Gazdasági Lapok, 1863 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-08 / 45. szám

707 % sok tekintetben túlképezettnek, túltenyésztettnek tartjuk, s azért tenyésztőinknek nagy óvatosságot tanácsolunk. Harcol e nézetünk mellett azon körülmény, mely szerint Angolországban már nyilván csökken a south-down jelentősége és kedveltsége, és hogy a 874 és 986 számok alatt itt kiállítva volt e nemű anyabirkák közt olyant is vettünk észre, mely az ügetőség kifejezett jeleit mutatá. Utazási naplóm egyes levelei. Tudom, hogy azért küldettem ki a nm. m. kir. Helytartó Tanács által Francziaország és a Rajna mellékének borvidékei megszemlésére, hogy a borkészítés és borkezelés e classicus vidékein, ezen mesterségeket, mint üzetésük eredeti helyein tanulmányozzam, és amennyire tőlem telik, azokat meg is tanuljam azért, hogy hazatérve, a látottakat és tapasztaltakat hivatalos jelentésemben olykép állítsam össze, hogy azok értéke a hazai borászatunk előmozdítását illetőleg, az e czélra utalványozott költséggel felérjen. Ezt jól tudom, — ennek tudomása volt folytonos útitársam a külföldön, s ez töltötte be sugallataival szemlélgetéseim komolyabb óráit. Ámde közvetlenül a borászat terén tett ezen komolyabb szemlélgetéseim s tanulmányozásaim eredményeit csak hivatalos tiszti jelentésemben fogom majd előadni, melynek szerkesztése kissé több időt vesz igénybe. Vannak azonban többen, kiket az ég kevesebb türelelemmel áldott meg, mintsem az irányombani szép bizodalommal, kik már is levelekben tudakozódnak utazásom eredménye felöl. Ezen tisztelt barátimat megkérem ezennel, hogy legyenek a szorosabb szempontból vett és tudományosan összeállítandó jelentésemre nézve egy kis türelemmel. — De hogy bizodalmuk becse teljes beismerésének és méltánylásának is adjam jelét: szívesen tépem ki ezennel számukra „Utazási naplóm egyes levelei“ czim alatt következő közléseimet, azon kéréssel, hogy fogadják szívesen, s minden szigorúbb birálgatás nélkül utazásom ez igénytelen úgyszólván meztelen gyermekeit úgy, amiként azok a pillanat benyomásai alatt trónom után megszülettek — sokszor a wagon bosszantó rázkódásai alatt — még többször a wagonbeli franczia társaságom kifogyhatlan csevegései között. I. Salzburg, 1863. sept. 11. Mily jól esik ismét üde s virágzó tenyészetet látnom! Vagy talán csak álom az, melynek rémalakja emlékezetemet terheli, a midőn benne alföldünk sivár és kiaszott képe felmerül ? Alig egy hete annak, hogy hazánk több borvidékét, a n.váradit, az érmellékit s Hegyalját megjártam ; hogy Diószegről Debreczennek hajtván, több csárdából kifelé kellett fordítanom a kocsi rudját, a nélkül, hogy fáradt lovainknak akár egy marokra való szalmát is tudtak volna pénzért adni; hogy Püspök-Ladánytól Szolnokig értem, a nélkül, hogy üde lombot, vagy akár a földek s rétek zöldjét láttam volna. — Bár álom lenne ez! — de lelkemre, mondom nem az, mert élő ember a bizonyságom! Tisztán emlékszem arra, mintha most történnék, hogy akkor Tar Imre barátom melletem ült a kocsiban, hogy éjfélkori sok, útnélküli bolyongás után a Nagy-Páki erdőben végtére, a Tisztási csárdához értünk, és akkor kelt fel a hold és kezdő nekünk ismét majdnem teljes világosságban bemutatni a kínzott vidék szomorú képét. Bort és kenyeret kaptunk ugyan itt, és dicséretére legyen mondva a derék csárdásnak, jót, de lovaink ismét üres gyomorral voltak kénytelenek tovább, Debreczen felé kullogni. Pedig akkor az alföld gazdag rónáit utaztam végig, holott most a salzburgi kerületben utazom, hol a természet adományai sokkal hátrább állnak azoknál, melyeket az úristen kegye rendes időjárás mellet a magyar alföld rónáira mért. De mi adja tulajdonkép Felső-Ausztriának, de leginkább a hegyes, fás salzburgi kerületnek ezen gyöngyörű és viruló képét, annyira, miszerint azt hinnéd, hogy az egész salzburgi kerületet a Titánok tépték le egykoron az égről, hajdani harczaik közben? Mi az okozója tulajdokép e viruló, bujálkodó vegetatiónak ? — Nem egyéb, mint a gyakori esők, a harmat bősége, a változó árnyék, a szelek megtörése, melyet e kis tartomány részint hegyeinek, részint s leginkább számtalan facsoportozatának köszön,—ide sem számítva a talajnak gazdagabb korhangtartalmát, mely a fák hulladékaiból származik. Az esőzések gyakoriságát, és méginkább ezek s patakokbani gazdagságát minden hegyes vidék jobbára hegyeinek köszönheti ugyan, de csak addig, mig azok erdőkkel boritvák, mert csak a hegyek óriásai és az erdők és fásligetek nympháinak öleléseiből származik azon áldásos ivadék, mely erek és patakok alakjában a földet megtermékenyíti. Hegyeket, igaz, hogy nem varázsolhatunk alföldünkre, — és erre nincs is szükség; de fákat igen — mert ez tehetségünkben áll, — csak akarnunk kell. Én részemről magyar embert alig képzelhetek bajusz nélkül, de mégis inkább, mint a felsőaustriai, salzburgi, vagy bajor embert esernyő nélkül; nem hiszem, hogy a nagy Magyarországban összevéve annyi esernyő találkoznék, mint a fent említett tartományok bármelyik kisebb megyéjében. Az esernyőkészítés itt önálló, gazdagító mesterség, — nálunk felkopnék Staberl uramnak az álla, ha egyébre nem fektetné keresménye forrásait, mint a paraplus csinálásra. Igen ám, de könnyű beszélni, és nem igen nehéz átlátni is, hogy a fás vidéken rendesen több eső jár, hogy a fák által árnyékolt földön tartósabb az eső hatása, — hogy nedvesebb földön több, csaknem biztos a harmat, — hogy fák alatt megtörik a nap hevének ereje, valamint a kicsapongó hideg és szeleké is; — igaz, hogy a fák kigőzölgése növeli a levegő víztartalmát és előnyét, hogy gazdagítja hulladékaival a földet,—ezt mindmár régen tudjuk, hisz azért szeretjük az irtott erdőtalajokat *) Mindezt Czilchert hazánkfiak mondd a south-downról, a londoni kiállítás felöli jelentésében. Szerk.