Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-07 / 32. szám

. Megjelennek e lapok minden szerdán 1­/,—2 f tümott íven. Előfizetési díj: egész évre 10 ft.,­­ félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. Pest, 1867. Augustus 7. XIX. évi folyam 2-ik fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: í­r­j a M. Gazd. Egyesület köztelkén !­­­(­ Hői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s­­ egyéb levelek is intézendők. Hozunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , » szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Ismét egy jeles, szakavatott tagját veszíte el az országos Magyar Gazdasági Egyesület.­­ Ugyanis július 28-án halt meg SZILASSY GYÖRGY, pándi közbirtokos, az orsz. magyar gazd. egyesület kertészeti szakosztályának volt elnöke. A hazai ker­tészet egyik legelső bajnokát s legszakavatottabb tagjainak egyikét vesztette el benne, ki a gyakorlat teréni sikeres működésével a külföld figyelmét is nagy mérvben magára vonta. Vajda halálával kertészeti kincsekben gazdag kertje, melyet a „pándi paradicsom“ elnevezés méltán megillet­ő ne lenne átadva az enyészetnek. Oly emléket hagyott ő azzal maga után, mely nevét a magyar kertészet történetének lapjain örökre fenn fogja tartani. Vajha találkoznának hazánk birtokosai közül minél többen, kik a dicsőült jeles ker­tészeti alkotásából ösztönt merítenének hasonló eszközlésekre. Béke hamvaira!­ t­azdasági levelek. XXVII. Kedves barátom! Nagy és fontos szerepet játszott lovunk egykoron, a haza történeteiben. Hogy urai vagyunk a földnek, me­lyet hazánknak nevezünk, jó részt, hajdani jeles lovaink­nak köszönhetjük. Ezeken jöttek ki őseink Ázsia homá­lyaiból; ezeken hódították meg a mai hazát, s ezeken száguldozták át Európa nagy részét, közel félszázadon keresztül. Meg kellene tehát nekünk, kedves barátom, a lovat becsülni egy kissé jobban, már csak pietás és hálaadatos­­ságból, de még gazdasági indokból is. Vess csak egy tekintetet hazánk terjedelmes róna­­ságaira, melyeken a gazdálkodás lovak nélkül, nem le­het el soha; gondolj a hadi czélokra; s vedd végül figye­lembe azt is, hogy Európának legtöbb országa, a lovas­ság számára szükséges, alkalmatos lovaknak bőségében egyáltalában nincs, és hogy ennélfogva a mi lovunk mindinkább kiviteli czikké van hivatva válni , s kell, hogy igazoltnak találjad azon állításomat, hogy lovaink helyes tenyésztése és nevelésére minél több gondot for­dítanunk igen­is érdekünkben feküdnék. Sőt, megvallom, tekintettel az említett szolgálattételre szintén jól esnék mondhatnunk : im­e haza egyszersmind a jeles lovak ha­zája, maiglan is! De fájdalom, ezt nem mondhatjuk. Elveszett jófor­mán a hajdani ló. És a­mi belőle itt-ott még fenmaradt, az talán épen csak annyi, hogy abból egy alkotó jövő az elcsenevészett jeles hajdani lovat újból fölépíthesse. Fogja-e fölépíteni ? nem tudom; remény­em azonban, hogy igen, mert hiszen különben le kellene tennem azon reményről, hogy hazánk gazdasági fölvirágzását, egész­séges alapokon éri el egykoron, daczára mindazon ne­hézségeknek, melyekkel küzd, és még igen sokáig küz­deni fog! Lótenyésztésünk egyik fő ba­ja ugyanaz, melyet állat­­tenyésztésünk minden egyéb ágainál is tapasztalunk, t. i. a takarmányhiány. És a­mennyiben a ló, a szabadbani mozgást és táplálkozást legkevésbé nélkülözheti, nála a legelők feltörésével kapcsolatos takarmányhiány, még

Next