránti viszonya is. A földbirtok minden része adóztatás alatt áll, adót azonban csak jövedelem után fizethetünk , s a mivelés alatt levő, még csak keletkező erdő, ott, ahol az erdészet gazdasággal összeköttetésben nem áll, jövedelmezőnek nem mondható, ez csak idővel válik jövedelmezővé. Nem is figyelvén tehát ezen befektetés költséges voltára, mert az erdőültetés ily körülmények közt gazdasági és nemzetgazdasági befektetésnek tekintendő, mely bőven meghozandja a magánybirtokosnak s a nemzetnek, valamint a kincstárnak is kamatjait, egyedül csak adóztatási viszonyát akarjuk számításba venni azon birtoknak, melyen erdőt akarunk növelni, s minthogy ez leginkább csekély termékenységű tér szokott lenni, a szántóföldi legelő legalsóbb osztályát vesszük számításunk alapjául. A) alatt ezen térnek minden egy hold utáni catastrális tiszta jövedelmét értjük. B) alatt a vidéken felvett catastralis tiszta jövedelmet, mely minden egy hold erdő adóztatási alapja. C) alatt az időt, mely az erdő fölszerelése s annak valóságos használata, tehát vágása közt fekszik. E szerint BC — A C( X. X) alatt tehát azon jövedelmet értjük, melyből a fölszerelési költségnek, a tiszta jövedelemnek s adónak ki kell kerülnie. Az időközii csekély erdei haszon , mint a felügyeletet s egyéb mellékes költségeket fedező, számításba nem vehető, s annál inkább elmaradhat, mivel a nagyobb jövedelem revényében tőkeberuházás gyanánt szerepelő első és i^efi te-%^ temes mivelési költség, hasonlólag nem jön számitásb^.^nV-’- nek törlesztése a valóságos erdei haszon élvezetére utalt' 42 „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.11 / A/WV\ AA/\A/\A/VA,\Xc)6)it‘AAAAAAMAAn ^ckP Pest, 1859. October 20. XI. évi folyam második fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. ^ ÓJNP^fVAA/VA/V AAAAAAAAAAArt VATV>\A /\A AAAA/VA/WAA ^5 Megjelen minden csütörtökön két ív, a mellékleteken kívül. Előfizetési dy : Egész évre 10 ft p. 15 (10 ft 50 kr ujp.) Fél évre 5 ft p. (5 ft 25 kr ujp.) § Negyed évre 2 ft 30 kr p. (2 ft 62 kr ujp.) Hirdetés dija : kétszer hasábozott sor 6 pkr (10 ujkr.) A f ' hivatalos bélyegdij, minden egyszeri hirdetés után f ^ 36 ujkr, külön fizetendő. ^1 ^^O^P\/^x/v\/\/\/v%/\/'\/VAy\/\/\A/\/\/>Av/\AA/,r5^^(3^Uv'-^''/vv‘>-'''v/vx/''/VA/vvv’a vrv'\/\r\y\/vA/,f^vC)C^ Előfizethetni : helyben a szerkesztőségnél, ül- ?° lör-úton, a Magyar Gazdasági Egyesület Köztel- \ kén, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden csász. kir. postahivatalnál, a § szerkesztőséghez utasítandó és bérmentesen küldendő levelekben. WWOVWXAAA/OVWWWwA/ V/WWOWv/WUWW