Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-08-07 / 32. szám
. Megjelennek e lapok minden szerdán 1/,—2 f tümott íven. Előfizetési díj: egész évre 10 ft., félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. Pest, 1867. Augustus 7. XIX. évi folyam 2-ik fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: írj a M. Gazd. Egyesület köztelkén !( Hői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. Hozunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , » szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Ismét egy jeles, szakavatott tagját veszíte el az országos Magyar Gazdasági Egyesület. Ugyanis július 28-án halt meg SZILASSY GYÖRGY, pándi közbirtokos, az orsz. magyar gazd. egyesület kertészeti szakosztályának volt elnöke. A hazai kertészet egyik legelső bajnokát s legszakavatottabb tagjainak egyikét vesztette el benne, ki a gyakorlat teréni sikeres működésével a külföld figyelmét is nagy mérvben magára vonta. Vajda halálával kertészeti kincsekben gazdag kertje, melyet a „pándi paradicsom“ elnevezés méltán megillető ne lenne átadva az enyészetnek. Oly emléket hagyott ő azzal maga után, mely nevét a magyar kertészet történetének lapjain örökre fenn fogja tartani. Vajha találkoznának hazánk birtokosai közül minél többen, kik a dicsőült jeles kertészeti alkotásából ösztönt merítenének hasonló eszközlésekre. Béke hamvaira! tazdasági levelek. XXVII. Kedves barátom! Nagy és fontos szerepet játszott lovunk egykoron, a haza történeteiben. Hogy urai vagyunk a földnek, melyet hazánknak nevezünk, jó részt, hajdani jeles lovainknak köszönhetjük. Ezeken jöttek ki őseink Ázsia homályaiból; ezeken hódították meg a mai hazát, s ezeken száguldozták át Európa nagy részét, közel félszázadon keresztül. Meg kellene tehát nekünk, kedves barátom, a lovat becsülni egy kissé jobban, már csak pietás és hálaadatosságból, de még gazdasági indokból is. Vess csak egy tekintetet hazánk terjedelmes rónaságaira, melyeken a gazdálkodás lovak nélkül, nem lehet el soha; gondolj a hadi czélokra; s vedd végül figyelembe azt is, hogy Európának legtöbb országa, a lovasság számára szükséges, alkalmatos lovaknak bőségében egyáltalában nincs, és hogy ennélfogva a mi lovunk mindinkább kiviteli czikké van hivatva válni , s kell, hogy igazoltnak találjad azon állításomat, hogy lovaink helyes tenyésztése és nevelésére minél több gondot fordítanunk igenis érdekünkben feküdnék. Sőt, megvallom, tekintettel az említett szolgálattételre szintén jól esnék mondhatnunk : ime haza egyszersmind a jeles lovak hazája, maiglan is! De fájdalom, ezt nem mondhatjuk. Elveszett jóformán a hajdani ló. És ami belőle itt-ott még fenmaradt, az talán épen csak annyi, hogy abból egy alkotó jövő az elcsenevészett jeles hajdani lovat újból fölépíthesse. Fogja-e fölépíteni ? nem tudom; reményem azonban, hogy igen, mert hiszen különben le kellene tennem azon reményről, hogy hazánk gazdasági fölvirágzását, egészséges alapokon éri el egykoron, daczára mindazon nehézségeknek, melyekkel küzd, és még igen sokáig küzdeni fog! Lótenyésztésünk egyik fő baja ugyanaz, melyet állattenyésztésünk minden egyéb ágainál is tapasztalunk, t. i. a takarmányhiány. És amennyiben a ló, a szabadbani mozgást és táplálkozást legkevésbé nélkülözheti, nála a legelők feltörésével kapcsolatos takarmányhiány, még