Gazdasági Lapok, 1863 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

fában, és igy a trilágeon alkalmatos fává idomitatott, •akkor ezek is el­kelnek 1 frt 12 krjával. Az ily magas árak megcsodálására csak azt felelte nekem Lucas úr, hogy csak nem tehetem fel egy a gyümölcstenyésztés hasznai megbirálhatásában oly jár­tas népről mint a milyen a Würtenbergi azt, hogy oly hibás számítási tehetséggel bírna, miszerint valamely tárgyért tőke értékben kevesebbet kívánna adni mint a mennyit ezen tárgy kamat értékben évenként ki szokott adni. Be szerettem, hogy ezen bölcs sententiának hallatta alatt Simonyi úr képemet rögtön le nem photographiroz­­h­atta, mert nagyon restelleném, ha valamikor ősz szaká­lam arra kerülne, hogy valami stupid módon bámészkodó oskolás gyermekféle vonások örökös feldíszítésére bito­rol­tatnék a fényképezés varázsai utján. — De kérem, lehet-e ember, a­ki ily gyümölcsfa-árak, és az ily számí­tás hallatára egy Svábszájában, módnélküli bámulatra ne ragadtatnék, holott a m.­g. Egyesület facsemetéit majd csak nem a kiásatási munkabér árában bocsátja áruba mind a nélkül, hogy valami nagyon kapnának rajta. Ta­lán olcsolják a fákat, vagy talán nincs elég hely, hová a magyar ember fát ültethetne? Nem tudom , de azt igen­is tudom, hogy Würtem­­bergben még temérdek gyümölcsfának tudnak helyet adni daczára annak, hogy még utat sem találni már ott, mely gyümölcsfákkal befoglalva, nem volna tudom ezt azért, mert alkalmat vettem Lucas úr könyveit átte­kinteni és azokból ki­tűnt az, hogy September 15-ig már több mint 10000 darab gyümölcsfára praenumerál­­tak a kis Würtenbergában,—és annak egy faiskolájában ! Hát mig a többiben menyire ? ! Úr­isten hadd nézzem hamarjában Stein geographi­­áját, hogy megtudjam positiv váljon mekkora az a Wür­tenbergi nagy királyság, a­hol annyi fa mellett mégis oly temérdek fára van szükségük az embereknek. Ha Stein uram nem tréfál hát készen a Würtenbergi királyság egész területe 3622/3 □ mtföldet, tehát nem egészen még egyszer annyit mint Bihar vármegyénk, Jaj pedig de régen várom én már Biharból azt a prae­­numeratiót az 5000 db. gyümölcsfára, mely a Svábok számítása szerint az idei turnusra esnék. Láttam tehát Reutlingenben, hogy lehet, és van gyümölcsfa iskola mely nem csak hogy kifizeti magát, hanem már a 4-ik esztendőtől fogva tetemes jövedelmet is hoz.­­ Ketten teszik csak a vásárt : az eladó és vevő. A reutlingi faiskolában atalán véve szép a vegeta- s­­ió, és szebb mind a budaiban. A 4 éves fák sokkal fej­­lődtebbek mint minálunk. Az utolsó három évjárat in­kább felesleget fejtett ott ki a nedvességben, mint­sem szükséget; terjedelemre azonban és a csemeték számára, legalább is négyszer haladja túl a budai a reutlingit. Baraczfákban szinte szükséget szenved. Meglepő­ szép és tanulságos volt reám nézve legin­kább kétféle: a törpe almafák melyek guirland alakban vannak az utak mentében vízirányosan sodronyokhoz ki­kötözve (Gordon horizontale). E törpe fák közt többen meg voltak rakva gyönyörű szép gyümölcscsel. Ezen kis fácskáknak nagyobb része legfeljebb négy éves, s ennél különb és hasznosabb bekerítést a rabatokra nézve nem is lehet gondolni. A másik meglepő' szépségű s utánzást érdemlő' lát­vány volt elő­ttem a reutlingi kertben néhány körtefa­­pyramis, melynek ágai négy felé vannak kikötve Az eljárás e pyramisok alakításánál következő: a körte ojtvány elülteti­etik, s melléje a téldbe egy komló vagy más elég hoszszu (10—12’) karót ásatunk be oly módon, mint más karót szokás a fákhoz leásni, melyhez a fiatal fa hozzá köttetik, — ezután a keleti és nyugati oldalról, mint egy 2'A—3 lábnyira a fától egy-egy 4’ hosszú karót vezetünk a földbe, s midőn ez megvan, ezen mind két karó tetejéhez úgy köttetünk sodronynyal egy­­egy kellő hoszszuságú karót, hogy azok ezen alacsonyabb karók tetejétől hegyes szöglet alatt felérjenek egészen a közbenső hoszszu karó tetejéig, és ott sodronynyal meg­­erősítetnek. Ezen szerufa alakban öszszeállított karókhoz keresztbe mint lábtó fogak vékony léczek kötöztetnek melyekhez később azután a körtefa nyugat és keletnek nyuló ágai erősitettnek fekvő irányban. — Veressünk azután észak és délfelöl is a fácskától a fentemlitett tá­volságban szinte egy egy karót, s azt mint fentebb em­lítve volt hozzuk szinte öszszeköttésbe, egy más karó se­gedelmével a közbenső hoszszu karóval, s ezeket is lé­­czezzük át mint a másikat, — ekkor a körtefa észak és dél­nek nyúló ágait is kiköthetvén, egy tökéletes pyramist nyerendünk. Ha a fa egy-két év múlva ezen négy félre való kikö­tözésében, illetőleg pyramidalis trilogirozásába egyszer bele­fásult, semmi szükség sincs többé a fás és léczes állványra, hajtásainak értelmesen gyakorolt csipkedése mellett nem csak csinos alakja, hanem gyümölcsével is meg fogja jutalmazni fáradságunkat. Igaz ugyan, hogy a fa idővel nem fogja meg­tartani ezen alakját teljes szabályosságában, de azért gyümölcsei még is mindig izesebbek, mint melyek közönséges py­­ramisaink árnyékolt belsejében nőttek minthogy a nap és levegő behatásainak nyíltabb tért engednek. Lucas Ede urnak ily kép növelt fái is csak igen fiatalok még, gyümölcsöt tehát nem igen láthattam raj­tok; de a mi keveset láttam az maga nemében gyönyö­rűen kifejlődött gyümölcs volt. Először láttam Reutlingenben több franczia eredetű előttem ujfaju gyümölcsöt a fáján, leginkább nemes téli körtéket, melyek Baldet, Boisbunel, Verschaffelt s. a. t. gyűjteményeiből származnak, és jóság, de leginkább cso­­daszerű termékenység által tűnnek ki; meg is kötöttem azonnali Lucas úrral a barátságos cserebeli viszonyt, mely után még az idén leend alkalmam ezen becses faj­ták orzságaihoz jutni. De ezt itt igazán csak úgy sub rosa mondom ám ki, ne­hogy ismét úgy járjak, mint több más új fajtákkal, me­lyeknek ajtó ágait a múlt tavaszkor szereztem csak meg, és márig több apprehenzióba estem azért, mivel belőlök ez ősszel még három éves ojtványokkal nem szolgál­hattam. Dr Entz Ferencz. (Folyt. köv.) 47*

Next