Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-11 / 37. szám
XÍX. évi folyam 2-ik fele. Pest 1867. September 11. SAZDi A MAGYAR liíksfilmnik e lapok minden szerdán l'/j—2 \ ̋ tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft., 1 3 £ 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. LAPOK ,,Hozniuk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Szerkesztőség: Ír Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy\ ; a könyvkereskedésekben, a M.Gazd. Egyesület köztelkén jj Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , ̋(fillér út, 12. sz.), hova a tudósítások s ! j a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett egyéb levelek is intézendők. ír levelekben. Gazdaság levelek. XXXII. Kedves barátom! Gazdasági egyesületeink munkálkodásáról akarok egynémelyeket elmondani. Engedd, hogy legelől az országos egyesületnél állapodjam meg. Ezen testület, hazánk gazdasági és politikai életében egyaránt nevezetes szereplést vitt; hamarjában szintén megmondani se tudnám, hogy eszközlései melyik irányban voltak az országra nézve fontosabbak. Midőn a szerencsétlen forradalom, melyet egyrészt elbizakodás, másrészt személyes ambitiók és — absorbeálási törekvések hoztanak létre, fölöttünk átzajlott s utánna a nyilvános életnek minden tényezői elnémultak; az országos gazdasági egyesület volt azon egyedüli hazai intézet, mely, ámbár szintén paralysálva, legelőször szólalt föl, újbóli élhetés és tevékenységért. A feltámadás azonban nem ment könnyen. Évek kellettek annak eléréséhez. A „köztelket“ az egyesület házát, ezen idő alatt, különböző czélokra, ha jól emlékezem vagy tízszer akarták lefoglalni. A hatalom akkor gyanús szemmel tekintett mindenre, mi hazánkban, még némi életre mutatott. Kilenc év kellett hozzá, hogy ez egyesület közhasznú munkásságát újból megkezdhesse. Ezen idő alatt egy kis bizottmányba, gondolom tizenkét ember, mint hajdan az apostolok — vitte ügyeit, vagyis inkább tartotta fenn azt, amié még volt. Az egyesület újbóli föltámadása csak 1857-ben történhetett meg, azon sikerült kiállítás után, melynél szebbet és eredményesebbet, hazánkban még azelőtt nem láttunk volt. Az a kis bizottmány csinálta e kiállítást, valamint a budai mintaszőlőt és pinczét is; noha pedig annak alig volt egy biztos, árva krajczárja; s mégis ugyanekkor készült és rendeztetett be végleg a köztelek is, úgy a mint ma áll. Az 1857-ki kiállításnak hatása, kedves barátom, sokoldalú volt. Fölélesztette a szunnyadozott közszellemet; maga után voná az egyesület föltámadását; hazánkba hozta az angol jeles gazdasági gépeket, s végül bemutatván gazdasági életünk állását — okulás, haladás és vállalkozásra serkentett bennünket. Szép napok voltak ezek barátom, daczára minden egyéb bajainknak; oh — mert a megifjodás, s a tetterőre gyuladásban mindig van valami, ami magasztosan szép s nagyban emelő! Mint a varázserejű tavasz, minden perezben és órában uj meg új alkotást idéz elő a földből, s amit annak öléből felhoz, gyors és határozott erővel fejleszt tovább és tovább: úgy tett, hatott s alkotott újbóli feltámadása óta, ez a mi országos gazdasági egyesületünk is. Magában egyesítvén hazánk legnemebb erőit, nem maradt egy fontosabb gazdasági kérdés is figyelmen kívül. Mindenhez, mit tanácskozása körébe vont, méltósággal, alaposan és higgadtan szólt. Oktatta és tájékozta közönségét, mely akkor, kedves barátom, csaknem az egész haza közönségéből állt; figyelmeztette a kormányt, valahányszor annak szükségét látta, a legfontosabb kérdésekben; s feladatát egyszóval, annyi tapintattal és kitartással teljesíté, a politikailag valóban súlyos napok alatt, hogy eljárása elvégre, még ott is tiszteletet gerjesztett, hol irányában egyátalában nem viseltettek valami nagy rokonszenvvel. Ha alkalmilag időt vehetsz magadnak, lapozgasd kérlek, az egyesület jegyzőkönyveit 1857-től kezdve mostanig át, és látni fogod azokból, mily nagyszámú és mily fontos kérdéseket tárgyalt e testület, a nevezett idő lefolyása alatt; s látni fogod egyszersmind azon alapos és tapintatos modort, — Széchenyi — ildomosnak nevezné, melylyel kérdései közül szabály szerint eljárt. Mindezen dolgokat, egykor részletesebben elbeszélni, a történész feladata lesz; én csak annyit mondhatok ezúttal, hogy országos gazdaegyesületünk létezése és hatása a lefolyt szomorú évek alatt, valóban providentiális volt. És valamint az 1857-diki kiállítás, nevezetes fordulópontot képezett, nem csak egyesületünk életében; azonkép következményteljes lett az egyletnek 1865-iki kiállítása is. Emlékezet barátom, hogy ezen alkalom volt az, mely 37-