Gazdasági Lapok, 1869 (21. évfolyam, 16-52. szám)
1869-10-20 / 42. szám
VV.'\AAAA.W\.'V Pest, 1869. okt. 20. XXI. évi folyam II. fele. GAZDASÁG MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb telyes arányokat.“ Megjelennek e lapok minden szerdán l'/j—2 \i tömött ivén Előfizetési dij : egész évre 10 forint, félévre 5 forint negyed évre 2 ft 50 kr. uj pénzben. -t Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület közterként (üllői ut, 12. szám), hova a tudósítások sí egyéb levelek is intézendők. ír ' Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. | Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Külön vélemény a szeszadó tárgyában működő pénzügyminiszteri bizottság által kitűzött kérdésekre. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a kitűzött kérdésekre adandó feleleteim, leginkább és kizárólag a kukoricából dolgozó szeszgyárakat illetik, tehát egyéb nyersanyagot értékesítő szeszgyártásra azok csupán átalában vonatkozhatnak. A) Az átalános kérdésekre: I. Magyarország nemzetgazdasági s egyéb viszonyainál fogva, a szeszgyárosok és főzök, a szeszadó törvény irányában jogosultan követelhetik, hogy: 1) Minden iparvállalat, tehát a szeszipar is, a többi iparágakkal egyenjogú legyen; az adó egyikre úgy mint a másikra, a tiszta jövedelem alapján és egyenlő mértékkel aránylagosan vettessék ki. 2) A tiszta jövedelem alapján kivetett adó mérsékelt legyen , tehát csak a tiszta jövedelem bizonyos részére terjedjen ki; az egészet soha igénybe ne vegye. 3) A magyar korona alá tartozó országok szeszipara, s fölötte korlátolt kiterjedtsége és fejletlensége miatt, a versenyt sem az osztrák örökös tartományok, sem más kifejlettebb európai országok megerősödött iparával ki nem állhatja; a szeszadót tehát már csak azért is szükséges mérsékelni,mivel különben a szeszipar Magyarországon soha sem fog azon fokra emelkedhetni, melyet az ország égalji, kereskedelmi, mező és nemzetgazdasági mostoha viszonyai követelnek, s mely annak annyira szükséges is. 4) A szeszadó rendszer állandó és biztos legyen, hogy a vállalkozni akarók előterveiket biztosan és oly hosszú időre fektethessék, mely a beruházott tőkék törlesztésére elegendő s az iparost a törvény gyakori változásából származó költségeskedéstől, mely minden új változásnál okvetlenül előkerül, megkímélje. 5) A szeszadó-törvények a gyárosoknak, a törvények korlátai közt, annyi szabad mozgást engedjenek, mennyi szükséges arra, hogy a szeszipar gyorsan felvirágozhassék s igy idővel élet- és adóképesebb lehessen. 6) A szeszadó kivetése és behajtása körül oly törvény hozassák, mely az iparost oknélküli zaklatástól, s a pénzügyőrök önkényétől teljesen megóvja, s kedvezésüket vagy nyomásukat biztosan kizárja; szóval részrehajlásuknak tért nem enged. 7) Oly törvény alkottassák, mely a szeszgyártás körül a csalást, miből mind a becsületes gyárosok, mind a kincstár megkárosítása következik, lábrakapni ne engedje, annak ajtót ne nyisson. Végre 8) A legkisebb pálinkafőzdék adómentessége megszüntessék, mivel az adómentesség csak az adózók rovására lehetséges. II. A szeszadó-általány befolyása a magyar szeszgyártásra, a szeszgyárak felállítására s különösen minden vidéken egyenlő és aránylagos elterjedésére általában nagyon káros vala, mivel a) A szeszgyárakat, tehát a szeszgyártást oda terelé, hol azoknak létezniük sem kellene, hol azok a nemzetgazdaság igényeinek csak részben felelhetnek meg. b) A mezei gazdaságokban álló nagyobbszerű szeszgyárakra oly magas adót rovott, mint az üzletszervekre, melyet amazok, mivel többnyire a szeszadó-törvény hiányait nem valának hajlandók kizsákmányolni, el nem hordozhatván, a tért a szeszgyártás mezején, a mezei- és nemzetgazdaság nagy kárával, az üzletszerveknek kényteleníttetének átengedni, vagy a szeszgyártást csupán télen eszközük, midőn erre azokat, a többnyire szkktakarmánytermés következtében, saját gazdasági marhájuknak kitarthatása kényszerűé. c) Az adóáltalányozás rendszere nagyon is egyoldalú, mivel az adó mennyiségét nem a valóságos tényekre, nem a szeszgyárak megközelíthető tiszta jövedelmére fekteti , hanem egyoldalúan csupán az országos kincstár jövedelmét, az ebben mutatkozó hiány könnyebb fedözhetését, az adó minél könnyebb behajthatását és az ellenőrködés könnyebbségét tartja szem előtt. d) Az ország különböző vidékeinek körülményeit, az adó mennyiségének meghatározásánál az egyes szeszgyárakra, nem véve figyelembe, hanem azt általában mindenikre egyenlő mértékkel szabá ki, holott mind a nyers 42