Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-19 / 38. szám
Pest, 1872. September 10. LAPOK. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE, „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ GAZDASÁGI XXIV. évfolyam II. tele. Megjelennek e lapok minden csütörtökön 2 tömött íren. — Előfizetési dij : Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 krt. — Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak: a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél, Vas-utcza 15. sz. II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A. Bécsben (Wien, VII. Bandgasse Nr. 6.) lapjainkra az idei első számtól kezdve folyvást lehet előfizetni. A múlt évi folyamból netán hiányzó számokat után pótoljuk. Nyílt levél t. Scharmir József úrhoz, Nagy- Szombat városa polgármesteréhez? Nem rég beszélgettünk még a Nagy-Szombatban felállítandó földmivelő- és kertészképző iskola, s az ezzel kapcsolatban ugyanott felszerelendő mintagazdaság eshetőségéről. Tűnődtem azóta ezen eszme fölött, s számba vévén a helyi viszonyokat, a városnak esetleges áldozatkészségét, magas kormányunk támogatását, mindezekből azon meggyőződéshez jutottam, hogy az valósítható, hogy annak hordereje messze kiható üdvös eredményeket szülend, csak maradjunk helyes korlátok között, s ne állítsunk fel theóriákat, melyeknek életrevalóságáról ugyan egy laikust bármely ügyes toll könnyen fogna kapacitálhatni, de a practicus élet csakhamar kijózanítaná az ábrándozót. Mi lenne czélja a felállítandó földmivelő- és kertészképző iskolának? Időzzünk mindenekelőtt ezen kérdésnél. Nálunk szokatlan téren fogok mozogni, nem hajtok túl fejlettségi viszonyaink igazi niveauján, nem fogok szellőztetni nálunk általában divatos, fellengző ideákat, nem hágok fel azok magaslatára, hanem megmaradok szárazon az életből merített tapasztalatok s az ezekre épitett nagyon is prózai ugyanide való következtetések registrálása mellett. Hol tapasztalunk a mezei gazdaság terén pangást? mindenekelőtt közönséges földmivelő gazdáinknál; hova kell tehát törekednünk? nemde ezek képeztetésére? Menjünk még tovább: mi áll útjában annak, hogy egy jól képzett gazda nem produkálhat nagyobbrészt oly eredményeket, a minőket ügyességétől fel lehetne tételezni ? nemde azon körülmény, hogy nem rendelkezik oly megbízható személyzettel, amely intézkedéseit végre is tudná hajtani? oda kell tehát törekednünk, hogy az inkább cselédrangban álló úgynevezett pajtamestereket, majorosgazdákat képezzünk. A tehetős osztálynak úgy is van hozzá módja, előképzettsége, hogy a gazda szakbani képeztetését felsőbb intézetekben megszerezhesse, a szegényebb sorsunk előtt azonban e téren zárva áll a kapu, pedig ezek nélkül nem mozoghatunk előbbre. Tapasztaljuk továbbá, hogy hazánkban s itt megyénk területén is sok helyt igen alkalmas a talaj a kertészetre, s mégis ezen gazdasági ág csakis városaink közvetlen környékén űzetik némi gonddal, minek egyszerű oka, hogy gazdaközönségünk ezen szakban egészen járatlan, s mint ilyen, nem tudja s földjének kincseit kellőkép maga előnyére kizsákmányolni. Kormányunk ezen bajt némileg orvoslandó, már a korántsem kedves emlékezetű úgynevezett német világban elrendelte a községi faiskolák felállítását, ezek kezelését a falusi tanítókra bizván; ezen rendszabályokat megújította jelenlegi magas kormányunk is, de a jó szándék megfeneklett a vármegyék erélytelenségén, s az átalános közönyösségen, mi minden intézménynek természetes sorsa nálunk, mihelyt valami magasabb politikával nincs parfümirozva. Közgazdászatunk fejlesztése körül a szó szoros értelmében csípővassal kell kierőszakolnunk némi érdemi költséget, s ez is csak áldozatok árán történhetik meg. Csüggednünk azonban nem szabad, igyekezzünk minden áron tért foglalni, ez pedig csak úgy történhetik meg, ha törekvéseinkben megtartjuk az okszerű, helyes irányt, s alkalmazkodunk a számba veendő viszonyokhoz. Midőn tehát a kertészeti szak ismertetését tűzzük ki feladatul, vigyázzunk, hogy a magot jó helyen hintsük el, vagyis az oktatandó egyéneket oly körből kell kiszemelnünk, hol a munka megszokott valami, s így a kertészkedés az illetőknek úgyszólván természetes foglalkozásához tartozhatik. Megadtam tehát az irányt, kijelöltem a czélt, szóljunk már most csakis szárazon a tárgyhoz, mi módon kellene a képeztetést eszközölni. Hogy itt ismét szélsőségekbe ne menjünk át, figyelembe kell vennünk a képezendő egyének tehetségét s azok miveltségi fokozatát; s ha ezt nem tévesztjük szem elől, nem hagyjuk magunkat viszont elragadtatni a felállítandó tanszék hangzatos, új stylü berendezésére, hanem alkalmazzuk azt a tanonczek eszmeköréhez mért practicus oktatási elvekre. Mielőtt azonban elmondanám, hogyan képzelem én magamnak ezen tanszéket, át kell térnem annak ismertetésére, miből állna tulajdonkép azon mintagazdaság, melyet a tanszékkel kapcsolatban felszerelnünk kellene, hogy a képeztetés valósággal a practicus élet követelményeinek megfelelő lehessen. Polgármester úr szíves közléséből tudom, hogy a város tulajdonát képező birtok a foganatban lévő tagosztály után mintegy 200 holdra fog felrúgni. Ennek egy kisebb része lapályos s igen alkalmatos egy kertészgazdaság berendezésére, a többi s így nagyobb része pedig jó gabonatermő föld; ily módon kellene tehát a beosztást is megtenni, és ugyan, a lapályos rész zöldséges kertté, faiskolává, gyümölcsössé volna idomítható, a szántóföldeken pedig czélszerű váltógazdaságot lehetne rendszeresíteni. A gazdaság felszereléséhez múlhatlanul szűk-38*