Gazdasági Lapok, 1864 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1864-11-16 / 46. szám

655 nedvességet, nem ajánlható ezt nagyobb mennyiségben simítatlan fekve hagyni, pedig nedves lent sulykolni nagyon alkalmatlan és bajos. Ezenkívül pedig a megsulykolt len könnyen össze is kuszálódik, így tehát legjobb, hogy ha a munkás felváltva sulykol és simít, azaz egy két maroknyi lent megsulykolván, ezt azonnal megsimitja. Nagyobb lentermesztőknél hol több munkás talál e munkák mellett foglalatosságot, ezek egy része sulykol, másik része pedig a megsulykolt lent azonnal megsimitja, kézről kézre adván a markokat. b. ) A len kalapálása. (Pochen, Klopfen, Pocken, Booken). Feladata a szár fás részeit összezúzni, mi által a len törése könnyebben fog eszközöltethetni, tehát mint egy előkészítése annak a törésre. Leginkább Westphaliában szokásos. Történik vagy a lenkalapácscsal vagy pedig a kalapáló malmokon, melyek 6 —10 bikkfa kalapácst folytonosan működtetnek. Ezen kalapácsok mellett ülő asszonyok a lencsomókat alájuk tartván, szorgalmasan forgatják azokat, időközönként megrázván, hogy a pozdorja kihullhasson belőlök. Sok ideig levéli a len egyfolytában ezen kalapácsok erélyes és hatalmas ütlegelnek kitéve, könnyen megizzad, sőt összeragad az. A kézzeli kalapálás akként történik, hogy a lent markonként sima felületű fatörzsekre fektetvén (ülő) fakalapácsok segedelmével megkalapáljuk, időközönként a pozdorját abból kirázván. c. ) A len törése és tilolása. (Brechen, Brecheln, Braken). A közönséges tiló szerkezete ismeretes lévén, nem akarom ennek leírásával a t. olvasót terhelni, csak azt jegyezem meg, hogy a kettős nyelvű tiló jobban és egyenletesebben töri meg a lenszárát, mint az egy nyelvű. A munkás bal kezébe fogván egy maroknyi lenszárat, azt egészen markolatilag a tiló nyelve alá dugja, s a mint jobb kezével a tiló nyelvét fel és alá jártatja, balkezével a lencsomót lassan maga felé húzza jobbra balra forgatván azt, hogy ezáltal lehetőleg tökéletesen töressen meg; tilolás közben pedig az egész csomót több ízben végig húzza a tiló leszorított nyelve alatt. Flandriában kétszer szoktak tilolni, először egyszerű fanyelvű tilóval, utóbb pedig kettős vas nyelvűvel. A kézzeli tilolás egyáltaljában rendkívül ártalmával van a len minőségére és mennyiségére nézve, és pedig annál inkább, minél élesebb a tiló nyelve s minél hanyagabb a munkálódás, mely utóbbi esetben a hulladék igen sok, a tincs pedig kevés. Ezen kellemetlenségeket elkerülendő Németország legnagyobb része mellőzi a tilolást, helyettesítvén sulykolás vagy kalapálás által. Flamland, Anglia, Irhon, stb. gazdái a len törésére külön e czélra szerkesztett lentörőgépeket alkalmaznak. Ezen gépek legegyszerűbbike a kézi erőre szerkeztett lipe-detmoldi vagy westphali lentiloló gép, mely Kutle által (Altmark fejedelemség, Engelbe városában) szerkesztvén, egyszerű kitűnő szerkezete és csekély ára által tünteti ki magát. Három rovátkolt ellenkező irányban forgó henger közt a len fel és alá tolatván, annak minden legparányibb fás része oly tökéletesen töretik meg annélkül,hogy a len minőségileg szenvedne, hogy annak simítása szükségtelenné válik. A gép ellátására két munkás szükséges. Mindezen rendkívül nagy előnyöknél fogva ezen gép hazánkban még nem tudott pártfogásban részesülni. Vesztphália, Flandria, Hessen, Szász, Pommern stb. államokban minden nagyobb gazdaságban, sőt számtalan parasztgazdánál is feltalálható ezen gép. Ara 12 tallér. Említést érdemel még egy lentiloló gép, mely Prágában Greistner lovag által szerkeztetett, és mely kitűnő szép és szapora munkája által, Morvaországban és Sziléziában nagy részvétre talált. Az angol lentörőgépek közt kétségkívül legkitűnőbb a Plummer Róberté. Ez 5 rovátkolt hengerből áll, melyek két sorban állítják, ezek egymásközti nyomását tetszés szerint szabályozhatjuk. Tilolásra pedig gőz által hajtott fa nyelvek használtatnak, melyek az alájuk tartott lencsomókat legnagyobb könnyűséggel tilolják meg. Nagyobb gazdaságokban ily fanyelvek egész rendszere (20 — 30) állíttatik fel, melyek temérdek mennyiségű lent képesek megtilolni. Magyarországban az első e nemű gépet Smallhones Robert Eszterházy herczeg német— keresztúri gazdaságának bérlőjénél volt alkalmam láthatni, ki is gőzzel hajtatván azt, kitűnő, tökéletesen kielégítő eredménynyel dolgozott vele (Sopron megyében). — Újabb időben a nyelvek helyett pergőre csinált keféket alkalmaznak, melyek vassodronyból, sertéből vagy halcsontból készülvek, a lent jobban és gyorsabban tisztítják meg, finomabb tincset és kevesebb kóczot adnak s egyáltaljában kevesebb hulladékot csinálnak mint a fanyelvű tilók. A kefék oly rendkívül előnyösen működnek, hogy Plummer Robert azokat még gerebenelő gépjeinél is szívesen alkalmazta. (Folyt. köv.) A liebwerdi gazdasági tanintézet Csehországban, (Kégly Sándortól) 1. Jelen soraim czélja egy oly gazdasági intézet leirása, mely nem lévén hazánkban, nem kell attól félnem, hogy egy már mindenki előtt a részletekig ismert tárgygyal fogom untatni a tisztelt olvasó figyelmét. — Liebwerd csak lépcsőnként haladott a kifejlődés azon fokára, amelyen jelenleg áll, de ennek korántsem a hallgatók részvétlensége az oka, hanem inkább az, mivel az igazgatóság mindjárt ez intézet keletkezése kezdetén megszabta a felvétetendő tanulók számát, s ezen elvétől mind e mai napig sem akart egészen eltérni. Úgy tett mint az okos gyáros vagy kereskedő, aki nem akarja egész rendelkezhető tőkéjét a fényes berendezésre vagy kirakatokra pazarolni, azon rózsás reményben, hogy a külszín el képes vakítani a közönséget, s ha majdan belépett, kevesebbel is megelégszik; — az ily szemfényvesztések megjárják a kelméknél s egyéb ilyenféle tárgyaknál, de korántsem ott, ahol az ember tudományt keres és jövőt akar magának alapítani. Ezt akarták a liebwerdi intézet alapítói kikerülni, midőn az intézetet létrehozták, annál is inkább, mivel magánköltségen lévén létesítendő, nem lehetett egyszerre oly tetemes összegeket áldozni, amennyi talán megkívántatok volna.