Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-26 / 39. szám

coo ferdítést már annak idejében megc­áfolták volt, pusztán csak arra szorítkozunk, hogy mindazoknak, kik e közlemények elol­vasására maguknak fáradságot nem vettek vagy pedig álhírek által tévútra terelve, azoknak hitelt adni hajlandók voltak, ezennel a leghatározottabban kijelentjük, hogy Magyarország­nak a birodalmi tanácsban képviselt tartományokkal szemben való teljes függetlensége és önállósága a kiállításban való rész­vétének alapfeltételét képezte volt, és hogy a magyar kiállítási közegek működésének megkezdésén kezdve le a mai napig nem esett meg egyetlen egy lépés is, mely ez álláson bármit is vál­toztatott volna. A magyar kiállítási biztosság állása szemben az osztrák csász. főigazgatósággal azonos a külföldi kiállítási közegeké­vel ; a térmennyiségnek kívánalmainkhoz mértten engedélyezett kiosztása olyan, hogy a magyar korona országainak önállósága már fekvése és külső ismertető jelek következtében is azonnal szembeötlő leszen a látogatók előtt. A nemzetközi juryben kép­viseletet ugyanazon arányban nyerünk, mint a többi államok, — szóval, hazánk államjogi állása eddig lelkiismeretesen jön, és a jövőben is lelkiismeretesen lesz megóva. Ezekhez képest az ország azon vidékeit, melyek bejelen­téseikkel eddigelé aránytalanul elmaradtak, saját érdekükben sürgetően arra szólítjuk fel, hogy a térnek végleges felosztásáig még fenmaradó rövid időközi bejelentéseik beküldésére haladék­talanul használják fel. Szívére kötjük a hazai közönségnek jelen intő szózatun­kat ,­­ és a­kik az ország becsületét és tekintélyét a könnyen hívők lelkiismeretlen tévútra terelése által koc­kára teszik, vegyék fontolóra, hogy a felelősség nem minket, hanem igenis azokat terhelendi, kik a bizonyára nem kevésbé hazafias ér­zelmű kiállítási közegek becsületes fáradozásait oly kevéssé tá­mogatták. Kelt Pesten, 1872. sept. hó 19-én. Elnök távollétében: Németh Imre, kormánybiztos. Steinacker Ödön, főtitkár. Az igafog­­atról és jármi­vekről örömüitan­i szempontból. E lapok jelszavát: „Hozzunk mezei gazdaságunkba mi­előbb helyes arányokat“, mely mezei gazdaságunkra általánosan alkalmaztatott, leghelyesebbnek vélem gazdálkodásunk egyik­­ legfőbb emeltyűjét képező eszközeink, t. i. igafogat, eke, szekér s más járműveinkre illesztve igy mondani el: „Hozzunk igafo­gatunkba, s ezzel kapcsolatban lévő járműveinkbe mielőbb he­lyes arányokat, erőműtani szempontból. “ 1846/7-ben s igy az úrbéres korszakban, midőn széles Ma­gyar hazánk csaknem minden uradalma,­ s terjedelmes majorság földei, igen csekély kivétellel urbéri fogatok által miveltettek, az országos magyar gazdasági egyesület az igafogat okszerűségére oly nagy súlyt fektetett, hogy az az előbb évi kérdések sorába fölvétetvén, az 1847-ki közgyűlésen róla fontos értekezletek tartottak, és egy értekezlet ugyan azon évi gazdasági lapok 48-ik számában ki is nyomatott dicsérő észrevételek kíséreté­ben,­­ sőt ugyan azon közgyűlés 50 arany pályadíjt is tűzött ki e tárgyban, s valóban működött is a bíráló választmány a be­küldött pályamunkákat illetőleg 1848-ban, de a bekövetkezett 48/49-ei események ezeknek is — mint sok más czélszerű tö­rekvéseknek véget vetettek. Kitűnvén fentebbiekből, miszerint az érintett korszakban is fontos kérdésül állította legyen ki magát az igafogat stb., ki ne látná be, hogy jelenben, midőn a fönt érintett arány egész­ben megfordítva áll; — a mennyiben az urasági javak jelen­téktelen kivétellel már ma mind béresek,*) s majorsági fogatok által miveltetnek, azonban gyepek s más részletek feltörése által igen nagy mérvben szaporodtak a szántóföl­dek, s hegyibe az okszerűség (hová ugyan beékelhette ma­gát) ugyanazon terek megmivelési módozatát, számtalan, uj felfedezések, s a tudomány és a kor kívánalmaival lépést tartó előhaladás által félreismerhetlenül felfokozta; mondom, ki ne látná, hogy a vonatkozott jelszó értelmébeni feladat a gazdának és gazdaságnak már-már legelodázhatlanabb kérdésévé vált ho­nunkban, azon honban, melyben a mezei gazdaság okszerű ki­fejlődése egyedüli alapja a szellemi és anyagi előhaladás foko­­­zásának, úgy a honfi erélyességének, függetlenségének, rendít­­hetlen önállásának, szóval kellő jólétének, megelégedésének és boldogságának. Ha igen, menjünk a kérdésre, s fejtegessük azt, hisz eszme­cserében fogamzanak a helyesebb arányok, eszmecsere által jut­hatunk el azon állapotra, melyben, mint az a „Mezei gazdaság könyvé “-ben igen bölcsen megírva áll: „tudományosan áthatván üzletünket, annak, mit cselekszünk, okát is tudjuk adni.“ Ugyanis én ezen fontos kérdésben gyenge szavamat emel­ve, azon édes reménynyel és benső meggyőződéssel fogok tollat, miszerint a szőnyegre hozott feladathoz av­atottabbak, s már­­már elismert tekintélyek is szólván, a netalán általam hiányo­san, vagy épen tévesen felmutatott arányokra nézve útbaigazí­tást nyeren­ek; s mint ilyen, minden e kitűzött czélhoz vezető helyesebb eszközöket és bölcsebb útmutatásokat, — bár honnan és kitől jöjjenek azok, teljes készséggel fogadván, hódolattal hajlok meg a tudománynak, mint szerény növény az életadó nap irányában. I. Az igafogatok különböző nemeiről. Járműveinknek tovaszállitása igás állataink által történ­vén, amazokról az erőátvitel ezekre, az (állatokra) különböző módozatok szerint eszközöltetik, és már ezt, ennek gyakorlatát nevezzük igafogatnak, mely szoros­ értelemben csak 2 főosz­tályra tehető, t. i. ló- és szarvasmarha-fogatra; azonban mind­két osztályban különböző gyakorlatok dívnak, s mint olya­nok, sorrendbe veendők fel és úgy előnyeik, mint hátrányaikra nézve megvizsgálandók, miből aztán következik az okszerű és helyes eljárásoknak gyakorlatba vétele, valamint a káros ha­­tásuaknak lehető kikerülése. Felvévén először a lófogatot, ez két egymástól különböző módszerint gyakoroltatik, t. i­­szügy- és nyakhám (hummet) hasz­náltatván ; utóbbi nagyobb terhek lassú hordására, félremagya­rázhatlan előnynyel bir ama fölött, a mennyiben az állat nya­kához akként van alkalmazva, hogy ez nyakával, vállával és mellével együttesen működvén, több erőfeszítésre képes, s mint olyan kitartóbb is lehet. A szűgyhámokban ismét két különböző módozatot találunk: a) Ezek, vagy úgy készitvék, hogy a felső heveder a lónak marján feküdvén, csak arra legyen irányozva, hogy általa az en­nek mellére alkalmazott heveder kellő magasságban tartása esz­közöltessék, s ekkor csak egy ponton, t. i. szügyén kell a ló­nak minden terhet hordani; ezek franczia hámoknak is nevez­tetnek, s mondhatni csak fényűzésre használtatnak. b) Vagy úgy szerkesztvék, hogy a nevezett felső hevederek *) Tudni való, hogy a kisebb gazdák maguk dolgozván fogataik­kal, kíméletesebben bánnak el saját jószágukkal, mint a cseléd a másé­val ; s ezen sarkallik érvelésünk, midőn a béresfogatok szaporodásából következtetjük az igafogat rendszeresítésének kihivóbb szükségletét.

Next