Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-10-18 / 42. szám
649 örvendetesek egyfelől, de más felől lehetlen a, kétely és aggodalom egy nemétől menekülni, mely minden 2-ik vagy 3-ik positiónál, mint egy mumus tolakodik felénk, azon kérdést vetvén fel, ha vajjon uj alkotásainkkal merőben jó uton járunk-e ? birunk-e a mivelésbe bevett szőlőfajok élettani ismeretével, számot vetettünk-e vidékünk s abba helyiségeink természeti viszonyaival ? s amit nagy erőfeszítéssel s jó reménységgel építünk, nem fogjuke hála helyett a maradéktól az oktalanság vagy hebelyrrgyaság vádját fejünkre vagy emlékünkre zúdítani ? Lássuk, hogyan állunk elsőbben a rizlinggel? a csombordi siker s csakhamar alsó Fehér megye több helyein aratott jó eredmény után egy neme a risling mániának lepte meg hazánknak bortermelőit; hátra vakra a meddig benyulik a Kárpátok hűvösebb vonalaiba a szőlő növény természete, mint a gomba nőttek s nőnek ki évenkint a rizling parczellák. Jó úton járunk-e, újból kérdem, csak a rizlinget ? mekkora különbség van hazánk szőlőhegyei közt légmérsék, expositio, magasbb vagy alantabb fekvés, folyamok, tavak közelsége vagy távolsága, a légkör száraz vagy nedves volta, szelek járása, erdős vagy erdőtlen környezet, s mindenek felett a termő talaj, s alrétegek tekintetében, melyek összevágólag indicálják alkalmas vagy nem alkalmas-e valamely borvidék a rizling termelésre a rizlingnek is mint önálló szerves egyéniségnek alkotásánál fogva saját kívánalmai, szükségletei, s hogy úgy szóljak, makranczai vannak, melyek csak bizonyos létező s természetének megfelelő körülmények közt kielégíthetők. Tagadhatlan, mert a tapasztalás által eldöntött tény, mikép Erdélyben alsó Fehér megye tekinthető a rizling hazájának, hogy úgy szóljak, második Rajna vidékének, s utánna csakis azon hegyek és vidékek, melyek közül amannak enyhesége, különösen talaja reproducálja magát; de valamint a Rajnavidék azon tájain, hol a rizling éltető eleme, a gazdag agyagrétegek megszűnnek , rudesheimit, Jungfrauenmilchet nem produkálnak többé, úgy hazánkban is szárazlégkörű, homokos vagy elmállott kövekből képződött földben termett rizling nem fog az alsó fehérivel, vagy egyenlő természetű vidékek boraival versenyezhetni. Hozzak-e fel példákat ? Igen, mert a t. gyűlés mint ezen ügy régi napszámosától őszinteséget vár. Vannak hazánkban rizling plantatiok, melyeknek illő kezelésen átvezetett kora 3-ik éves korában, kürülbelül mikor érettségi magaslatát elérte, elveszti rizling sajátságait, tiszta jó izoborrá változik, de megszűnik rizling lenni. Vannak hazánknak más vidékei, zamatos tüzes hurokkal, melyek a versenyt más borokkal dicsőségesen kiállották tárlatait inkon, rizlingjök lanyha csekély illattal, kevesebb zamattal biró expositio, nap, mivelés tekintetében nincs különbség, és mégis okvetlen hiányzik náluk valami. Tudnék több esetet felhozni, de talán így is elég lesz constatálására annak, hogy amit a múltban első fel- vagy neki hevülésünk alatt elmulasztottunk, amidőn borászati iparunk évente nagyobb mérveket fog ölteni, azt, jövőre nézve helyre hozzuk egy vagy más után, oda hatni törekedvén, hogy tisztába hozzuk az erdélyi területen, melyek azon borvidékek, hol a rizlinget vagy a som szőlőt, egyik vagy másik kényesebb természetű válfajt a siker biztos kilátásával termesszen a szőlőmivelő, s ismét kijelölni, hol és miért nem kell sem a rizlinget vagy a bakatort, hanem helyettük hason minőségű s értékű fajokat szaporítani. A táblázat kimutatása szerint a traminerrel, rulander vagy barát és olasz rizling mintegy 80 hold újültetvényt foglalnak el; mindenik classicus szőlőfaj, termékeny, nem válogatós a talajban s a rizlinggel együtt vetekedve vegyes telepeink borait messze túlhaladják ár tekintetében. A traminer már most teljes megérése felé közeledik, a más két faj még elébb jár. September 15-én a földmivelési miniszter úr jelenlétében a budai szőlőiskolában tartott bor-izlelés alkalmával (melyen az orsz. magyar gazd. egylet titkára is, kit körünkben tisztelni szerencsénk van, jelen volt) 1867-ben termett borok közt egy egész szép hosszú üvegsor felett a traminer vívott elsőséget. Ezen fajok meghonosításával tehát a legjobb után vagyunk, tekintve kissé mostohább égaljjal biró vidékeinket, kár hogy nem fektetünk nagyobb súlyt elszaporításukra a később élő fajok felett. Az újabb oenológiai vívmányok s mind a csemege, mind a borfajok elszaporodása után nem csak a csírának, nem csak a talajnak hanem saját szakjáratlanságának tulajdonítja a termelő, ha csak ritkán terem élvezhető, értékesíthető bora. Valóban nem afféle ámító hamburg, mint a nincs többé kopaszfej-féle hirdetések, hanem atapasztalásra s oenológiai ismeretekre alapított meggyőződésem, hogy ahol a szőlőnövény tenyésztése lehetséges, ott megélhető, s értékes bort lehet előállítani, csak ne resteljük magunk vénebb emberek is tanulni s szolgáltassunk minden módot azoknak, a kik akarnak tanulni. Átmegyek a bakatorra és kadarkára, melyek közül az egyik 7, a másik 10. sz. új plantatiot mutat fel. Ezeknél a kérdés, ha jó uton járunk-e, sokkal komolyabbá válik. Sajnálat és aggódás foghat el akárkit azon eltévedt irány szemlélésére, amelyet ezen szőlőfajokat illetőleg sok helyen követnek. Az igaz, hogy költőink az érmelléki bakatorról eddig is sok szép verset írtak, de a gazdasági szőlőmivelés nem poesis, s a gazdának nem, kivált a mostani időben nagyon is elszaporodott mindenféle poéták, hanem a bölcs számítással járó tapasztalás után kell indulni. Lám a nagy Magyarországon is bár több helyen, több név alatt termelik, csak az érmelléki bakatornak van neve és értéke, és hogy akkor, mikor tulajdon hazájában a legkényesebb és hálátlanabb fajok egyike, mikor a küküllői legjobb hegyeken termett bakatornak is hátra kellett húzódni az érmelléki előtt, mikor hazánk egyik legintelligensebb fáradhatlan termelője b. Kemény István bakator tábláit kiküszöbölni készül, akkor b. Szolnokban, Torda megye felső kerületében, sőt tán egész Erdélyben is bakatort termeszteni a legnagyobb tévedés. Hagyjuk mi is mint hagyják Magyarország termelői a bakatort saját hazájának, a saját fajtáink közül pedig ott, ahol legkedvezőbb az égalj, fordrozzuk a somot, s kevésbé kedvező helyen a leányka-szőlőt, melynek gazdasági fontosságát kezdjük magunk is jobban esmerni, mig Királyhágón túli ügytársaink kifogyhatatlanok magasztalásában. A kadarkával még csehebbül állunk; alig pár hét előtt alkalmam volt a budai és komáromi hegyekben gyönyörködni benne. Tarkamadár szine volt biz annak, mig az oporto, nagy burgundi, carmenaer és pincan noir teljesen ért gerezdekkel kedveskedett. Természetesen, ezen különbséget csakis intelligens szőlészeknél láthatjuk; a sváb is kezdi csóválni a fejét, s nem mondja többé, hogy bizony boldogok ezek az urak, akiknek még a szőleje is hamarabb megérik mint a szegény emberé, s el-elcseneget a mit lehet az édesebb fajok vesszejéből, sőt nyíltan is kimondja, hogy nem csak a kadarka idvezít, s talán jó lenne, ha neki is lenne olyan gyakrabban megérő szőlője, s mely mindenesetre jobb bort adjon az éretlennél. Mikor a budai hegyeken máskor sept végén derekas szüret folyt, néhány év óta kezdik továbbra halasztani, mit mondjon majd az erdélyi tenyésztő, ha kadarkájával legtöbbször rókát fogott, bizonyosan a gazdaegyletet fogja szidni, vagy azokat, akik nem adtak neki jó tanácsot, mikor csak saját eszétől kérte azt. 42*