Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-30 / 22. szám

Pest, 1873. május 30. (Ig.­) XXIV. évfolyam I. fele. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. ,, Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbbb helyes arányokat,h­ GAZDASÁGI LAPOK. Megjelennek e lapok minden csütörtökön 2 tömött ivén. — Előfizetési dij: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 kr­t. é. — Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak : a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél, Vas-utcza 15. sz. II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A. Bécsben (Wien, VII. Bandgasse hír. 6.) Lapjainkra az idei első számtól kezdve folyvást lehet előfizetni. Az állattenyésztés köréből. VIL Ismertettem a shorthorn keletkezésének vázlatos történetét, néhány szóval megismertettem a követett tenyészeljárást, mely a typírozás tényezőjének nevezhető, áttérek most a shortorn testalakulásának leírásához, és lássuk, váljon nem túloztam-e akkor, midőn azt mondottam: minden marhatenyésztő egy vagy más tekintetben a shorthorn külsejéről tanulhat. Említettem, hogy Booth a Teesweter breedbe tartozó mar­hák nagyságát törekedett reducálni, ő, mint az angol tenyésztő kifejezi, közelebb hozta azokat a földhöz, és ezen kívül törekedett a test azon részeit növelni, melyek kiváltkép a mészárosra, így pedig viszont a gazdára nagyobb értékkel bírnak. A shorthorn feje száraz, alakulásában a lapály marháké­hoz igen hasonlítva bizonyítja, hogy azok vére a shorthornban lényeges szerepet játszik. A tarkó szép körrajzú, domború, ele­gendő hosszú és meredeknek nem mondható emelkedéssel alakul belőle a vízirányosnak mondható fejér. A fejés szőrölése teheneknél szép, a szőrök rövidek. A fej ezen része két oldalt igen kevés nyakat alkotva­­ megy át az oldalról kissé lapult, ritkán fennálló, gyakran tülkös állású, hegyben fölfelé görbült, de sokszor oldalt csutakalakú szarvakba. A shorthorn szarvai igen megfigyelendők, a jó vérű állatok szarvai a tőtől a szarvhegyig tiszta keselyek, azaz viasz­sárgák, a tarka, csikós, vagy fekete szarvhegygyel biró állat jó vérűnek nem tartatik, és az angol tenyésztőnél a kiszemeltek közé soroltatván, székre kerül. A homlok nem hosszú, körülbelül négyszöget alkot, és alsó végén az orrcsontok érintése fölött (valamint a hollandiaknál) kissé horpadt, jobb és bal oldalán a vakszem, halánték és szem­holt finom körrajzai által jellegződnek. A szemholt, a vékony és puha szemhéjak, továbbá az orcza szem alatti részén a bőr el­vékonyodott és apró szőrrel gyéren benőtt. A szemek nagyok, tiszták és nyugodtak, parázs- vagy disznószemek nem találhatók. Az orczák alakulása a bőr alól szépen kitűnik, lejebb pedig ívelten terülnek a puha, de legkevésbé sem vaskos pofák. Az orr a homlok alatt kissé emelkedett, de a fényszáj felett meghajlik, és ettől ered a shorthorn faj szép — azt mondhatom nemesebb alakja. Azon tehenek, melyek fején az orrész rövid, a homlok pedig szélesebb, jó hízóknak, azok ellenben, melyeknél ez hosszú és melyeknek feje ennélfogva a lapály marhákéhoz közelebb áll, jobb tejelőknek tartatnak. Az orrczimpáknak ivett­ és emelkedetteknek, a két orr­­czimpa között levő fényszájnak domborúnak és tiszta kesely­nek kell lenni. A fény­száj ezen kesely voltára a tenyésztők nagy súlyt fektetnek, minden olyan állat, mely ennek meg nem felel, azaz melynek fényszája tarka avagy fekete, kiszemeltetik, és például Belgiumban a Booth Durhamok, ott t. i. shorthorn jobbadlán csakis Durham név alatt ismeretes, elvesztették hitelö­­ket, mert Lejeim a gemblouxi igazgató egy bikát vett Warlaby­­ban, melynek utódjai mind fekete fényszájjal bírtak. Az állkapcrák ivettek és a torokjárat hő, mi­által a fej könnyebb kinézést nyer. A fül mozgékony, puha, apró szőrrel borított és belsejében valóságos (hosszú és sűrű) szőrpamacsok nincsenek. A nyak jároméle széles és domborodva alakulnak belőle a nyakoldalak, melyek a tiszta torkolati­­ viszér-barázdában végződnek; valóságos csüngő lebeny a shorthornnál nincs, a toroknál megbővül ugyan a bőr, de lebenyt nem alkot. A nyak a marral rendesen egy vonalban fekszik, és hossza fele annyi, mint a törzs további hosszúsága a martól a farktőig mérve. A jobban tejelő shorthornok nyaka szikárabb, azoknál a járomér alatt a nyakoldalak meghorpadnak; szóval,a lapály faj­táknál átalános nyak­ alakulás előtérbe lép. Hímállatoknál a nyak kevéssé terhelt, és ha egy tiszta hegyi fajtához tartozó hím fejet, egy schwyzi bikáét összehason­lítjuk az „Improved Shorthorn a bika fejével és nyak alakulásá­val, a roppant különbség igen szembetűnővé lesz. A mar a háttal egy irányban fekszik, széles és felül lapos, csakis a vállszög felett (függőleges irányt értve) hajlik és egye­sül a vállakkal. A hát észrevétlenül ered a marból, és ez szintén a shor­thorn egyik nagy előnye, honi marháinknál ezen testhely igen gyakran hibásan alakul, néha izomszegénység folytán, de több­nyire a már púpos volta következtében, különösen ökreinknél nagy lejtővel megy át a hátba. A shorthorn háta teljes hosszá­ban egyenes, széles és gazdagon izmolt. A lágyék széles és rövid, rendesen az előbbre hajló borított csípők folytán a valódinál rövidebbnek látszik. A far-alakulás ezen marhának szintén egyik fénypontja. A far rendesen oly hosszú szokott lenni, mint (a mar kivételével) a hát és lágy­ék együttvéve, irányt illetőleg s­o­h­a sem lejt, hanem a háttal teljesen egy vonalban fekszik, ezen testrész szé­lessége pedig meglepi a szemlélőt. Hízott állatoknál— néha már a húsban levőknél is, a far végén két oldalt egy-egy czipó nagy­ságú zsírpúp látható. A fark helyesen tűzött, teheneknél a farktő vékony, de a puha bőr által bőven borittatik.22

Next