Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-13 / 50. szám
594 feltéve ,de általában nem úgy van, melynek szomorú következménye, a juhász egy okszervetlen vagy egykedvű eljárása, mely nem ritkán évtizedeken át kitörölhetetlen hibás nyomokat hagyandja hátra. — Hogy mennyire bir befolyással a számadó juhász értelmisége s jobb erkölcsi nevelése, — juhászataink kezelésére, a számtalan elősorolható tényeket mellőzve következő esetben jelezem: Hazánk egyik fő rangú birtokos törzsnyájából 1861- dik évben, 142 dritok és 3 fű pepigneur juhok az álkapota alatt, hol a torok közvetlen kezdődik, le az egész tokán a szügyig 1/ 2" széles vonalban, olló által gyapjasoktól megfosztattak, mely circa 6 — 7 öv gyapjú mennyiséget tett. A tény szigorúan megvizsgáltatott, eredményre azonban nem vezetett, de tapasztaltatott, hogy ezen mesterséges gyapjú elorozás a teleltetés ideje alatt történhetett, a mennyiben azt az újabb egynyi magasságú gyapjú, engedé gyanítani. Ezen tényre a véletlen vezetett, a midőn alant itt a nyájak legelőre bocsátása alkalmával az istálló kapuban a kimenő jószág felett szemlét tartott, egy tok anya lábát fájlalva, utasításomra a juhász gazda által megfogatott s midőn a fájó testrész vizsgálásában el valék merülve, szemem egy a fentebb leirt testrészem fehér vonalban meg ütközött, ez figyelmet gerjesztve bennem az egész jószágot kézre vettem, s eredménye a leirt tény volt. Hogy ezen nagyon is ügyesen véghez vitt tolvajlást csak a teleltetés után s véletlenül lehetett észre venni, oka hogy: 1- er A teleltetés ideje alatt sánta juhok orvoslása a bojtárok egyik főteendője, nem feltűnő tehát, ha a juhászok — a juhokat kézben tartva, — azokkal foglalkoznak. — 2- er Azon testrészen, hol a gyapjú kivágás történt, ti. a tokán, le egész a szügyig, a gyapjú anyira egybefolyt — hogy azt csak különös vizsgálás derítheti fel; nagyobb hitelére ennek azt is felemlíthetem, hogy ugyan azon év ápril havában az egész jószág az osztályozó asztalon — közben megfordult, de miután a megvágott juhok majdnem toklókból állott, tokjuhokat pedig nem lehet osztályozni, az osztályozó figyelmét a nem szembetűnő tény kikerülte. Az elősoroltakból tehát kitűnik, hogy ideje korán ezen merényes tolvajlást a véletlen közben jötte nélkül nem lehetett észre venni, azonban a juhászgazdának, ki azt mondhatni egész életét a jószág között tölti, ezt látni, vagy erről bár miként is tudomással bírni kellett s még sem akadályozta meg — mi vagy értelmetlenség, vagy rosz akaratban gyökeredzett. — Igen híven emlékezem, midőn 1855 és 1856-dik években Bácskában Stametz Mayer ur Jankováczi birtokán Kisszálláson jártam,, láttam a juh falkák után úri bojtártormákat isztikés bottal az ononis spinosa és török töviskez elárasztott legelőket — irtani; ezen bojtárok állítólagosan Poroszhonból származtak hozzánk,a birtokos a juhászaiban jártas és okszerű egyének hiányában, meg akará őket telepíteni, habár költségesen is,de nem bírván meghonosítani, midőn ismét e birtokot látogattam, már más juhászok használtattak, hasonló kísérleteket hazánk több előkelő birtokosai is tettek, azonban eddig kevés eredménnyel. — Ezen tény koránt sem kelti fel bennem azon gondolatot hogy csak a poroszok — vagy más külföldi, nemzetbeliek lehetnek jó juhászok, nem — csak némileg óhajtom indokolni azon valót, hogy mentül kevesebb jó — és értelmes juhásszal rendelkezhetünk, mert még máig is Fehér megyéből — ahonnan állítólag a legjobb juhászok kerülnek, származnak más megyékbe át az oly kevés jó és értelmes juhász gazdák helyettesítésére, mit onnan gondolok magyarázhatónak, hogy hajdanában Fehér megyének egy nagy része az úgy nevezett „birkásokból“ állott. — A magyar nép között találkozik igen sok jó pásztor ember, de azt oktatni s hivatására ösztönözni kell, mert a mely juhász a magyar faj birkánál jó juhász, az még nem az a finomabb electoral fajoknál. Meg vagyok győződve arról, hogy minden tenyésztő gazdának, igénytelen soraim tartalmáról, meggyőződni eddig is elég alkalma volt, de mégis nem mulaszthatom el hazánk juhtenyésztő tekintélyeségeinek éber figyelmét arra felhívni, méltóztatnék az ez évben megnyílt Keszthelyi gazdasági intézet fiókosztályában, hol felügyelő cselédek képeztetnek, a juhászati szaknak, szintén tért nyitni, s nem kétlem, hogy néhány év múltával több s jobb juhászaink a gazdaság felvirágozásában nem csekély tényezőt fognak képezni. Schröder István Az idei méztermelés és annak eredménye. Az 1865-ik évi méztermés sokkal áldottabb volt, mint azt csak távolról is ily száraz nyár után mint az idei, gyanítani lehetett volna, ez a bizonytalanság volt az oka, hogy a mézet aránylag a termesztőktől drágán vették, volt vidék, a hol a rendes ára 14—16 frt, helylyel közzel 18 frt is volt. Pesten sept. elején 16 fortjával elég vevője lett volna, de 17 frton alul nem volt aki szállítani ígérkezett, s ezen áron történtek is szállítási alkuk. Csak a debreczeni vásár győzte meg a mézkereskedőket a méztermés bőségéről, ahol mintegy 4000 mázsa volt kiállítva, és a vételkedv különösen Graliczia részére, ahonnan máskor a legjelentékenyebb vevők érkeztek, egész közönyösséggel mutatkozott, az aránylag olcsó méz iránt, ez azonban a belföldi vevőket nem hangolta le, csak óvatosabbá tette, és ha egy két túl heves vevő be nem avatkozik, a méz 14 írton nem ment volna felül, ez lett volna a kellő arány a későbbi pesti piaci árakhoz, mivel a debreczeni méz csakugyan egy, sőt két forinttal is többet ér a slavoniai vagy somogyi méznél. A pesti mézvásárra bejött közel 10,000 mázsa szinméz, leginkább Eszékről, Bácskából, Somogy, Baranya és Erdélyből, Rozsnyóról; semmi vételkedv nem mutatkozott, a vevők egész tevékenysége az árak lenyomására volt irányozva, napról napra olcsóbb árt ígértek; az eladók látva a lanyhaságot, minden engedményekre készek voltak, így némi vásárlási kedvet ébresztve kezdődött a lösztoni vétel, mindemellett is lanyhán ment a vásár, mennél inkább meggyőződtek az áru mennyiségéről, még egy frt engedmény, tehát 14 frt volt az ár, amely a vevőknek ínyére látszott lenni, de csakhamar ezt is sokallották, még egy frt. engedmény, tehát 13 frt, lett a kedvező vételár, s elég arra, hogy ezen árra csakhamar külföldre is jelentkeztek vevők, ami 13 írton kapható volt, mint lefoglalták, csak azután állott elő árjavulás 131/fc—14 írtra, mely árra ma is vannak vevők, de a készlet fogytán látszik lenni.