Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1861-10-20 / 42. szám

658 És pedig mily határtalan különbség van saját nyájunk felett következéseket vonni, melyet kivül belül, testestől lelkestől ismerünk, és egy idegen nyáj szülöttjei felett, melyet most látunk először, melynek sem apját sem anyját, sem semmi ivadékát nem ismerjük, melyről még azt sem tudjuk teljes biztossággal, hogy beltenyésztés, vagy vérkeve­rés szüleménye-e . Valóban sok önámitás kell hozzá : egy idegen állat tenyészképességét fokokban és számokban akarni meg­határozni ! Különben is uraim legyünk higgadtak és igazságosak, és valjuk meg őszintén, hogy napi tapasztalataink után ítélve, a tenyésztés körül még mindig oly titokteljes ha­talom működik, melynek vezéreszméjét fájdalom ! még eddig nem vagyunk képesek felfogni, és titkaiban felis­merni. Eleven példa erre a wirzelitzi juhászatnak amaz isme­retes Napoleon kosa, melynek ama jeles juhászat, világh­i­­rüségét köszönheti. A wirzelitzi juhászat, mint tudjuk Heller tanácsos teremtménye, szintoly régi és nevezetes, mint a dr. Lich­­novszky-féle törzsnyáj és ennek legméltóbb vetélytársa. Bár e jeles nyáj már a távol múltban nevezetes sze­repet játszott, mindazáltal valódi fényét és hírét csak Na­póleon kosa alapította meg. Napóleonnak apja 5 102, 1­ font , és anyja 4 al. 3­2 font gyapjút nyírt, mind a kettő wirzelitzi születés volt, míg nagyapja egy nem tökéletes benőttségű, 4 fontot nyíró Lich­­nowszky-féle electoral­kos volt. Napóleon már születésekor oly sajátságok által tűnt fel, mely sajátságok a wirzelitzi nyájban vagy egészen ismeretlenek voltak vagy legalább nem azon mértékben voltak kifejlődve, mint melyek által ő tündöklött. — Hó­fehéren jött a világra és ezen sajátságát 6 hétig megtar­totta, a midőn bársony puha fürtjei sötétülni kezdettek és két hó múlva az egész bárány­falkában legfeketébb lett. Egész teste finom ránczolattal volt átszőve, de a mely ránczolat két éves korán túl alig volt többé észlelhető és a legfinomabb és legnemesebb gyapjúval volt benőve. Kül­seje tisztán a negretti jelleget tükrözte vissza, míg nemes­­finomsága és gyapjúereje ritkította magát. Átörökíté­se se, képessége oly rendkívüli volt, hogy általa és ivadékai által a nyáj gyapjúminősége és mennyisége annyira emelkedett, hogy azon nyáj, mely azelőtt átalában 2 fontot nyirt, — a mellett hogy időközben, a melegvíz és szappan mosás jött használatba — átalában 3 fontra emelkedett és a gyapjuár ritkán állott 150 tallérnál alább. Bár­mily jeles és kitűnő állatok voltak azonban Na­póleon ivadékai és bár­mennyire emelték is a nyáj értékét és becsét, de azért egy második Napóleon­­ ezen megtes­tesült eszménykép — nem született többé! — és anyja soha sem hozott többé hozzá hasonló ivadékot. A gyakorlati életben ki nem tapasztalt ehhez hasonló, habár nem is ily szerencsés tüneményeket? — és pedig tessék kimagyarázni azon titokteljes indokokat, melyek egy ily rendkívüli állatot elővarázsolnak; — de tessék megfej­teni, hogy midőn azt sokkal gyarlóbb szülök képesek vol­tak annyi nemes tulajdonnal felruházni, hogy miért nem volt az képes annyi kitűnő tehetséggel és oly rendkívüli átörökítő képességgel, ha nem is magánál még jelesebb, hanem magához legalább hasonló és ha nem is számos pél­dányokban, legalább egyetlen utódban átörökíteni? —és ha már nem volt is képes, de legalább a visszafajzás törvényei szerint hogy nem voltak még utódai sem annyi nemzedé­keken keresztül soha képesek hasonmással visszavará­zsolni ? — Ezek oly jelenségek, melyek a mélyebben gondolkozó tenyésztőnek komoly eszmélkedésre nyújthatnak anyagot, arról azonban mindenkit meggyőzhetnek, hogy sokkal tit­kosabbak még most előttünk a tenyésztés indokai, mint­hogy már most jogosultak volnánk a tenyészképességet, kü­lönösen ismeretlen állatoknál csak úgy szem után számok­ban meghatározni. Azonban mindezek daczára, ha az 1857-dik évi bírálat azon nemes tulajdonokat, melyek egy tenyészállatot jelessé és kitűnővé qualifikálnak, birálgatván és ezen nemes tulajdo­nok öszhangzását mérlegelvén, akár a következetesen ve­zetett beltenyésztés által, akár a tenyészállatok utódai által szerzett volna magának meggyőződést arról, hogy a kérdé­ses tenyészállatok mennyiben képesültek nemes tulajdonai­kat átörökíteni ? — akkor még volna valami értelme a te­ny­észképes­ség meghatározásának, mert legalább sejtőleges érveken alapulna; — de midőn mindezt tenni elmulasz­totta, midőn a tenyészképességet alapjában és indokaiban nem is kutatta, akkor szerény nézetem szerint nem volt jo­gosítva ezen rovatot „ teny­észképesség “ bírálat alapjául fel­állítani. Ha pedig ezen nemes tulajdonokat elvonva és minden tekintet nélkül arra, ha képes-e azokat az állat valósággal átörökíteni vagy sem? — csak azt akarta vizsgálni, hogy ezen nemes tulajdonok megvannak-e és mily arányban áll­nak egymáshoz ? — akkor miért szorította ezen oda nem illő kalap alá, hogy „tenyészképesség“ ? — és miért nem maradt szorosan a programul mellett? (Gazdasági Lapok 18­17. 24 — 25 szám 321 lap), mely­­őszhangzásról igen, de tenyészképességről szót sem tesz; vagy „a nemes és haszon­hajtó tulajdonok őszhangzása"­ és a tenyészképesség egy és ugyanaz? — ez valóban uj tan! De ha ez így van (?) miért nem formulázta ezen ne­mes tulajdonokat pontonkint? és miért nem állította fel verseny alapul? — hiszen akkor a számok maguk fogtak volna meghatározni nemcsak ezen nemes tulajdonok fo­kait, hanem egyszersmind azok egymáshozi arányát, vagyis az őszhangzást i­­­s legalább a bírák is positivitásra alapít­hatták volna ítéletüket, nem pedig ezen bizonytalan értel­mű rovatra: tény­észképes­ség, vagy ha úgy tetszik : ösz­hangzás. Tessék nekem megmagyarázni, hogy mikép lehet ezen öszhangzást máskép biztosan meghatározni, mint ha ezen öszhangzás minden egyes tényezőinek külön-külön fokokat adunk? — a­midőn aztán ezen fokok állása önma­gától mutatja a kívánt öszhangzást !­­ Vagy a bíráló választmány szintén nem könyv nélkül, csakúgy látja, hanem a nemes tulajdonok fokai, például a minőségi (finomság, erő, kiegyenlítettség) fokok arányából vonta le talán a tenyészképességet ? — De akkor nem áll­hattak volna elő oly kiáltó ellentétek, mint például, hogy a 3784 számú állat 2 fok tenyészképességű, holott minőségi összes fokai — 11. — míg a 4­500 számú állat 3 fok te­­nyészképességű, holott minőségi összes fokai csak 3 ! —

Next