Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1861-08-04 / 31. szám

491 kar nem sikerülne, akkor keskeny kapákat kell használni, s így legalább egyszer jól fel kell vágni a szóló földjét. Némelyek azt hiszik, hogy ezzel veszítenek, mert több napszámra lesz szükségök, de e veszteség csak látszólagos, mert ez már azáltal megvan nyerve, hogy a gaz gyomlálá­­sára nem kell külön napszámosokat használni. E mellett a tiszta szőlőbe a szőlőfürtök jobban kifejlenek a bogyók na­gyobbak s levesesebbek s igy több és jobb a bor, mi oly nye­reség, hogy abból szép számú napszámot lehet fizetni s még marad is. Gyürky A. Vidéki tudósítás. Család julius 16. 1861. A nógrádmegyei szőlők állapota. A lefolyt tavasz nálunk is csak oly abnormia volt, mint egyebütt; ugyanis február hó utolján és martius elején —mondhatni— a leggyönyörűbb tavaszi napok valának, miért is szendergő növényország ébredni kezd­vén, a gyümölcsfák rügyei, és a szőlővessző bimbói — ameny­­nyire a múlt téli ólmos esők a szőlők tetején azokat meg nem va­kították — dagadozni és fakadozni kezdettek : ennélfogva siet­tünk a szőlőnyitással és metszéssel, a­minek egyúttal örültünk, mert a szőlőtőke rendkívül levedzvén, a legbővebb termésre szá­míthattunk. Különösen a fehér fajokból a gohérok, budai, (kor­­ponai vagy szátokinak is nevezik), margit (königler), sárfejér s több korai és a legjobb zamatu borokat adó fajok rendre faka­dozni kezdvén, már martius utolján nemcsak szőlőleveleket, ha­nem még termést is lehetett látni, így korán be­végeztetvén a szőlőnek első tavaszi két munkája, azok, kik ősszel iskolába való sima vesszőt szedtek, és azok is, kiknek magasabb és délnek fekvő hegyi szőlőjök vagyon, tavaszszal vesszőt szedhettek , az iskolák ültetéséhez fogtak oly erélylyel és szorgalommal, mihez hasonlót e vidéken még eddig nem láttam. Úgy­szintén a gyö­keres iskolás, vagy felpipiskézett tőkékről szedett gyökeres vesz­­szők ültetése is, amennyire azok múlt ősszel el nem ültettettek, teljesen és tökéletesen befejeztetett martius végével. A tavasi és harmadévi ültetések is siettek a meleg tavaszi napok hatalmának engedelmeskedni, még inkább, mint a vén tőkék és a leggyönyö­rűbb reményekkel biztatták a szőlészt. Azonban csak hamar fordult a koczka, mert a bekövetke­zett irgalmatlan áprilisi fagyok, a levedző szőlőtőkéken jégcsa­pokat fagyasztván, a már ekkorra kifakadt szőlőfakadásokat le­perzselték, és a későbbi fajokat elszunnyasztották. Ez keserves látvány volt a szegény szőlészre nézve, mert a­ki eddig magát a legszebb reményekkel biztatta, most a legszomorubb jövendő­nek nézett elébe nem csak a termésre nézve, hanem minden újabb ültetéseire nézve is, teljesen veszve látván minden eddig tett szorgalmát és költségeit. Az idő még május felével se javult, következőleg még ekkor is szunnyadásban volt minden tőke, csak azon szokott szőlészi reménynyel biztattuk magunkat, hogy majd talán jó vesszőt — ha termést nem is — hoznak a tőkék és az ültetések mégis csak kifakadnak, legalább jövőre bízhatunk valami terméshez, és tett ültetéseinkhez. E reményünk nemcsak hogy teljesült, sőt kivéve a tavasi ülte­téseket és az iskolákat, tetéztetett is, mert őszintén beválva: van szép termésünk. Hja, legjobb gazda mégis az Isten! Azonban itt meg kell említenem azt, hogy azon korai fehér fajokon, melyeket fentebb említettem, igen gyéren van egy-egy kis fürtöcske, pedig a mi szőlőhegyeinken,hol a fejér bor kelendő csak, azoknak zamatos­ságára és tartósságára nézve a felebbi czukrot tartalmazó fajok — ha a fekete szőlőből készítünk is fehér bort — nélkülözhet­­lenek lévén leginkább azért is, mert a megszokott szent Mihály naptáji szüretelést, legjobb időjárás mellett se szereti elhagyni az idevaló nép; bőterméshez igen de jó borhoz ez idén csak úgy bizhatnánk , ha September havában jó meleg száraz napja­ink és éjszakáink lennének a szőlő érlelésére, hogy a szüreteit legalább is October 16 —20-ik napjáig elhalaszthassuk, mert: 1) A korábbi fehér szőlőfajokon az első termés mind meg­fagyott, és csak a második fakadásbeli gyér termés van meg, az pedig sz. Iván napjára — a mint a szőlészi monda tartja — nem hogy elvirágzott és megtisztult volna, sőt nagy része akkor még nem is virágzott. 2) A fekete kadarka, és a ráczfekete, fekete gohér, mind olyan fajok, melyek későbben fakadván, későbben hoznak ter­mést, későbben virágzanak, a fagyok és hideg szelek miatt kifej­lődésükben hátráltatva lévén, igen elkéstek, s azt lehet mondani, hogy a fehér, korán érő fajoknak második termésével egyszerre — julius elején — virágzottak. 3. Az eddigi gyakori esőzések miatt a szőlőknek se kapálása se zöldmunkája rendesen meg nem történhetvén, a bekövetkezett aratás miatt szőleink dudvában és paréjban sínylődnek; követke­zőleg mig az aratás bevégeztethetik, elfogván a sok dudva és pa­­réj a napnak éltető sugarait a szőlőfürtöktől, fejlődésükben aka­dályozva vannak. Ily nézetek előrebocsátása után, még arról akarom érte­síteni t. szerkesztő urat, hogy a tavasi ültetések egyről-egyre mind alulról fakadnak el annyira, hogy még jelenleg is sok van közülök fakadozó állapotban, sőt még olyan is találkozik elég, mely csak jövő évre hatolhat ki a föld alól. Így vannak az idei gyökeres ültetett és sima vesszőkből készült szőlőiskolabeli vesz­­szők is, különösen az utóbbiakhoz kevés vagy semmi reményünk sincs. Azonban azok, akik gödörben csíráztatott, ősszel szedett vesszőket ültethettek, akár újonnan elletett szőlőkbe, akár a ta­valyi ültetésnek kipótolására, akár pedig iskolába,azok — az eső­zések gyakorisága miatt — szerencsések. Minálunk is felszökött a szőlőmunkás napibére, ugyanis a metszőnek és a kapásoknak fizettünk 28 krt oszt.­ért, és három­szor pálinkát, következőleg 40 ujkrt. A tisztító és kötő asszo­nyoknak és nagyobb leányoknak 33-at, a fiúknak és leány­káknak 24 ujkrt, pedig ha jól meggondoljuk, ezen utób­biak még­sem szokták úgy lábon elhúzni a napot, mint az öre­gebbek; többet is dolgoznak, és amazoknál engedelmesebbek, pálinkát nem követelnek, midőn amazok ha magok nem isznak is, apjoknak, férjöknek, szeretőjüknek borsócskákban hazaviszik a pálinkát, és mégis zúgolódnak a napibér csekélysége miatt, pe­dig meggondolhatnák, hogy a szegény szőlésznek sok, és sok­szor haszontalan költségei vannak addig, míg­­ szüretelhet. Nálunk a bor többnyire múlt ősszel szüret után 5 — 6 ujfo­­rinton kelt, aki megtarthatta eddig — igaz lehúzva — 7 — 8 uj­­forintért eladhatja; de miután 10 akós hordóban Cun­akó seprő van, és töltelékkel is kellett a borokat tartania, kérdést sem szen­ved, hogy azok, kik kádról eladhatták, jobban jártak. Azonban az eddigi körülményeknél fogva hiszem, hogy a jó­­ bornak az ára mindenesetre emelkedni fog. Egyébiránt igen örvendek, hogy Ecsegről is, a­hol Nóg­­rádnak a legnemesebb vörös bor a terem — találkozhatom A­dy úrral e téren, de egyúttal sajnálatomat kinyilvánítom ám a felett, hogy éppen ezen tája Nógrádnak leginkább hallgatott, és csak ily későn — midőn már a ,,Borászati Lapok“ mint önálló szaklap nem létezik — szólal fel, s ekkor is éppen a legrövidebben , ho­lott a tavasi borok ára is érdekelte volna a borászt. Azonban első lépésnek ez is elég szerintem, majd megismerkedünk bőveb­ben is a jövő bő szüreten, s ekkor úgy hiszem személyes barát­­­­ságot is kötünk , hogy így ezen hazai közügynek összetett vállak­­­kal használhassunk. A ,,Gazdasági Lapok“ 25-ik számában közlött észrevételét e­gy tudósító urnak magamévá teszem én is, midőn a szaporí­tandó és ültetendő szőlőfajokra nézve magam is azon vélemény­ben vagyok , hogy ott, ahol a vörösbor nemes és jó, csak a fe­kete fajok szaporítandók, így Ecsegen is csak a kadarka (vagy a mint ott nevezni szokták: fekete törökszőlő) ültetendő ; de a ré­­nusi, annyi sok költség és oly rész művelési modor mellett mint Ecsegen is divatozik, miután nagyon is keveset terem, nem futja ki magát. Látjuk a forgách-féle és jochmanne-féle szőlőknek évenkinti csekély termését, bizony pedig már 1834 óta, a midőn azok ültettettek, oly nagy darabon, mint a forgách­­féle is, nem 8—10 akó bornak kellene ám lenni; már pedig ha kétannyi árért adatik is el az ecsegi rénusbor, mint annak az öreghegyi vörös bora, nem jövedelmezett még annyit egyik sem, a­­ # 6 1

Next