Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-28 / 13. szám

Pest, 1872. martius 28. , to­p 5 XXIV. évfolyam I. fele. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. «Hozzunk Hívsel gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.«­ ­ Megjelennek e lapok minden csütörtökön 2 tömött Szerkesztőség: Előfizethetni Pesten, a szerkesz­tésténél, a köz- 1­1 íven. Előfizetési díj : Egész évre 10 frt, fél évre a M. Gazd. Egyesület köztelkén telken, vagy a könyvkereskedésekben. N­ 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. é. (üllői ut 12. szám), hova a tudósítások s egyéb Vidéken , minden m. kir. postahivatalnál, a szer-t I­a p­ja­ink hirdetek­kel is közölnek, levelek is intézendők, kesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Mily tenyész-irányt kövessen jövőre a kisebb juhtenyésztő? (Engelbrecht K. keszthelyi tanár úrnak a fö­lmivelési m. kir. mini­­steriumhoz benyújtott javaslata.) Múlt év ápril havában a nm. m. kir. földmivelési ministe­­rium kegyes engedelme folytán több jeles dunántúli kisebb s nagyobb juhtenyésztést látogattam meg, s az erre vonatkozó jelentésemet feltisztelt ministeriumnak be is mutattam, azon alá­zatos hozzátevéssel, hogy mihelyt körülményeim megengedik, bátor leendők : egy — a kisebb juhtenyésztők jöven­dő tenyész-irányára vonatkozó emlékiratot fel­terjeszteni, melyet követve, szerény véleményem szerint, kisebb juhtenyésztőinknek ismét megnyílnék az út, a­melyen haladva, talán kevesebb költséggel, mint most, mégis kielégítő módon, megtalálnák számításuk eredményét; a nemzeti vagyont pedig nem érné egy újabb és szomorító anyagi csapás, melyet más után — valljuk meg, a kellő tőke és gazdasági szakképzett­ség hiánya miatt mással pótolni képesek nem lennénk! A juhtenyésztés kérdése jelen időben feszült figyelemben tartja mind a nagy, mind a kis birtokosokat. Németországban a háború kitörése előtt egyik röpirat a másikat érte, behatólag ezen tárgygyal bővebben foglalkozva, és méltán, miután a viszo­nyok által keletkezett változások máris szomorú jeleit mutatják azon rázkódásoknak, melyeknek roppant mérvbeni bekövetkezé­sét aggódva látja kikerülhetlennek a kisebb juhtenyésztő. A baj, mely ugyan régen nem ul már— s csakis a több mint húsz éven át annyira változó európai constellatiok által javult m­eg egy-két esztendő­­b­e­n a gyapjú árára nézve;*) — mégis egészen készület­len találta kisebb juhtenyésztőinket, mit az annyiszor már beál­lott válság mutatott, s mely elől mindig olyformán gondolnak egyszerűen menekülni gazdáink, hogy a juhtenyésztéssel felhagy­janak, (a mit említett utamban is tapasztaltam) a nélkül, hogy jól megfontolták volna, mivel fogják e haszon­ágat pótolni;­­ pedig minden lépés, m­e­l­y a m­á­r anélkül i­s n­a­g­y mértékben meg­fogy­ott gazdasági állataink szá­mát csökkentené, csak újabb, de már nem lépés, hanem rohanás lenne azon örvény felé, melyből aztán menekülnünk vajmi nehéz leendőne, any­­nyival is inkább, minthogy épen hazai állat­tenyésztésünk lehető emelése azon tényező, me­ly­e­t j­ö­v­ő gazdászatunk szilárdan álló és nem oly könnyen megtámadható alapjául kell tekinteni minden gazdának , mint szerény emlékiratomból kitűnik, csakis a kisebb juhtenyésztők tenyész-irányát tűztem ki feladatom czéljául; miért? mert nagyobb birtokosaink csaknem kizárólag a közép­­finomnál finomabb, de számos esetben a magas finom gyapjas merinókat tenyésztik, ezen juhok gyapjú­ára, habár évek óta nagy árhullámzásokat szenvedett is, s a régebbi magas árak talán mindenkorra elmaradnak, mind a mellett képesek lesznek korunkban az értelem vezetése mellett már oly nagy vívmányo­kat mutatható állattenyésztés szabályai szerint egy , a kor követelményeinek megfelelő finom juhot előállítani, mely sem kizárólag electoral,­­sem kizárólag negretit ne legyen, hanem a lehetőségig e két fajta sajátságai és tulajdonai közép arányát egymagában képviselje, azaz, a magas finomságú és kiegyen­lített gyapjút a lehető legnagyobb gyapjútermeléssel, s a lehető legkönnyebb tartással, egy a czélnak nem ártó, arányos nagy­ságú testalkatban öszpontosítja. Meg kell itt jegyeznem, hogy a szélsőségekig mennünk nem szabad, mert ha a szerfölött nagy testalkattal a gyapjú rendkívüli finomságát akarnók összekötni, ezen eljárásunk, a­mit már számos példák mutattak és mutatnak, nagyon is megboszulná magát. Elmondottak szerint tehát a magas finom gyapjút termesztő, különösen nagyobb birtokosainkra nézve ama kérdés: Mily juh­­fajtát tenyészszenek ? — szerintem a múlt évi Gazdasági Lapok február havi 6-ik számában Czilbhert R. úr által meg van­nak oldva. De másként áll a dolog azokkal, kik a középfinom gyapjas juhot tenyésztik, és ezek számszerinti nagy részét kisebb birto­kosaink képezik, ezek, ha a körülmények meg nem változnak, méltán aggodalommal nézhetnek elébe a jövőnek, minthogy ha a középfinom gyapjú ára hanyatlását, és az erre befolyó okokat tekintik, első pillanatra átláthatják, hogy a körülmények épen alig fognak változni, — ezen szomorú állapot nem csak pilla­natra fog ural­ni a helyzeten, hanem ha annak idején erélyesen ellene nem állunk, és a gyakran hallható üres és meg­gondolatlan szólás­módok, milyenek a juhte­nyésztéssel fel kell hagyni, a juhok helyett szar­vasmarhát tenyészteni, vagy hogy a gyapjúnak jobb mosást kell adnunk; ezek mondom, mind olyan szólásmódok, melylyel a bajt el nem kerüljük, sőt tovább odáz­zuk, mi még inkább meg fog bennünket fosztani a jövő reménye-13 *) Ezt tapasztaljuk most is, de meddig fog tartani ? E. K.

Next