Gazdasági Lapok, 1866 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-19 / 38. szám

Pest, 1866. September 19. XVIII. évi folyam 2-ik fele. GAZDASÁGI UFÓK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán 1’/1—2 t tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft., 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben.­­ „Honunk mezei gazdaságunktól mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Szerkesztőség:k­i a M. Gazd. Egyesület köztelkén i­s(üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s í­gem egyéb levelek is intézendők. Szarvasmarha tenyésztésünkről. E lapok 29-ik számában megjelent „Hazai szarvas­marha tenyésztésünk, és a bécsi gazd. Egyesület szarvas­­marha kiállításáról“ szóló czikkből szomorúan olvastuk, miszerint: „a magyar szarvasmarha faj — tenyész-álla­­tokban csupán két igen szerény tehén által csak épen hogy képviselve volt a kiállításon, minek oka szerintem korántsem keresendő abban, hogy az Egyesület az állam­díjakat csupán a Durham, és a holland friziai, s ezekkel a keresztezés által származott tenyész­állatok részére tűzte ki, hanem inkább azon közönyösségben, mely általában hazai kiállításainknál is tapasztalható. — Csupán a birka, mintha egyéb állatfaj mit sem jövedelmezne, részesül ki­váló figyelemben; pedig vannak helyek, hol a birka még meg nem honosulhatott, de felvéve a kisebb birtoko­kat, hova a birka nem alkalmazható, mind jövedelmezési mind trágya termelési tekintetben a szarvasmarha marad nélkülözhetlen tenyésztési czikk, és még­is csodálatos, nemesítésére alig áldozunk valamit, eltekintve a külföld­ről behozott jeles állatokkali keresztezéstől, csak saját beltenyésztése által is. A magy. szarvasmarha faj javítását kül­fajokkali keresztezés által egyedül hús és tejelés tekintetéből czél­­szerűnek ismerem, de csak ott és oly körülmények között, hol a termelési czikk haszonnal értékesíthető. íme az el­múlt évek alatt, mi volt a hizlalásból? és mi mindenkor a tejelésbeli haszon? nem értve a számosabb népességű városokat, hol a tej és vaj értékesíthető. Figyelembe veendő munkás népünk élelmi­szere is, ki még sokáig nem fogja szalonnáját a vaj és sajttal fölcserélni, a szegény hegyi lakos pedig évtizedek vagy talán egy század múlva fog igényelni nemesebb tápanyagot a kecske tej és keserű túrónál. De gazdaságaink sem úgy rendez­­ték be, hogy bő takarmánynyal rendelkezhetnénk, a­mi pedig nélkülözhetlen kellék a szarvasmarha haszonnak tartására. Míg a termelés trágyázatlan tágas téren számí­tás nélkül űzetik, s mesterséges takarmánynyal nem iparkodunk a nélkülözhetlen trágyát létesíteni, addig a szarvasmarha tenyésztés emelkedése is csak jámbor óhaj­tás marad. Igaz, az idő kifárasztja szokásunkat vagy megrögzött szenvedélyünket, de ismét csak saját ká­runkra, mert kényelmünket komolyabb gondolatokkal féltünk megháborítani, s ha tenyésztő, nem lennénk föld­­mivelő nemzet! Vannak ugyan gazdaságok, hol a kül fajbeli marha példás gondossággal tenyésztetik, de talán inkább magány szenvedélyből, mint haszon keresésből, s vannak ezen tenyésztésből keresztezés utján elszármazott tarka barka ivadékok, melyek a hét sovány tehénre em­lékeztetve, nem dicsérik szüleiknek jeles tulajdonait, de igen is példázzák tulajdonosaik gondosságát, kik a kö­vérségre és tejelési képességre elegendőnek tartják a ne­mes származást, bár az állat vegyitetten tengődjék.­­ Mig gazd­­igás erőnket nagyobb részben az ökör képezi, addig sem lesz hajlandó a gazda a magyar fajt­ külhonival föl­cserélni, mert tapasztalás szerint a m. sz. faj serényebb és kitartóbb is. Mig a legeltetési rendszer istállózással legalább részben föl nem váltatik, addig a m. sz. faj nélkü­lözhetlen lesz. De egészségi szempontból is még előnyö­sebb, mert mig a külhoni fajt három negyedrészben a mar­havész elsöpri, addig saját fajunknak fele megmaradhat. Ha gazda körülményeink általánosan átalakulnak, eljövend az idő, hogy a jelesebb külhoni fajok részint tisztán, részint keresztezésre bizonyára nagyobb mérvben fognak tenyésztetni, mint az eddigelé történt; sőt hogy a jelenben is ott, hol mint fennebb érintes, a tej és vaj érté­kesíthető, háttérbe szorítják a honi fajt, magában értetődik, mint ennek kitűnő példáját látjuk többek között Cséry és Halász urak jeles csirászatában. Korántsem akarom vitatni a magyar szarvasmarha faj jelességét, megadva a külhoninak a hús és tejterme­lésben f­elsőséget, csak saját fajunknak előnyét jelen gazda körülményeink között. Elismerem ,hogy szarvasmarha tenyésztésünkkel ma már odáig jutottunk, miszerint ha még tovább is tétlenül nézzük a hazai szarvasmarha faj óriás léptekkel haladó korcsosodását, rövid időn nem csak hogy beltenyésztésre alkalmas példányokat népi lehet kapni, de még keresztezési alapul sem lesz alkal­mas többé a sok tekintetben kitűnő magyar szarvasmarha faj; az napról napra ijesztőbb alakban tűnik fel, valódi eredeti tisztaságában már­is csupán csak néhány nagyobb uradalmi gulyában lévén a magyar szarvasmarha faj 38

Next