Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1861-06-16 / 24. szám

380 Én nem röstelem bevallani, hogy a legnagyobb gond s pontosság mellett is, egyik tiz­ikós hordómban lévő igen fi­nom s régi, jó, ó borom penész s dohos szagot kapott, mi nem lehetett kellemetes, márcsak a bornak nagy ára végett is; de hála Istennek meg van mentve borom, a mit, s azon mó­dot is, mely által azt megmentettem, borászainkkal közlem­ szükségesnek tartottam, hogy más kárán okulhassanak. A borászati lapokban olvastam egykor Vitéz Vincze úr azon tanácsát, hogy egy új kötélnek a borba való eresz­­tése által, el lehet távolítani a bornak dohosszagát. Ott ugyan a penészizről nem volt szó, az én borom pedig a lefejtés al­kalmával, véletlenül választott hibás hordó által igen kelle­metlen penészszagot és izt kapott, de e mellett kevéssé do­hos is volt, mit a fentebb említett kötél kúrával orvosoltam. Mindenekelőtt lefejtettem beteg boromat tiszta hor­dóba, s ekkor egy közönséges uj kötelet eresztettem bele, melynek kint álló végére egy darabka fát kötöttem, hogy a hordóba bele ne szaladjon. így állt a kötél 3 napig a borban, midőn kivettem, még éreztem rész bűzt a boron, ekkor gondolván, hogy a hordó is vett szagott magába, s azt közli a borral, jónak láttam tehát még egyszer lefejteni, s újra egy más új kötelet ereszteni bele. Így tettem, s örömömre harmadnapra ment volt borom a rosz íz és szagtól, de ez­zel még meg nem elégedtem, hanem egy két tojás fehérével megtisztítottam boromat és jó kénezett hordóba újra lefej­tettem. Most már több mint féléve, hogy újra született borom így áll, és legkisebb kellemetlen ízt avagy szagot se lehet benne észrevenni, de még csak a kénszagot se érezni meg rajta. Ezen ártatlan móddal szép csomó pénzt, t. i. borom árát mentettem meg, miért is hálát mondok ezen óvszer közlője : Vitéz urnak, s a borászati lapoknak is ; és közlöm ezt egyszersmind mások javára. Ferenczi J. Vidéki tudósítás, Pencz, május 28. 1861. Miután a ,,Borászati Lapok“ ezen lapokba olvadtak be, azóta vidékünkről megszűnt minden tudósítás, mintha bizony ezen lapok nem felelnének meg úgy a borászati közönségnek, mint a Borászati Lapok, s mintha bizony, hogyha a Borászati Lapok meg­szűntek önálló lap lenni, azért a vidéki levelező uraknak is re­­zignálndok kellene! Gyürky úr habár lemondott lapja szerkeszté­séről, azaz megszüntette lapját, de azért nem szűnt meg a borá­szati téren működni, folytonosan kezében tartja a zászlót, hogy hűn kövessük őt oda, a­hová elindult Igaz, hogy én sem feleltem meg feladatomnak egy idő óta, de annak nem az volt az oka, mintha nem akartam volna, de egyedül az, hogy a kritikus időjárás fordultát bevárva, lényeges é­n kimerítőbb tudósítást küldhetek e lapokba szőleink állapotáról. A folytonos hidegek nálunk a szőlőknek igen keveset ártot­tak, mert a mi szőleinknek oly szerencsés fekvése van, hogy mindig védve vannak az északi szelek ellen; más az, hogy több­nyire meredek hegyeken, különösen nyugatnak s délnek vannak a szőlőtők ültetve, igen ritka az, a­mely lapos helyen fekszik. A tavali vagy harmadévi jól megtrágyázott homlítás a leg­jobban megérett a legalsó csatornákban, de azon túl szőlő annyi mutatkozik, hogy ha az Isten mind megtartja, várakozásunkon felülinek bátran mondhatjuk. Nagyban homlítanak; a homlitónak napjára egy váltó fo­rintot fizetünk, s a kapásnak tizenöt garast; úgy látszik a nap­szám nálunk minden évben egy pár krajczárral fölebb megy, a mi ránk nézve nem a legkedvezőbb. Gyümölcsünk nem lesz, az a hernyókkal együtt szerencsé­sen , szerencsétlenül megfagyott.*­ r. I —UH­— Győr ok s Ménes,junius 1. 1861. Hogy vidékünkről a tudósításommal annyira késtem, annak az az oka, mert bizonyost akartam írni azon fagyások következ­ményeiről, melyek hegyaljánkat érték. Jól kitelelt és szép remény­nyel kecsegtetett szeleinket először nagyon megrongálta az april 20-iki fagy, mely a fagy­ponton alul 4 foknyi volt; de mivel akkor csak a legkorábbi fajok voltak kifejlődve, leginkább azokat per­zselte el a hideg, de már a május 1-je és 24-iki bér átalánosan na­gyobb kárt okozott, mert nem csak a szőlőket, hanem a gyümöl­­cses kerteket is leperzselte, a szőlőhegyeken, kivált a hegy tövé­ben és a kertekben dühöngött leginkább; szomorító látványt nyúj­tanak szőlőbeli tőkéink és gyümölcsfáink, melyek úgy néznek ki, mint télen ; a fák most zöldülnek újra, gyümölcsről szó sincs, ki­­vévén a magaslatokon. A szőlőkben tett kár kiszámíthatlan, né­melyekben fele, másokban harmadrésze lett semmivé,éppen e csa­pás érte a magyaráti hegyeket is; ily csapás következtében nem csoda, hogy boraink ára emelkedik, az utolsó termés adója 7 — 8 oszt. é. ft. a­kiknek pinczéjük telve van borral, azok most jól fog­nak szüretelni. Kornis József: *) Tisztelt levelező úr helyesen jegyzi meg, hogy a borászati ér­dekek képviseltetése csak tért változtatott, s meg lehet győződve, hogy lapjaink e fontos hazai ügynek készségesen nyitva lesznek addig is, míg annak talán ismét önálló közlöny állhatna szolgálatára. Azért egyedül az ü­gybarátok buzgóságától függ, a borászati rovatot lapjainkban is mi­­­nél érdekesebbé tenni becses közléseikkel. Szerk TÁRCZA Közintézetek és egyesületi működések. Országos központi bizott­m­ány a londoni kiállításra. Azon országos központi bizottmányt, mely hazánknak, a jövő év­ben Londonban tartandó világ­ipar és művészeti kiállításon leendő méltó képviseltetésének eszközlése végett, az e czélból kinevezett londoni ki­nevezett kiállítási biztosokkal közvetlen érintkezésben álland, a magyar királyi Helytartó Tanács következőleg alakította meg: Elnök: Nagyméltóságu gr. Barkóczy János cs. kir. val. belső titkos tanácsos, és magyar királyi fő ajtón­állók mestere. Alelnök: Korizmics László magyar kir. Helytartó Tanács taná­csosa s a magyar gazdasági egy. alelnöke. Bizottmányi tagok : a) Károlyi György gróf korona­őr, Waldstein János gr. és Zsí­vóra György főispányok, Szapáry Antal gr., Zichy Edmund gr., An­­drássy Gyula gr., Erdődy Sándor gr., Károly Sándor gr., Ürményi Jó­zsef, Lónyay Menyhért, Csernovits Péter, Hajnik Pál, Gorove István, Keglevich Béla gr. országgyűlési képviselők, Rottenbiller főpolgármes­ter, Rózsa Lajos ügyvéd, Rozenthal Móses orvos, dr. Vágner Dániel, dr. Nendtvich Károly, Kecskeméty Aurel. b) A magyar gazdasági egyesület részéről­: Benkő Dániel, Entz Ferencz, Erküvy Adolf, Galgóczy Károly, Gönczy Pál, Havas József, Jankó Vincze, Kovács Gyula, Morócz István, Szendrei Io­nácz Török István. c) A műegyesület részéről: Barabás Miklós, Dunaiszky László Fessl Frigyes, Henzelmann Frigyes, Ligethy Antal, Marsalkó János, Thán Móricz. d) A kereskedői testület részéről­. Kockmeister Frigyes a keresk. és iparkamara elnöke, Vecsey Sándor testületi H­od elnök, Goldberger Fülöp, Jalits Ferencz, Mannschön J. M. Oszwald Antal, Sárkány János, Szabó József kereskedelmi iskolai igazgató. e) Pestvárosi gazdák részéről: Cséry Lajos, Simigli István, Staf­fenberger István. f.) Iparosok részéről : Balogh szabó, Beregszászy zongorász.

Next