Gazdasági Lapok, 1862 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1862-06-01 / 22. szám
Pest, 1862. Junius 1. XIV. évi folyam első fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. 9feljesennek e lapok minden vasárnap 2-2*/2 tömött ivén. Előfizetési díj : egész évre 10 ft, félévre 5 ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben. Hirdetési dij kétszer hasábozott sorért 10 ujkr. Szerkesztőbe«: ] » a M. Gazd. Egyesület köztelkén ( üllői ut, 12. sz ), hova a tudósítások egyéb levelek az intézendők. 1 „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. *3s számú példányokkal az idei első számtól kezdve még folyvást szolgálhatunk. Az edófizetési feltételek lapjaink homlokán olvashatók. A váltógazdaságról, a bel- és külterjes földmivelésről, szaggatott, kietlen hegyoldalak a völgyek termékenyebb földjeit, rétjeit kavicscsal s terméketlen iszappal elborítsák, és a lapályra lerohanó viz minden nagyobb esőzés után, nyár közepén is eláraszsza s beiszapolja a boldogabb vidék kaszálóit? Ha a felföld hegyes vidékein széttekintünk, a mondottakat nem fogjuk kivételes eseteknek találni. Hol kötött, nehéz miveletű agyagfölddel van dolgunk, vagy a kalászos gabnafélék termesztése miatt földünk elgyomosodott, hagyjunk ugart váltó gazdaságban is. Ez, mint már érintem, nem ellenkezik a váltó rendszerrel, sőt több helyen és körülmények közt annak nélkülözhetlen feltétele. Például száraz éghajlat alatt, hol különösen tavaszszal száraz hideg keleti szelek uralkodnak, s e miatt a lóherevetés a kalászos tavaszi növényekkel gyakran nem sikerül, a lóhertermesztés inkább biztosítva leend, ha a lóhermag kellőképen megmivelt, gyomoktól s férgektől megtisztított ugarba vetett őszi búzára korán tavaszszal befogásoltatik. A téli nedvesség a lóhernek, a fogasolás egyszersmind a búza javára válván. Homokos talajú vidéken, vagy felföldön hegyek közt, soványabb földön, mely azonban az éghajlatnál fogva kedvező a fűnövésnek, rendezzünk legelőváltó gazdaságot, mert valamely földbirtokot váltóilag kezelni — a fentebbiek szerint — nem annyit tesz, mint: minden földet minden évben bevetni, folytonosan termelni, hanem a fenforgó körülmények, a gazda szükségei és haszna szerint rendezve, azt előre meghatározott sorban és rendben mivelni, trágyázni, és a váltó rendszer elvei szerint veteményezni . Kinek háromnyomásos gazdaságát megtartani tetszik, de azt javítani kívánja, a javítást ne azzal kezdje, hogy az ugart is nagyobbára bevesse, minden sor és rend nélkül, hanem a valódi három nyomásos gazdaság kellékéül tartson tiszta ugart, mivelje azt rendeltetése czéljának megfelelőleg, t. i. szántsa fel a tavasziak tarlóját Őszszel, s ez általLónydy Gábor.) II. A váltógazdaság berendezésében, vagyis a vetésforgás megállapításában a föld, az éghajlat, stb.már a bevezetésben elősorolt tényezők tekintetbe vételén kívül, főleg a gazdaság szükséglete határoz. Ha a birtokos természetes réttel, legelővel nem rendelkezhet, vagy ezek a szántóföldhöz aránylag csekély terjedelműek; ha a rét, terjedelméhez képest csekély szénatermést nyújt, vagy ez is föltételes, vízáradásoknak lévén kitéve ; ha a föld és a legelő, minőségénél fogva egyedül juhtartásra használható; hol a földmivelés trágyázás nélkül nem jutalmazó, és a trágyázást minden 6, 5, 4, sőt 3-ik évben kell ismételni, hol a rétek vastag sásszénát teremnek, de a legelő csak juhtenyésztésre utasítja a gazdát, — ily körülmények közt a takarmányváltó gazdaság van helyén. Erre készteti a gazdát a kényszerűség — de az okszerűség is. Mert ha földjeinek i/3—i/e-át avagy csak i/9-ét is meg kell évenkint trágyáznia, hogy földje erejében ne fogyatkozzék, sőt végkép ki ne merüljön, mi- ből készítse nélkülözhetlen trágyáját, ha szántóföldjein takarmányt nem termeszt ? Tán készpénzen vegyen trágyát vagy szénát? Ez már csak belterjes gazdálkodásnál volna helyén. Vagy a gazda három nyomásos rendszerénél maradva csekély téli takarmány mellett juhai telelését — péld. rövid télre, őszi vetés, és fel nem tört tarlós silány avarjára bizakodva — a véletlenre bízza? Vagy erdeje fiatal vágásait szabadítsa fel téli legelőül, hogy a jövő ivadék reményét pusztítva, a nemzet e fő kincsét feldúlja? Hogy a csupán erdőnek való sovány, köves talajú, vízmosásokkal