Gazdasági Lapok, 1869 (21. évfolyam, 16-52. szám)

1869-10-20 / 42. szám

VV.'\AAAA.W\.'V Pest, 1869. okt. 20. XXI. évi folyam II. fele. GAZDASÁ­G MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb telyes arányokat.“ Megjelennek e lapok minden szerdán l'/j—2 \i tömött ivén Előfizetési dij : egész évre 10 forint, félévre 5 forint negyed évre 2 ft 50 kr. uj pénzben. -t Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület közterként (üllői ut, 12. szám), hova a tudósítások sí egyéb levelek is intézendők. í­­­r ' Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, vagy a könyvkeresked­é­sekben. | Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál,­­ a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett­­ levelekben. Külön vélemény a szeszadó tárgyában működő pénzügyminiszteri bizottság által kitűzött kérdésekre. Mindenek­előtt meg kell jegyeznem, hogy a kitűzött kérdésekre adandó feleleteim, leginkább és kizárólag a kukoric­ából dolgozó szeszgyárakat illetik, tehát egyéb nyers­anyagot értékesítő szeszgyártásra azok csupán átalában vonatkozhatnak. A) Az átalános kérdésekre: I. Magyarország nemzetgazdasági s egyéb viszonyainál fogva, a szeszgyárosok és főzök, a szeszadó törvény irányában jogosultan követelhetik, hogy: 1) Minden iparvállalat, tehát a szeszipar is, a többi iparágakkal egyenjogú legyen; az adó egyikre úgy mint a másikra, a tiszta jövedelem alapján és egyenlő mértékkel aránylagosan vettessék ki. 2) A tiszta jövedelem alapján kivetett adó mérsékelt le­gyen , tehát csak a tiszta jövedelem bizonyos részére ter­jedjen ki; az egészet soha igénybe ne vegye. 3) A magyar korona alá tartozó országok szeszipara, s fölötte korlátolt kiterjedtsége és fejletlensége miatt, a ver­senyt sem az osztrák örökös tartományok, sem más kifejlettebb európai országok megerősödött iparával ki nem állhatja; a szeszadót tehát már csak azért is szükséges mérsékelni,mivel különben a szeszipar Magyarországon soha sem fog azon fokra emelkedhetni, melyet az ország égalji, kereskedelmi, mező és nemzetgazdasági mostoha viszonyai követelnek, s mely annak annyira szükséges is. 4) A szeszadó rendszer állandó és biztos legyen, hogy a vállalkozni akarók előterveiket biztosan és oly hosszú időre fektethessék, mely a beruházott tőkék törlesztésére elegendő s az iparost a törvény gyakori változásából származó költségeskedéstől, mely minden új változásnál okvetlenül előkerül, megkímélje. 5) A szeszadó-törvények a gyárosoknak, a törvé­nyek korlátai közt, annyi szabad mozgást engedjenek, menny­i szükséges arra, hogy a szeszipar gyorsan felvi­­rágozhassék s igy idővel élet- és adóképesebb lehessen. 6) A szeszadó kivetése és behajtása körül oly tör­vény hozassák, mely az iparost oknélküli zaklatástól, s a pénzügyőrök önkényétől teljesen megóvja, s kedvezésü­ket vagy nyomásukat biztosan kizárja; szóval részrehaj­lásuknak tért nem enged. 7) Oly törvény alkottassák, mely a szeszgyártás körül a csalást, miből mind a becsületes gyárosok, mind a kincstár megkárosítása következik, lábrakapni ne en­gedje, annak ajtót ne nyisson. Végre 8) A legkisebb pálinkafőzdék adómentessége meg­szüntessék, mivel az adómentesség csak az adózók ro­vására lehetséges. II. A szeszadó-általány befolyása a magyar szeszgyár­tásra, a szeszgyárak felállítására s különösen minden vidéken egyenlő és aránylagos elterjedésére általában nagyon káros vala, mivel a) A szeszgyárakat, tehát a szeszgyártást oda terelé, hol azoknak létezniük sem kellene, hol azok a nemzet­­gazdaság igényeinek csak részben felelhetnek meg. b) A mezei gazdaságokban álló nagyobbszerű szesz­gyárakra oly magas adót rovott, mint az üzletszervekre, melyet amazok, mivel többnyire a szeszadó-törvény hiányait nem valának hajlandók kizsákmányolni, el nem hordozhatván, a tért a szeszgyártás mezején, a mezei- és nemzetgazdaság nagy kárával, az üzletszerveknek kény­­teleníttetének átengedni, vagy a szeszgyártást csupán té­len eszközük, midőn erre azokat, a többnyire szk­ktakar­­mánytermés következtében, saját gazdasági marhájuk­nak kitarthatása kényszerűé. c) Az adóáltalányozás rendszere nagyon is egyol­dalú, mivel az adó mennyiségét nem a valóságos tényekre, nem a szeszgyárak megközelíthető tiszta jövedelmére fek­teti , hanem egyoldalúan csupán az országos kincstár jövedelmét, az ebben mutatkozó hiány könnyebb fedöz­­hetését, az adó minél könnyebb behajthatását és az ellen­őrködés könnyebbségét tartja szem előtt. d) Az ország különböző vidékeinek körülményeit, az adó mennyiségének meghatározásánál az egyes szeszgyá­rakra, nem véve figyelembe, hanem azt általában minde­nikre egyenlő mértékkel szabá ki, holott mind a nyers 42

Next