Gazdasági Lapok, 1869 (21. évfolyam, 16-52. szám)
1869-04-21 / 16. szám
182 az egyik vagy másik gazdálkodás okszerűsége, sőt számtalanok tökéletesen meg is vannak róla győződve, de mi haszna, ha ő azt beruházási tőke hiánya miatt nem valósíthatja. Hogy a mezőgazdasági érdekeket szolgáló hitelintézetek oly nehezen tudtak lábra kapni, a fentebb elősorolt okokon kívül nehezítő még az igazságszolgáltatás nagy hiánya; továbbá az, hogy a tőkefélt a földbirtokosnak hitelezni, mivel a földbirtokos pénzét oly gyorsan nem forgathatja, mint az iparos vagy kereskedő, csak hosszabb időre vehet fel kölcsönöket, ami a hitelező részére nagyobb kárveszélyt és kevesebb kamatjáradékot biztosít. A gazda, javítások eszközlésére, milyenek öntözések, lecsapolások, irtások, jelesebb állatfajok, gépek beszerzésére oly tőkét fektet, mely csak hosszú idő alatt jövedelmezhet, akkor is nem képes az egész tőkét egyszerre visszafizetni, és csak úgy áldásos ránézve a kölcsön, midőn annak törlesztése apróbb részletekben és hosszú idő alatt engedtetik meg. Ami a jelzálogi hitel kifejtését illeti, erre nézve Magyarországon a földhitelintézet adott legpregnánsabb kifejezést, mely 1863-ban 209 önzetlen hazafi által alapittatván, számtalan földbirtokosnak nyújtott jelzálogra kölcsönöket; s jóllehet a hitelszomjusághoz képest ereje csekély, mégis rövid idő alatt is igen sokat tett e nemben. *) Ezen intézet hitelműveletei a real hitelre (Crédit foncier) alapitják, melynek követelései a jelzálogi bekeblezés (nyilvánosság, elsőbbség és részletesség) által vannak fedezve s kárveszélylyel nem jár; s csak igy állhat egy ilynemű intézet, melyekre M. Wirth is találón megjegyzi : a bizalomnak, mely a felvett kölcsönnek a jövőben történendő visszatérítése iránt tápláltatik, valóságos alappal biztosítva kell lenni. Hanem ezen intézet, mely legfőképen a nagyobb birtokos érdekeit szolgálja, a mezőgazdaságot teljesen ki nem elégítheti; nevezetesen czéljának megfelelőleg, a rövid időre nyújtandó személyes hitel, és a kisebb birtokos részeltetése egészen hatáskörén túlesik, s e szerint ezen tér egészen elhagyatott árva, melyet kifejteni Magyarország kisbirtokosainak igen nagy érdekében áll, sőt életkérdésül tekinthető. A kisbirtokos bankárja mai napig van is a falusi uzsorás, ki hihetlen kamatra adja pénzét a megszorult gazdának, — s ezt az utóbbi legtöbbször kénytelen igénybe venni, habár nem ritkán — azt tagadni nem lehet — a könnyelmű adósságcsinálás vezeti lépteit. Ki ki tudja, mennyi hátrány származik abból, midőn a gazdának a tavaszi munkálatokhoz szükséges összeg nincsen birtokában; mily terhes engedményeket kénytelen tenni a körülményeket ügyesen felhasználni tudó * 1 2 3 4 magán hitelezőnek, mily nagy kár háramlik rá, midőn terményét még lábon eladni kénytelen, csakhogy pillanatnyi szüksége kielégíttethessék; hát még, ha terményeivel az alkalmas időt bevárni tudná, mennyire előnyösebb volna ez rá nézve. A kisebb birtokos — amint mondom — még egészen nélkülözi a hitel jótékonyságát, habár az ország némely részén alakulandó népbankok ez irányban is hatni törekednek, de ezen tevékenység a kívánalom nagyszerűségéhez képest rendkívüli csekély. A takarékpénztárak is, melyek honunkban már meglehetős számmal léteznek, tesznek ugyan e nemben valamit, de ezek is csak az iparosok és kereskedők czéljait mozdítják elő, s csak annyiban érintetik ez által a mezőgazdaság is, amennyiben a munkamegosztás tökéletesen keresztül vive nem lévén, és az iparos részben mezőgazda is — még mindig ezen köldök zsinórral édesanyjához a természethez van kapcsolva. A takarékpénztárak azért nem szolgálják továbbá a mezőgazdaság érdekeit, mert részvényekre lévén alapítva — mentői magasabb osztalékra törekednek. Csak midőn a tőke a földbirtokkal szövetkezik a hitelben, képes ily intézmény a leghatásosabban működni. Csak midőn a személyes hitel talál ápolásra, és az önsegélyezés jellegével bír, lehet a gazdaságra nézve üdvös befolyású. Véleményünk szerint tehát oly, a népbankokhoz hasonló, de a mezőgazdasági érdekeket különösen szem előtt tartó hitelintézetek kerületenkénti alakítására volna a figyelem fordítandó, melyek a viszonyosság, egyetemleges jótállási kötelezettség, saját tőkeképzés és egyéni szavatosság elveire fektetnék, mindazon kellékeket magukban foglalnák, melyeket ilynemű intézetektől követelni lehet, s melyek a kisebb gazdaközönség igényeit tökéletesen kielégítenék. Milyen legyen szervezetük, a következőkben van szerencsém vázolni. Midőn több gazda egyesül oly czélból, hogy szükség esetében a hitel élvezetéhez jussanak, legelébb szükséges valamely nagyobb pénzintézettel hitel engedélyezése végett, — miután nem részvényekre alapíttatik, saját erejéből kölcsönöket nem adhat, — összeköttetésbe lépni. Ez nem volna nehéz, miután köztudomású, hogy a központokon létező hitelintézeteknél annyira fel van halmozva a tőke, hogy 4-nél nagyobb kamatoztatást nem biztosítanak, sőt sokszor és épen oly időszakban, midőn a gazda leginkább meg van szorulva, gyümölcsöztetés végett rövid idő alatt felmondható pénzt nem is fogadnak el, miután alkalmas elhelyezést azoknak nem találnak. (?) Ily nagyobb intézetek tehát örömest nyitnának szabályszerű biztosíték mellett, kisebb mezőgazdasági kölcsönintézetek részére hitelt. Ily módon léteznek a külföldön Schultze-Delitsch kezdeményezése folytán, ki e téren fényes nevet vívott ki magának, számos gazd. hitelintézetek már hosszú évek során, és igen nagy virágzásnak örvendenek, hatásuk pedig felszámíthatlan. A tételüket biztosító elvek: *) ) Mily nagy szüksége volt Magyarországnak ezen intézetre, s mily kevés volt hitele, arra nézve szolgáljanak ezen adatok tájékozásul . Lónyai adatai szerint, melyeket a ,,Budapesti szemle" 15-ik füzetében tett közzé, esett 1858-ban a földbirtokra jegyzett teherből : 1 1) a néhai német szövetséghez tartozott országokban................................35 ft — kr. p. p. i 2) az olasz tartományokban . . 8 „ 6 „ „fikát 3) a lengyel „ . . 49 „ 36 „ ” (holdra 4) a magyar koronához tartozó I országokban csak...............................2 „ 18 „ *) Lásd Erlenmayer, Vorschuss & Creditoden, 1863.