Gazdasági Lapok, 1864 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-19 / 42. szám
600 többi rövid vonásokban megismerkedtünk volna, lássuk már most, várjon mivel foglalkoznak a többiek. A konyhakertészek fő telepje a Dreibrunnenthal (három kút völgye, mely a város tőszomszédságában terül el. Képzeljünk magunknak egy tágas völgyet, melyet kies, gyönyörű sétányokká átalakított dombok környeznek. Csinos nyári lakok, és nyilvános mulatóhelyek festői színezetet kölcsönöznek a vidéknek, melynek távolabb kerületét magasabb, és erdőkkel borított hegyek szegélyzik. E hegyek észak és kelet felől védfalait képezik e völgynek, melynek egyik még emeltebb oldalából az életet terjesztő langyos forrás fakad. Kőszén feketeségű talajon járunk, de neme a ruganyosságnak, melyet az lépteink alatt kifejt, arra mutat, hogy ezen föld feketeségét televénybeli gazdagságának köszöni. — Ha a vándor kertész, ki letelepedésének helye után jár, habár bekötött szemekkel is ezen völgybe vetődnék; de földjének és levegőjének mivoltát érezné, forrásainak csörgedezéseit hallaná; fogadom, hogy láttatlan is itt ütné fel sátorát. De sok kertész is telepedett már itt le, daczára annak, hogy a föld mesés drágasága. Minél közelebb esnek a földek a meleg forráshoz, annál nagyobb értékük, habár a messzebbek szint úgy bővelkednek a vízben, de miután annak hőmérlege változik ez nagy különbséget tesz a földnek kapósságában. Holdját azon földeknek, melyek a forrás közelébe esnek,szívesen megfizetik 4000 tallérjával, a távolabbak ez árnak felén kaphatók meg. De nem is igen sok kertész bir itten holdszámra földet, és a ki bir, az már a város dúsgazdagjai közé számíttatik mint p. o. a Haagen testvérek. Ámde a földnek ily méreg drágasága mellett, lássuk a módját, mely után az erfurti konyhakertészek mégis meggazdagodnak. A földek szélessége rendesen 12-ös, hosszúságuk változik. A földek szélén mindkét felől végig vonul egy 11/4 lábnyi széles, és ugyan ily mélységű canális, melyet a meleg forrás bőségesen ellát vízzel. Az árkokon vagyis a canálison belől, párhuzamban ezekkel, csinál a kertész földjének mindkét oldala felől egy másik árkot, melynek szélessége 8 láb, mélysége 14 láb, hosszúsága pedig megegyez a földrész hosszúságával. — A földet, mely ezen árkokból kikerült, összegyűjtik a közbenső téren, és elegyengetik azt mint rendes kerti ágynál szokás, de minthogy az árkokból sok föld kikerül, tehát mintegy másfél lábnyival magasabb ezen ágy a rendes színvonalnál, és minthogy szélességében az egész földnek árkok közötti részét elfoglalja, van szélességben mintegy 9 öl, hosszúságában pedig akkora,amekkora a földrész maga, — ezen ágyak szélei menetelesen lapulnak le a föld rendes színéig. Földjének ily elosztása és elrendezése után, e következendő mód szerint veszi a kertész annak hasznát. A 8 lábnyi széles árkokban termeszt zsázsát (Brunnenkresse) és pedig ilyképen: julius végével, midőn a többi salátanemüeknek bősége a zsázsát a divatból kiszorítja, felásva az árok fenekét, elegyengeti azt mint rendes kerti ágyat, és ültet bele kész zsázsa bokrokat, másfél lábnyira egymástól, miután azokat gyökereikben és száraikban vissza metszette volna. — A zsázsás árkok communicálnak fából vagy vasból készült csövek által a főcsatornával melyeket vagy csukva tartani, vagy megereszteni lehet. — A zsázsának elültetése után mintegy ujjnyira való vizet eresztenek reá, mire az rövid napok után a langyos viz segítségével gyökeret verni és terjeszkedni indul. Vig növése mérgében ellátják azt utóbb mindig több több vizzel addig, migyen az végtére mintegy lábnyi magasságot el nem ér. Ez van körülbelül September eleje táján, midőn a többi saláták fogytával a húsevő gazdag világ ismét a zsázsára szorul. A zsázsa ilyenkor már mintegy arasznyira emelkedik a víz fölé és kész a metélésre. Deszkát eresztenek most a 8 lábnyi árkon keresztül, a metélő reá áll arra, és aratja a zsázsának víz fölé emelkedett zöldjét, kötözi azt apró párnátokba, melyeket 60 db (Schock) számra adnak, és Innen túl már alig van, leginkább tenger melletti nagy város, melynek szegénye gazdagja, hús ételét a nagy hírre kapott, súlyellenes erfurti zsázsával ne enné. A hajóskapitány tengerre nem mer szállni, hacsak azzal el nem látta magát. A vasutak elterjedésével duplára emelkedet annak ára. A zsázsa aratás septembertől fogva egész a jövő évi július végéig folyton folyik. Ha lemetélték, felújul az egy hétre ismét, s várja isméti lemetéltetését. Nincs példa reá, hogy az erfurti forrás vize télen befagyott volna, és ha a levegő télen annyira meghűlt, hogy a fagyástól tartani lehet, akkor elmeríti egy rézsűt alkalmazott nyéllel ellátott deszkadarabbal a gondos kertész jövedelmének e tárgyát a meleg víz alá, hogy éjszaka el ne fagyjon. De elég legyen már a zsázsáról, melynek hírét és nevét is alig ismeri a magyar,— pedig jó volna ám, leginkább a disznótorok idejében, ha mi is megismerkednénk vele; —egyébiránt majd meg jön annak is az ideje ! — mi pedig addig menjünk egy lépéssel tovább és nézzük, várjon mit mivel az erfurti konyhakertész emelkedett nagy ágyásain? Erfurt, habár jókora város, mégsem adhatja meg az itteni drága kerti földnek illő kamatját. Ily földön olyasmit kell termeszteni, ami az elszállítást eltűri messze földre. Ilyesmi a spárga, a karfiol, a zeller, s ezeket termesztik itt egyedül, kivévén talán a korai kararábot, melynek még az emeltebb ágyásoknak meneteles szélein helyet engednek. Ezeknek mivelési módja minálunk is elég ismeretes lévén, felesleg volna annak részletes leírásába bocsátkoznom, és csak azt kell még felemlítenem, hogy számukra valamennyi telepen készen áll évenként a hatalmas compost-trágya határ, melybe a zsíros marhatrágyát gazdagon belerétegezik, már pedig, hogy ily készületü földben, langyos vizzel quantum satis lapátolva, ezen termények rendkívüli terjedelmet és gyengédséget érnek el, az felemlitésemre sem szorul, de felemlítésemet megérdemli talán még az, hogy a szóban forgó erfurti termények világszerte kitűnő hírben részesülnek. A spárga ágyak persze évelnek; a karfiolt tavaszkor ültetik ki; későbben közölte a zellert, melynek, az elsőbbinek letakarítása után, az egész helyet átengedik. Ha az ember bármi kitűnőt lát a maga nemében, gyönyör élvezettel tekint rajta végig, későbben elmélkedésekbe szokott merülni, melyeknek közönséges eredménye az, hogy vizsgálódásokba bocsátkozik a felett, váljon nem lehetne-e ezen meglepő és kedves tapasztalásának valamikép hasznát venni ? — így jártam én, midőn Erfurtot elhagyván a vagyonnak egyik sarkába bele vo-