Gazdasági Lapok, 1863 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

658 Ez indítvány közhelyeslésre talált, s a kérdéses röp­­irat átdolgoztatására az elnökség, s annak érdemleges tárgyalására, illetőleg a további teendők iránti vélemény­­adásra a közgazdasági szakosztály bízatott meg. b) Nagy érdekkel fogadta az igazg. választmány gróf Zichy Nándor egyesületi tag indítványát a szabad kereskedés tárgyában. Midőn a t. választmány figyelmét igénybe veszem — kezdé a nemes gróf — tisztelt tag­társaink, báró Eötvös József és Trefort Ágoston közgyű­lési nyilatkozatára hivatkozom, miszerint a jelen ínség oka az elemi csapáson kívül viszonyainkban is keresendő. Nem ejtetett a közelebb lefolyt időben e helytt szó, mely a gondolkodó gazdák körében nagyobb viszhangra talált volna. Érzi, gyanítja mindegyikünk, hogy gazdasági fej­lődésünk irányának változnia kell, ha csak folyvást oly jelenségek utoltától nem akarunk tartani, melyek nemzeti vagyonúnkat romlással fenyegetik s a haladásnak remé­nyét is meghiúsítják. Ez azonban nem egyesek akaratá­tól függ; az égalj­as fekvés, az állami intézmények és nemzetközi viszonyok szabnak annak változhatlan irányt. Mi nemzetgazdászati fejlődésünket a termelés egyol­dalúsága által látjuk leginkább veszélyeztetve. Ezen egy­oldalúság nemzetgazdászati politikánk természetes kö­vetkezése. Mellőzvén azt, ami inkább a törvényhozás és közigazgatás feladata, elég említenem, hogy a kereske­delmi vámadóztatás és állami egyedárulkodások rendszere egyes termelési czikkek és vállalatok lehetőségét elvágják, vagy azoknak újabban lendületet szerezni nem engedik; ilyenek a bor- és dohánytermelés, a szesz- és czukorgyártás. Negyvennyolc­adiki törvényeink a szabad birtok és munka által megvetették gazdasági haladásunk alapját; a vasúti összeköttetések közelebb fűztek bennünket az európai forgalom körébe. Miglen annakelőtte, kétszeres vámrendszer által környeztetve, csekélyebb termelésünk saját hazánk és a birodalom határaiba szorult, az inkább saját szükségeink kielégítésére lehet­ irányozva. A terü­­­mények gyakori árcsökkenése és a közterhek csekély mi­volta mellett gabnásházaink gazdag készleteket tartal­maztak, e mellett a dohánytermelés és szeszgyártás, az állattenyésztés és borkereskedés más színezetet kölcsö­nöztek nemzetgazdászatunknak. Jelenleg a dohányterme­lés állami egyedáruság tárgya, a szesz és czukorgyártás nagyobbrészt lehetetlenné vált, korunk előtt a conti­­nensnek csaknem minden piacra zárva van. Egyedül csak a gabonatermelés az, amely minden tért elfoglalván, éven­­kint gyarapodnék.­ Ez után minden beruházás a földmi­­velés eszközléseire szorittatik. Erdeink elpusztulnak, föl­dünk kimerül. Minden értékesíthető vagyonunk —egy év gabonatermése. Ez után termelésünk évenkint kétsége­sebbé válik, terményeink kelendősége, s ezzel fennáll ha­tásunk — a gabnatermelés és kelendőség ingadozásairól föltételezett; ez után nemzetünk vagyonosodásához és népességünk szaporodásához kevés reményt tarthatunk. Nemzetgazdászatunk helyes iránya megkívánja, hogy a termelés és árusítás sokoldalúsága által minden eshetőségek közt kitelhetőleg biztosíttassunk. A dohány­­termelés , a szesz- és czukorgyártás, a szőlőmivelés és borkereskedés, megannyi tőkeberuházást igényelnek, megannyi munkás kezet foglalkoztatnak, megannyit fo­gyasztanak. Ezek gazdálkodásunknak a jelenlegitől eltérő irányt kölcsönözhetnek; velők és általuk számos más vállalat keletkeznék. Nemzetgazdászati fejlődésünket csak akkor fognánk biztosítottnak tarthatni, ha abban hazai viszonyaink le­hetnének irányadók. Ezek a termelés és árusítás, a for­galom és kereskedés szabadságát követelik. Mi helyze­tünknél fogva mindenkor a szabad kereskedés elvéhez ragaszkodtunk. Ezt korunk még csak hathatósabban sürgeti. Ha annakelőtte a védvámrendszer a kereskedés korlátoltsága között az egyoldalú nyerészkedésnek útját állhatá, ha egyes államok önmagokba zárkózottan hely­­szerű jólétnek örvendhettek; a kereskedés, hitel és köz­lekedés, a termelés és fogyasztás mai igényei között, s oly kereskedéssel szemben, mely a termelés és ipar min­den ágait felkarolván — az emberi társaságot elszige­teltségéből kiemeli és mintegy kölcsönösen kiegészíti s biztosítja: a védvámrendszer mindinkább háttérbe szorul. Nemzeti vagyonunk a védvámrendszer által, még ha az saját határaira volna is szorítható, soha sem nyerhetne annyit, amennyit egy szabad nemzetgazdászati és keres­kedelmi politika által nyerhet. Nem lehetek az ínség okai nyomozásával megbízott tekintélyes küldöttség útmutatója vagy serkentője. Az államközi viszonyok azonban jelenleg magára a keres­kedelmi politikára válságosak lehetvén, nemzetgazdászati fejlődésünk alapföltételeit — kivált a szabad keres­kedés irányában — mielőbb óhajtanám ezen egyesület által kifejtetni, hogy e részbeni nézeteinket annak helyén megismertethessük. Ez érdemben akár a többször emlí­tett küldöttséget, akár a közgazdasági szakosztályt lát­nám megbízandónak. E fontos s átalában helyeselt indítvány mielőbbi ér­demleges tárgyalás végett a közgazdasági szakosztály­hoz létetett által. c) Felolvastatott Erkövy Adolf egyesületi tag kö­vetkező beadványa: A folyó évi június 18-án tartott igazgató választmányi gyű­lés az ez évi aszályosság előreláthatott kártékonyságát kellő fi­gyelembe vévén, a baj enyhítése végett nem csak rögtön alkal­mazható tanácsolatok tételéről, hanem arról is intézkedett, hogy egy bizottmányt nevezett: az uralkodó csapás alapokainak tanul­mányozására, s az emberi erő hatáskörében álló óv- és ellen­sze­rek javaslására. Mint e bizottmány egyik tagja, én is kötelességemnek tar­tottam némi előleges munkálattal járulni a bizottmányi teendők könnyítéséhez, s e czélból irt érkezésemet: „Az 1863-ik­i aszá­lyosság a magyar alföldön“ — közgazdászati tanulmányképen ki­nyomatván, azt ime tiszteletteljesen bemutatom hét példányban, egyet a tekintetes Egyesület könyvtárának ajánlván fel, a többi­eket pedig az illető bizottmány tagjaihoz kérvén áttétetni. Nem ismerek a Tekintetes Egyesület valódi hivatásához sem méltóbb, sem sürgősebb és jutalmazóbb feladatot annál, me­lyet a többször említett bizottmányra ruházott ; — de egy-egy nehezebb megoldású munkálatot sem ismerek, ugyanis, hogy a siker biztosságával lehessen a bizottmánynak eljárnia, mezőgaz­daságunk viszontagságteljes múltjáról alapos tudomással, s kü­lönösebben légtünemény-észlelési hazai adatokkal kell bírnia, már pedig mezőgazdaságunk története, noha ez érdemben a Te­kintetes Egyesület már 18 év előtt kezdeményezett, mind e napig nincs megírva, légtüneménytani adataink pedig a mily kevés számmal vannak, és oly szerény körben ismervék. Hogy tehát jövőben ne kényszerüljünk egy vidéki város le­véltárából véletlenül kikerült adatra szorítkozni, hanem azon megmérhetlen tanulságot, melyet mezőgazdaságunk oknyomozó

Next