Gazdasági Lapok, 1863 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-18 / 42. szám
658 Ez indítvány közhelyeslésre talált, s a kérdéses röpirat átdolgoztatására az elnökség, s annak érdemleges tárgyalására, illetőleg a további teendők iránti véleményadásra a közgazdasági szakosztály bízatott meg. b) Nagy érdekkel fogadta az igazg. választmány gróf Zichy Nándor egyesületi tag indítványát a szabad kereskedés tárgyában. Midőn a t. választmány figyelmét igénybe veszem — kezdé a nemes gróf — tisztelt tagtársaink, báró Eötvös József és Trefort Ágoston közgyűlési nyilatkozatára hivatkozom, miszerint a jelen ínség oka az elemi csapáson kívül viszonyainkban is keresendő. Nem ejtetett a közelebb lefolyt időben e helytt szó, mely a gondolkodó gazdák körében nagyobb viszhangra talált volna. Érzi, gyanítja mindegyikünk, hogy gazdasági fejlődésünk irányának változnia kell, ha csak folyvást oly jelenségek utoltától nem akarunk tartani, melyek nemzeti vagyonúnkat romlással fenyegetik s a haladásnak reményét is meghiúsítják. Ez azonban nem egyesek akaratától függ; az égaljas fekvés, az állami intézmények és nemzetközi viszonyok szabnak annak változhatlan irányt. Mi nemzetgazdászati fejlődésünket a termelés egyoldalúsága által látjuk leginkább veszélyeztetve. Ezen egyoldalúság nemzetgazdászati politikánk természetes következése. Mellőzvén azt, ami inkább a törvényhozás és közigazgatás feladata, elég említenem, hogy a kereskedelmi vámadóztatás és állami egyedárulkodások rendszere egyes termelési czikkek és vállalatok lehetőségét elvágják, vagy azoknak újabban lendületet szerezni nem engedik; ilyenek a bor- és dohánytermelés, a szesz- és czukorgyártás. Negyvennyolcadiki törvényeink a szabad birtok és munka által megvetették gazdasági haladásunk alapját; a vasúti összeköttetések közelebb fűztek bennünket az európai forgalom körébe. Miglen annakelőtte, kétszeres vámrendszer által környeztetve, csekélyebb termelésünk saját hazánk és a birodalom határaiba szorult, az inkább saját szükségeink kielégítésére lehet irányozva. A terümények gyakori árcsökkenése és a közterhek csekély mivolta mellett gabnásházaink gazdag készleteket tartalmaztak, e mellett a dohánytermelés és szeszgyártás, az állattenyésztés és borkereskedés más színezetet kölcsönöztek nemzetgazdászatunknak. Jelenleg a dohánytermelés állami egyedáruság tárgya, a szesz és czukorgyártás nagyobbrészt lehetetlenné vált, korunk előtt a continensnek csaknem minden piacra zárva van. Egyedül csak a gabonatermelés az, amely minden tért elfoglalván, évenkint gyarapodnék. Ez után minden beruházás a földmivelés eszközléseire szorittatik. Erdeink elpusztulnak, földünk kimerül. Minden értékesíthető vagyonunk —egy év gabonatermése. Ez után termelésünk évenkint kétségesebbé válik, terményeink kelendősége, s ezzel fennáll hatásunk — a gabnatermelés és kelendőség ingadozásairól föltételezett; ez után nemzetünk vagyonosodásához és népességünk szaporodásához kevés reményt tarthatunk. Nemzetgazdászatunk helyes iránya megkívánja, hogy a termelés és árusítás sokoldalúsága által minden eshetőségek közt kitelhetőleg biztosíttassunk. A dohánytermelés , a szesz- és czukorgyártás, a szőlőmivelés és borkereskedés, megannyi tőkeberuházást igényelnek, megannyi munkás kezet foglalkoztatnak, megannyit fogyasztanak. Ezek gazdálkodásunknak a jelenlegitől eltérő irányt kölcsönözhetnek; velők és általuk számos más vállalat keletkeznék. Nemzetgazdászati fejlődésünket csak akkor fognánk biztosítottnak tarthatni, ha abban hazai viszonyaink lehetnének irányadók. Ezek a termelés és árusítás, a forgalom és kereskedés szabadságát követelik. Mi helyzetünknél fogva mindenkor a szabad kereskedés elvéhez ragaszkodtunk. Ezt korunk még csak hathatósabban sürgeti. Ha annakelőtte a védvámrendszer a kereskedés korlátoltsága között az egyoldalú nyerészkedésnek útját állhatá, ha egyes államok önmagokba zárkózottan helyszerű jólétnek örvendhettek; a kereskedés, hitel és közlekedés, a termelés és fogyasztás mai igényei között, s oly kereskedéssel szemben, mely a termelés és ipar minden ágait felkarolván — az emberi társaságot elszigeteltségéből kiemeli és mintegy kölcsönösen kiegészíti s biztosítja: a védvámrendszer mindinkább háttérbe szorul. Nemzeti vagyonunk a védvámrendszer által, még ha az saját határaira volna is szorítható, soha sem nyerhetne annyit, amennyit egy szabad nemzetgazdászati és kereskedelmi politika által nyerhet. Nem lehetek az ínség okai nyomozásával megbízott tekintélyes küldöttség útmutatója vagy serkentője. Az államközi viszonyok azonban jelenleg magára a kereskedelmi politikára válságosak lehetvén, nemzetgazdászati fejlődésünk alapföltételeit — kivált a szabad kereskedés irányában — mielőbb óhajtanám ezen egyesület által kifejtetni, hogy e részbeni nézeteinket annak helyén megismertethessük. Ez érdemben akár a többször említett küldöttséget, akár a közgazdasági szakosztályt látnám megbízandónak. E fontos s átalában helyeselt indítvány mielőbbi érdemleges tárgyalás végett a közgazdasági szakosztályhoz létetett által. c) Felolvastatott Erkövy Adolf egyesületi tag következő beadványa: A folyó évi június 18-án tartott igazgató választmányi gyűlés az ez évi aszályosság előreláthatott kártékonyságát kellő figyelembe vévén, a baj enyhítése végett nem csak rögtön alkalmazható tanácsolatok tételéről, hanem arról is intézkedett, hogy egy bizottmányt nevezett: az uralkodó csapás alapokainak tanulmányozására, s az emberi erő hatáskörében álló óv- és ellenszerek javaslására. Mint e bizottmány egyik tagja, én is kötelességemnek tartottam némi előleges munkálattal járulni a bizottmányi teendők könnyítéséhez, s e czélból irt érkezésemet: „Az 1863-iki aszályosság a magyar alföldön“ — közgazdászati tanulmányképen kinyomatván, azt ime tiszteletteljesen bemutatom hét példányban, egyet a tekintetes Egyesület könyvtárának ajánlván fel, a többieket pedig az illető bizottmány tagjaihoz kérvén áttétetni. Nem ismerek a Tekintetes Egyesület valódi hivatásához sem méltóbb, sem sürgősebb és jutalmazóbb feladatot annál, melyet a többször említett bizottmányra ruházott ; — de egy-egy nehezebb megoldású munkálatot sem ismerek, ugyanis, hogy a siker biztosságával lehessen a bizottmánynak eljárnia, mezőgazdaságunk viszontagságteljes múltjáról alapos tudomással, s különösebben légtünemény-észlelési hazai adatokkal kell bírnia, már pedig mezőgazdaságunk története, noha ez érdemben a Tekintetes Egyesület már 18 év előtt kezdeményezett, mind e napig nincs megírva, légtüneménytani adataink pedig a mily kevés számmal vannak, és oly szerény körben ismervék. Hogy tehát jövőben ne kényszerüljünk egy vidéki város levéltárából véletlenül kikerült adatra szorítkozni, hanem azon megmérhetlen tanulságot, melyet mezőgazdaságunk oknyomozó