Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-13 / 50. szám

594 feltéve ,de általában nem úgy van, melynek szomorú kö­vetkezménye, a juhász egy okszervetlen vagy egykedvű eljárása, mely nem ritkán évtizedeken át kitörölhetetlen hibás nyomokat hagyandja hátra. — Hogy mennyire bir befolyással a számadó juhász értelmisége s jobb erkölcsi nevelése, — juhászataink ke­zelésére, a számtalan elősorolható tényeket mellőzve kö­vetkező esetben jelezem: Hazánk egyik fő rangú birtokos törzsnyájából 1861- dik évben, 142 dri­tok és 3­ fű pepigneur juhok az ál­­kapota alatt, hol a torok közvetlen kezdődik, le az egész tokán a szügy­ig 1/ 2" széles vonalban, olló által gyap­­jasoktól megfosztattak, mely circa 6 — 7 öv gyapjú men­nyiséget tett.­­ A tény szigorúan megvizsgáltatott, eredményre azonban nem vezetett, de tapasztaltatott, hogy ezen mesterséges gyapjú elorozás a teleltetés ideje alatt történhetett, a mennyiben azt az újabb egynyi magassá­gú gyapjú, engedé gyanítani. Ezen tényre a véletlen ve­zetett, a midőn alant itt a nyájak legelőre bocsátása al­kalmával az istálló kapuban a ki­menő jószág felett szemlét tartott, egy tok anya lábát fájlalva, utasításomra a juhász gazda által megfogatott s midőn a fájó test­rész vizsgálásában el valék merülve, szemem egy a fentebb leirt testrészem fehér vonalban meg ütközött, ez figyel­met gerjesztve bennem az egész jószágot kézre vettem, s eredménye a leirt tény volt. Hogy ezen nagyon is ügye­sen véghez vitt tolvajlást csak a teleltetés után s véletle­nül lehetett észre venni, oka hogy: 1- er A teleltetés ideje alatt sánta juhok orvoslása a bojtárok egyik főteendője, nem feltűnő tehát, ha a juhá­szok — a juhokat kézben tartva, — azokkal foglal­koznak. — 2- er Azon testrészen, hol a gyapjú kivágás történt, t­­i. a tokán, le egész a szügyig, a gyapjú anyira egybe­folyt — hogy azt csak különös vizsgálás derítheti fel; nagyobb hitelére ennek azt is felemlíthetem, hogy ugyan azon év ápril havában az egész jószág az osztályozó asz­talon — közben megfordult, de miután a megvágott juhok majd­nem toklókból állott, tokjuh­okat pedig nem lehet osztályozni, az osztályozó figyelmét a nem szembetűnő tény ki­kerülte.­­ Az elősoroltakból tehát kitűnik, hogy ideje korán ezen merényes tolvajlást a véletlen közben jötte nélkül nem lehetett észre venni, azonban a juhászgazdának, ki azt mondhatni egész életét a jószág között tölti, ezt látni, vagy erről bár miként is tudomással bírni kellett s még sem akadályozta meg — mi vagy értelmetlenség, vagy rosz akaratban gyökeredzett. — Igen híven emlékezem, midőn 1855 és 1856-dik é­­vekben Bácskában Stametz Mayer ur Jankováczi birto­kán Kisszálláson jártam,, láttam a juh falkák után úri bojtártormákat isztikés bottal az ononis spinosa és török töviskez elárasztott legelőket — irtani; ezen bojtárok állítólagosan Poroszhonból származtak hozzánk,a birtokos a juhászaiban jártas és okszerű egyének hiányában, meg akará őket telepíteni, habár költségesen is,de nem bírván meghonosítani, midőn ismét e birtokot látogattam, már más juhászok használtattak, hasonló kísérleteket hazánk több előkelő birtokosai is tettek, azonban eddig kevés eredménnyel. — Ezen tény koránt sem kelti fel bennem azon gondolatot hogy csak a poroszok — vagy más külföldi, nemzetbeliek lehetnek jó juhászok, nem — csak némileg óhajtom indokolni azon valót, hogy mentül ke­vesebb jó — és értelmes juhásszal rendelkezhetünk, mert még máig is Fehér megyéből — a­honnan állítólag a leg­jobb juhászok kerülnek, származnak más megyékbe át az oly kevés jó és értelmes juhász gazdák helyettesítésére, mit onnan gondolok magyarázhatónak, hogy hajdaná­ban Fehér megyének egy nagy része az úgy nevezett „birkásokból“ állott. — A magyar nép között találkozik igen sok jó pásztor ember, de azt oktatni s hivatására ösztönözni kell, mert a mely juhász a magyar faj birkánál jó juhász, az még nem az a finomabb electoral fajoknál. Meg vagyok győződve arról, hogy minden tenyésztő gazdának, igénytelen soraim tartalmáról, meggyőződni ed­dig is elég alkalma volt, de még­is nem mulaszthatom el hazánk juh­tenyésztő tekintélyeségeinek éber figyelmét arra felhívni, méltóztatnék az ez évben meg­nyílt Keszt­helyi gazdasági intézet fiók­osztályában, hol felügyelő cselédek képeztetnek, a juhászati szaknak, szintén tért nyitni, s nem kétlem, hogy néhány év múltával több s jobb juhászaink a gazdaság felvirágozásában nem csekély té­nyezőt fognak képezni. Schröder István Az idei m­éz­termelés és annak eredménye. Az 1865-ik évi méztermés sokkal áldottabb volt, mint azt csak távolról is ily száraz nyár után mint az idei, gyanítani lehetett volna, ez a bizonytalanság volt az oka, hogy a mézet aránylag a termesztőktől drágán vet­ték, volt vidék, a hol a rendes ára 14—16 frt, helylyel közzel 18 frt is volt. Pesten sept. elején 16 fortjával elég vevője lett volna, de 17 frton alul nem volt a­ki szállí­tani ígérkezett, s ezen áron történtek is szállítási alkuk. Csak a debreczeni vásár győzte meg a mézkereskedőket a méztermés bőségéről, a­hol mintegy 4000 mázsa volt kiállítva, és a vételkedv különösen Graliczia részére, a­honnan máskor a legjelentékenyebb vevők érkeztek, egész közönyösséggel mutatkozott, az aránylag olcsó méz iránt, ez azonban a belföldi vevőket nem hangolta le, csak óvatosabbá tette, és ha egy két túl heves vevő be nem avatkozik, a méz 14 írton nem ment volna felül, ez lett volna a kellő arány a későbbi pesti piac­i árakhoz, mivel a debreczeni méz csakugyan egy, sőt két forinttal is többet ér a slavoniai vagy somogyi méznél. A pesti mézvásárra bejött közel 10,000 mázsa szin­­méz, leginkább Eszékről, Bácskából, Somogy, Baranya és Erdélyből, Rozsnyóról; semmi vételkedv nem mutat­kozott, a vevők egész tevékenysége az árak lenyomására volt irányozva, napról napra olcsóbb árt ígértek; az el­adók látva a lanyhaságot, minden engedményekre készek voltak, így némi vásárlási kedvet ébresztve kezdődött a lösztoni vétel, mindemellett is lanyhán ment a vásár, mennél inkább meggyőződtek az áru mennyiségéről, még egy frt engedmény, tehát 14 frt volt az ár, a­mely a ve­vőknek ínyére látszott lenni, de csakhamar ezt is sokallot­­ták, még egy frt. engedmény, tehát 13 frt, lett a kedvező vétel­ár, s elég arra, hogy ezen árra csakhamar külföldre is jelentkeztek vevők, a­mi 13 írton kapható volt, mint lefoglalták, csak azután állott elő árjavulás 131/fc—14 írtra, mely árra ma is vannak vevők, de a készlet fogytán látszik lenni.

Next