Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-06-16 / 24. szám
380 Én nem röstelem bevallani, hogy a legnagyobb gond s pontosság mellett is, egyik tizikós hordómban lévő igen finom s régi, jó, ó borom penész s dohos szagot kapott, mi nem lehetett kellemetes, márcsak a bornak nagy ára végett is; de hála Istennek meg van mentve borom, a mit, s azon módot is, mely által azt megmentettem, borászainkkal közlem szükségesnek tartottam, hogy más kárán okulhassanak. A borászati lapokban olvastam egykor Vitéz Vincze úr azon tanácsát, hogy egy új kötélnek a borba való eresztése által, el lehet távolítani a bornak dohosszagát. Ott ugyan a penészizről nem volt szó, az én borom pedig a lefejtés alkalmával, véletlenül választott hibás hordó által igen kellemetlen penészszagot és izt kapott, de e mellett kevéssé dohos is volt, mit a fentebb említett kötél kúrával orvosoltam. Mindenekelőtt lefejtettem beteg boromat tiszta hordóba, s ekkor egy közönséges uj kötelet eresztettem bele, melynek kint álló végére egy darabka fát kötöttem, hogy a hordóba bele ne szaladjon. így állt a kötél 3 napig a borban, midőn kivettem, még éreztem rész bűzt a boron, ekkor gondolván, hogy a hordó is vett szagott magába, s azt közli a borral, jónak láttam tehát még egyszer lefejteni, s újra egy más új kötelet ereszteni bele. Így tettem, s örömömre harmadnapra ment volt borom a rosz íz és szagtól, de ezzel még meg nem elégedtem, hanem egy két tojás fehérével megtisztítottam boromat és jó kénezett hordóba újra lefejtettem. Most már több mint féléve, hogy újra született borom így áll, és legkisebb kellemetlen ízt avagy szagot se lehet benne észrevenni, de még csak a kénszagot se érezni meg rajta. Ezen ártatlan móddal szép csomó pénzt, t. i. borom árát mentettem meg, miért is hálát mondok ezen óvszer közlője : Vitéz urnak, s a borászati lapoknak is ; és közlöm ezt egyszersmind mások javára. Ferenczi J. Vidéki tudósítás, Pencz, május 28. 1861. Miután a ,,Borászati Lapok“ ezen lapokba olvadtak be, azóta vidékünkről megszűnt minden tudósítás, mintha bizony ezen lapok nem felelnének meg úgy a borászati közönségnek, mint a Borászati Lapok, s mintha bizony, hogyha a Borászati Lapok megszűntek önálló lap lenni, azért a vidéki levelező uraknak is rezignálndok kellene! Gyürky úr habár lemondott lapja szerkesztéséről, azaz megszüntette lapját, de azért nem szűnt meg a borászati téren működni, folytonosan kezében tartja a zászlót, hogy hűn kövessük őt oda, ahová elindult Igaz, hogy én sem feleltem meg feladatomnak egy idő óta, de annak nem az volt az oka, mintha nem akartam volna, de egyedül az, hogy a kritikus időjárás fordultát bevárva, lényeges én kimerítőbb tudósítást küldhetek e lapokba szőleink állapotáról. A folytonos hidegek nálunk a szőlőknek igen keveset ártottak, mert a mi szőleinknek oly szerencsés fekvése van, hogy mindig védve vannak az északi szelek ellen; más az, hogy többnyire meredek hegyeken, különösen nyugatnak s délnek vannak a szőlőtők ültetve, igen ritka az, amely lapos helyen fekszik. A tavali vagy harmadévi jól megtrágyázott homlítás a legjobban megérett a legalsó csatornákban, de azon túl szőlő annyi mutatkozik, hogy ha az Isten mind megtartja, várakozásunkon felülinek bátran mondhatjuk. Nagyban homlítanak; a homlitónak napjára egy váltó forintot fizetünk, s a kapásnak tizenöt garast; úgy látszik a napszám nálunk minden évben egy pár krajczárral fölebb megy, a mi ránk nézve nem a legkedvezőbb. Gyümölcsünk nem lesz, az a hernyókkal együtt szerencsésen , szerencsétlenül megfagyott.* r. I —UH— Győr ok s Ménes,junius 1. 1861. Hogy vidékünkről a tudósításommal annyira késtem, annak az az oka, mert bizonyost akartam írni azon fagyások következményeiről, melyek hegyaljánkat érték. Jól kitelelt és szép reménynyel kecsegtetett szeleinket először nagyon megrongálta az april 20-iki fagy, mely a fagyponton alul 4 foknyi volt; de mivel akkor csak a legkorábbi fajok voltak kifejlődve, leginkább azokat perzselte el a hideg, de már a május 1-je és 24-iki bér átalánosan nagyobb kárt okozott, mert nem csak a szőlőket, hanem a gyümölcses kerteket is leperzselte, a szőlőhegyeken, kivált a hegy tövében és a kertekben dühöngött leginkább; szomorító látványt nyújtanak szőlőbeli tőkéink és gyümölcsfáink, melyek úgy néznek ki, mint télen ; a fák most zöldülnek újra, gyümölcsről szó sincs, kivévén a magaslatokon. A szőlőkben tett kár kiszámíthatlan, némelyekben fele, másokban harmadrésze lett semmivé,éppen e csapás érte a magyaráti hegyeket is; ily csapás következtében nem csoda, hogy boraink ára emelkedik, az utolsó termés adója 7 — 8 oszt. é. ft. akiknek pinczéjük telve van borral, azok most jól fognak szüretelni. Kornis József: *) Tisztelt levelező úr helyesen jegyzi meg, hogy a borászati érdekek képviseltetése csak tért változtatott, s meg lehet győződve, hogy lapjaink e fontos hazai ügynek készségesen nyitva lesznek addig is, míg annak talán ismét önálló közlöny állhatna szolgálatára. Azért egyedül az ügybarátok buzgóságától függ, a borászati rovatot lapjainkban is minél érdekesebbé tenni becses közléseikkel. Szerk TÁRCZA Közintézetek és egyesületi működések. Országos központi bizottmány a londoni kiállításra. Azon országos központi bizottmányt, mely hazánknak, a jövő évben Londonban tartandó világipar és művészeti kiállításon leendő méltó képviseltetésének eszközlése végett, az e czélból kinevezett londoni kinevezett kiállítási biztosokkal közvetlen érintkezésben álland, a magyar királyi Helytartó Tanács következőleg alakította meg: Elnök: Nagyméltóságu gr. Barkóczy János cs. kir. val. belső titkos tanácsos, és magyar királyi fő ajtónállók mestere. Alelnök: Korizmics László magyar kir. Helytartó Tanács tanácsosa s a magyar gazdasági egy. alelnöke. Bizottmányi tagok : a) Károlyi György gróf koronaőr, Waldstein János gr. és Zsívóra György főispányok, Szapáry Antal gr., Zichy Edmund gr., Andrássy Gyula gr., Erdődy Sándor gr., Károly Sándor gr., Ürményi József, Lónyay Menyhért, Csernovits Péter, Hajnik Pál, Gorove István, Keglevich Béla gr. országgyűlési képviselők, Rottenbiller főpolgármester, Rózsa Lajos ügyvéd, Rozenthal Móses orvos, dr. Vágner Dániel, dr. Nendtvich Károly, Kecskeméty Aurel. b) A magyar gazdasági egyesület részéről: Benkő Dániel, Entz Ferencz, Erküvy Adolf, Galgóczy Károly, Gönczy Pál, Havas József, Jankó Vincze, Kovács Gyula, Morócz István, Szendrei Ionácz Török István. c) A műegyesület részéről: Barabás Miklós, Dunaiszky László Fessl Frigyes, Henzelmann Frigyes, Ligethy Antal, Marsalkó János, Thán Móricz. d) A kereskedői testület részéről. Kockmeister Frigyes a keresk. és iparkamara elnöke, Vecsey Sándor testületi Hod elnök, Goldberger Fülöp, Jalits Ferencz, Mannschön J. M. Oszwald Antal, Sárkány János, Szabó József kereskedelmi iskolai igazgató. e) Pestvárosi gazdák részéről: Cséry Lajos, Simigli István, Staffenberger István. f.) Iparosok részéről : Balogh szabó, Beregszászy zongorász.