Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-08-04 / 31. szám
491 kar nem sikerülne, akkor keskeny kapákat kell használni, s így legalább egyszer jól fel kell vágni a szóló földjét. Némelyek azt hiszik, hogy ezzel veszítenek, mert több napszámra lesz szükségök, de e veszteség csak látszólagos, mert ez már azáltal megvan nyerve, hogy a gaz gyomlálására nem kell külön napszámosokat használni. E mellett a tiszta szőlőbe a szőlőfürtök jobban kifejlenek a bogyók nagyobbak s levesesebbek s igy több és jobb a bor, mi oly nyereség, hogy abból szép számú napszámot lehet fizetni s még marad is. Gyürky A. Vidéki tudósítás. Család julius 16. 1861. A nógrádmegyei szőlők állapota. A lefolyt tavasz nálunk is csak oly abnormia volt, mint egyebütt; ugyanis február hó utolján és martius elején —mondhatni— a leggyönyörűbb tavaszi napok valának, miért is szendergő növényország ébredni kezdvén, a gyümölcsfák rügyei, és a szőlővessző bimbói — amenynyire a múlt téli ólmos esők a szőlők tetején azokat meg nem vakították — dagadozni és fakadozni kezdettek : ennélfogva siettünk a szőlőnyitással és metszéssel, aminek egyúttal örültünk, mert a szőlőtőke rendkívül levedzvén, a legbővebb termésre számíthattunk. Különösen a fehér fajokból a gohérok, budai, (korponai vagy szátokinak is nevezik), margit (königler), sárfejér s több korai és a legjobb zamatu borokat adó fajok rendre fakadozni kezdvén, már martius utolján nemcsak szőlőleveleket, hanem még termést is lehetett látni, így korán bevégeztetvén a szőlőnek első tavaszi két munkája, azok, kik ősszel iskolába való sima vesszőt szedtek, és azok is, kiknek magasabb és délnek fekvő hegyi szőlőjök vagyon, tavaszszal vesszőt szedhettek , az iskolák ültetéséhez fogtak oly erélylyel és szorgalommal, mihez hasonlót e vidéken még eddig nem láttam. Úgyszintén a gyökeres iskolás, vagy felpipiskézett tőkékről szedett gyökeres veszszők ültetése is, amennyire azok múlt ősszel el nem ültettettek, teljesen és tökéletesen befejeztetett martius végével. A tavasi és harmadévi ültetések is siettek a meleg tavaszi napok hatalmának engedelmeskedni, még inkább, mint a vén tőkék és a leggyönyörűbb reményekkel biztatták a szőlészt. Azonban csak hamar fordult a koczka, mert a bekövetkezett irgalmatlan áprilisi fagyok, a levedző szőlőtőkéken jégcsapokat fagyasztván, a már ekkorra kifakadt szőlőfakadásokat leperzselték, és a későbbi fajokat elszunnyasztották. Ez keserves látvány volt a szegény szőlészre nézve, mert aki eddig magát a legszebb reményekkel biztatta, most a legszomorubb jövendőnek nézett elébe nem csak a termésre nézve, hanem minden újabb ültetéseire nézve is, teljesen veszve látván minden eddig tett szorgalmát és költségeit. Az idő még május felével se javult, következőleg még ekkor is szunnyadásban volt minden tőke, csak azon szokott szőlészi reménynyel biztattuk magunkat, hogy majd talán jó vesszőt — ha termést nem is — hoznak a tőkék és az ültetések mégis csak kifakadnak, legalább jövőre bízhatunk valami terméshez, és tett ültetéseinkhez. E reményünk nemcsak hogy teljesült, sőt kivéve a tavasi ültetéseket és az iskolákat, tetéztetett is, mert őszintén beválva: van szép termésünk. Hja, legjobb gazda mégis az Isten! Azonban itt meg kell említenem azt, hogy azon korai fehér fajokon, melyeket fentebb említettem, igen gyéren van egy-egy kis fürtöcske, pedig a mi szőlőhegyeinken,hol a fejér bor kelendő csak, azoknak zamatosságára és tartósságára nézve a felebbi czukrot tartalmazó fajok — ha a fekete szőlőből készítünk is fehér bort — nélkülözhetlenek lévén leginkább azért is, mert a megszokott szent Mihály naptáji szüretelést, legjobb időjárás mellett se szereti elhagyni az idevaló nép; bőterméshez igen de jó borhoz ez idén csak úgy bizhatnánk , ha September havában jó meleg száraz napjaink és éjszakáink lennének a szőlő érlelésére, hogy a szüreteit legalább is October 16 —20-ik napjáig elhalaszthassuk, mert: 1) A korábbi fehér szőlőfajokon az első termés mind megfagyott, és csak a második fakadásbeli gyér termés van meg, az pedig sz. Iván napjára — a mint a szőlészi monda tartja — nem hogy elvirágzott és megtisztult volna, sőt nagy része akkor még nem is virágzott. 2) A fekete kadarka, és a ráczfekete, fekete gohér, mind olyan fajok, melyek későbben fakadván, későbben hoznak termést, későbben virágzanak, a fagyok és hideg szelek miatt kifejlődésükben hátráltatva lévén, igen elkéstek, s azt lehet mondani, hogy a fehér, korán érő fajoknak második termésével egyszerre — julius elején — virágzottak. 3. Az eddigi gyakori esőzések miatt a szőlőknek se kapálása se zöldmunkája rendesen meg nem történhetvén, a bekövetkezett aratás miatt szőleink dudvában és paréjban sínylődnek; következőleg mig az aratás bevégeztethetik, elfogván a sok dudva és paréj a napnak éltető sugarait a szőlőfürtöktől, fejlődésükben akadályozva vannak. Ily nézetek előrebocsátása után, még arról akarom értesíteni t. szerkesztő urat, hogy a tavasi ültetések egyről-egyre mind alulról fakadnak el annyira, hogy még jelenleg is sok van közülök fakadozó állapotban, sőt még olyan is találkozik elég, mely csak jövő évre hatolhat ki a föld alól. Így vannak az idei gyökeres ültetett és sima vesszőkből készült szőlőiskolabeli veszszők is, különösen az utóbbiakhoz kevés vagy semmi reményünk sincs. Azonban azok, akik gödörben csíráztatott, ősszel szedett vesszőket ültethettek, akár újonnan elletett szőlőkbe, akár a tavalyi ültetésnek kipótolására, akár pedig iskolába,azok — az esőzések gyakorisága miatt — szerencsések. Minálunk is felszökött a szőlőmunkás napibére, ugyanis a metszőnek és a kapásoknak fizettünk 28 krt oszt.ért, és háromszor pálinkát, következőleg 40 ujkrt. A tisztító és kötő asszonyoknak és nagyobb leányoknak 33-at, a fiúknak és leánykáknak 24 ujkrt, pedig ha jól meggondoljuk, ezen utóbbiak mégsem szokták úgy lábon elhúzni a napot, mint az öregebbek; többet is dolgoznak, és amazoknál engedelmesebbek, pálinkát nem követelnek, midőn amazok ha magok nem isznak is, apjoknak, férjöknek, szeretőjüknek borsócskákban hazaviszik a pálinkát, és mégis zúgolódnak a napibér csekélysége miatt, pedig meggondolhatnák, hogy a szegény szőlésznek sok, és sokszor haszontalan költségei vannak addig, míg szüretelhet. Nálunk a bor többnyire múlt ősszel szüret után 5 — 6 ujforinton kelt, aki megtarthatta eddig — igaz lehúzva — 7 — 8 ujforintért eladhatja; de miután 10 akós hordóban Cunakó seprő van, és töltelékkel is kellett a borokat tartania, kérdést sem szenved, hogy azok, kik kádról eladhatták, jobban jártak. Azonban az eddigi körülményeknél fogva hiszem, hogy a jó bornak az ára mindenesetre emelkedni fog. Egyébiránt igen örvendek, hogy Ecsegről is, ahol Nógrádnak a legnemesebb vörös bor a terem — találkozhatom Ady úrral e téren, de egyúttal sajnálatomat kinyilvánítom ám a felett, hogy éppen ezen tája Nógrádnak leginkább hallgatott, és csak ily későn — midőn már a ,,Borászati Lapok“ mint önálló szaklap nem létezik — szólal fel, s ekkor is éppen a legrövidebben , holott a tavasi borok ára is érdekelte volna a borászt. Azonban első lépésnek ez is elég szerintem, majd megismerkedünk bővebben is a jövő bő szüreten, s ekkor úgy hiszem személyes barátságot is kötünk , hogy így ezen hazai közügynek összetett vállakkal használhassunk. A ,,Gazdasági Lapok“ 25-ik számában közlött észrevételét egy tudósító urnak magamévá teszem én is, midőn a szaporítandó és ültetendő szőlőfajokra nézve magam is azon véleményben vagyok , hogy ott, ahol a vörösbor nemes és jó, csak a fekete fajok szaporítandók, így Ecsegen is csak a kadarka (vagy a mint ott nevezni szokták: fekete törökszőlő) ültetendő ; de a rénusi, annyi sok költség és oly rész művelési modor mellett mint Ecsegen is divatozik, miután nagyon is keveset terem, nem futja ki magát. Látjuk a forgách-féle és jochmanne-féle szőlőknek évenkinti csekély termését, bizony pedig már 1834 óta, a midőn azok ültettettek, oly nagy darabon, mint a forgáchféle is, nem 8—10 akó bornak kellene ám lenni; már pedig ha kétannyi árért adatik is el az ecsegi rénusbor, mint annak az öreghegyi vörös bora, nem jövedelmezett még annyit egyik sem, a # 6 1