Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-03-28 / 13. szám
Pest, 1872. martius 28. , top 5 XXIV. évfolyam I. fele. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. «Hozzunk Hívsel gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.« Megjelennek e lapok minden csütörtökön 2 tömött Szerkesztőség: Előfizethetni Pesten, a szerkesztésténél, a köz- 11 íven. Előfizetési díj : Egész évre 10 frt, fél évre a M. Gazd. Egyesület köztelkén telken, vagy a könyvkereskedésekben. N 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. é. (üllői ut 12. szám), hova a tudósítások s egyéb Vidéken , minden m. kir. postahivatalnál, a szer-t Ia pjaink hirdetekkel is közölnek, levelek is intézendők, kesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Mily tenyész-irányt kövessen jövőre a kisebb juhtenyésztő? (Engelbrecht K. keszthelyi tanár úrnak a fölmivelési m. kir. ministeriumhoz benyújtott javaslata.) Múlt év ápril havában a nm. m. kir. földmivelési ministerium kegyes engedelme folytán több jeles dunántúli kisebb s nagyobb juhtenyésztést látogattam meg, s az erre vonatkozó jelentésemet feltisztelt ministeriumnak be is mutattam, azon alázatos hozzátevéssel, hogy mihelyt körülményeim megengedik, bátor leendők : egy — a kisebb juhtenyésztők jövendő tenyész-irányára vonatkozó emlékiratot felterjeszteni, melyet követve, szerény véleményem szerint, kisebb juhtenyésztőinknek ismét megnyílnék az út, amelyen haladva, talán kevesebb költséggel, mint most, mégis kielégítő módon, megtalálnák számításuk eredményét; a nemzeti vagyont pedig nem érné egy újabb és szomorító anyagi csapás, melyet más után — valljuk meg, a kellő tőke és gazdasági szakképzettség hiánya miatt mással pótolni képesek nem lennénk! A juhtenyésztés kérdése jelen időben feszült figyelemben tartja mind a nagy, mind a kis birtokosokat. Németországban a háború kitörése előtt egyik röpirat a másikat érte, behatólag ezen tárgygyal bővebben foglalkozva, és méltán, miután a viszonyok által keletkezett változások máris szomorú jeleit mutatják azon rázkódásoknak, melyeknek roppant mérvbeni bekövetkezését aggódva látja kikerülhetlennek a kisebb juhtenyésztő. A baj, mely ugyan régen nem ul már— s csakis a több mint húsz éven át annyira változó európai constellatiok által javult meg egy-két esztendőben a gyapjú árára nézve;*) — mégis egészen készületlen találta kisebb juhtenyésztőinket, mit az annyiszor már beállott válság mutatott, s mely elől mindig olyformán gondolnak egyszerűen menekülni gazdáink, hogy a juhtenyésztéssel felhagyjanak, (a mit említett utamban is tapasztaltam) a nélkül, hogy jól megfontolták volna, mivel fogják e haszonágat pótolni; pedig minden lépés, mely a már anélkül is nagy mértékben megfogyott gazdasági állataink számát csökkentené, csak újabb, de már nem lépés, hanem rohanás lenne azon örvény felé, melyből aztán menekülnünk vajmi nehéz leendőne, anynyival is inkább, minthogy épen hazai állattenyésztésünk lehető emelése azon tényező, melyet jövő gazdászatunk szilárdan álló és nem oly könnyen megtámadható alapjául kell tekinteni minden gazdának , mint szerény emlékiratomból kitűnik, csakis a kisebb juhtenyésztők tenyész-irányát tűztem ki feladatom czéljául; miért? mert nagyobb birtokosaink csaknem kizárólag a középfinomnál finomabb, de számos esetben a magas finom gyapjas merinókat tenyésztik, ezen juhok gyapjúára, habár évek óta nagy árhullámzásokat szenvedett is, s a régebbi magas árak talán mindenkorra elmaradnak, mind a mellett képesek lesznek korunkban az értelem vezetése mellett már oly nagy vívmányokat mutatható állattenyésztés szabályai szerint egy , a kor követelményeinek megfelelő finom juhot előállítani, mely sem kizárólag electoral,sem kizárólag negretit ne legyen, hanem a lehetőségig e két fajta sajátságai és tulajdonai közép arányát egymagában képviselje, azaz, a magas finomságú és kiegyenlített gyapjút a lehető legnagyobb gyapjútermeléssel, s a lehető legkönnyebb tartással, egy a czélnak nem ártó, arányos nagyságú testalkatban öszpontosítja. Meg kell itt jegyeznem, hogy a szélsőségekig mennünk nem szabad, mert ha a szerfölött nagy testalkattal a gyapjú rendkívüli finomságát akarnók összekötni, ezen eljárásunk, amit már számos példák mutattak és mutatnak, nagyon is megboszulná magát. Elmondottak szerint tehát a magas finom gyapjút termesztő, különösen nagyobb birtokosainkra nézve ama kérdés: Mily juhfajtát tenyészszenek ? — szerintem a múlt évi Gazdasági Lapok február havi 6-ik számában Czilbhert R. úr által meg vannak oldva. De másként áll a dolog azokkal, kik a középfinom gyapjas juhot tenyésztik, és ezek számszerinti nagy részét kisebb birtokosaink képezik, ezek, ha a körülmények meg nem változnak, méltán aggodalommal nézhetnek elébe a jövőnek, minthogy ha a középfinom gyapjú ára hanyatlását, és az erre befolyó okokat tekintik, első pillanatra átláthatják, hogy a körülmények épen alig fognak változni, — ezen szomorú állapot nem csak pillanatra fog uralni a helyzeten, hanem ha annak idején erélyesen ellene nem állunk, és a gyakran hallható üres és meggondolatlan szólásmódok, milyenek a juhtenyésztéssel fel kell hagyni, a juhok helyett szarvasmarhát tenyészteni, vagy hogy a gyapjúnak jobb mosást kell adnunk; ezek mondom, mind olyan szólásmódok, melylyel a bajt el nem kerüljük, sőt tovább odázzuk, mi még inkább meg fog bennünket fosztani a jövő reménye-13 *) Ezt tapasztaljuk most is, de meddig fog tartani ? E. K.