Gazdasági Lapok, 1874 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

619 Tegnapelőtt voltam a wind­sori állatkiállításon szólok róla érdeme szerint. Most csak annyit mondhatok, hogy az angolok az állattenyésztésnek is első rendű mesterei­­.*] Kiállított állat mindössze és mindenféle volt mintegy 1500 darab. Közönség 10,000, jutalom igen sok, köztük 40 sterlin­­gesek is. Szarvasmarhák 15—20, juhok 2—2­ , sertések 5—6 és több mázsásak. Ilyen kiállítást, hogy helyes fogalmunk lehes­sen róla, látni kell. A főlakomán 2000 vendég volt jelen s a népszerű Albert herczeg elnökölt. Korizmics: Feladataink a földmivelés terén. IX. A földmivelési ministerium hivatása. (E­ A társulati tevékenységgel kapcsolatban.­) (Vége.) Hol állunk anyagi s közgazdasági szempontokból most, a lethargia, az erkölcsi s anyagi elértéktelenedés napjaiban ? jelzik, mérlegelik, igazolják a napi irodalom tudósításai, érvelései jobb s baloldalról egyaránt. Hol állanánk most, ha a földmivelési ministérium 7 év előtt kineveztetett volna? Ha ennek nagy feladatait figyelembe vévén a kormány és országgyűlés, minden oldalról támogatta s igy előidézte volna azt, mit most kell előidéznünk, t. i. hogy az öntu­datra, önmunkásságra ébredt köztevékenység ne a meddő üzletek csalja reményeit, hamis ígérvényeit, ne a névszerinti értékek millió számra gyártását, hanem a haza földjének művelését, ennek az elemi csapások ellen biztosítását, a vizek hasznosítását, a bá­nyák czélszerű­ kiaknázását, a közhiánynak gépek által — a tőkehiánynak okszerű forgalom által pótlását, a meddő közigaz­gatási, bíráskodási s ügyvédi pályákra tódulás helyett a föld­birtoklás, bérlés, vagy épen kereskedelem s feldolgozási szakpá­lyáknak betöltésében kereste volna ? Hol állanánk most, ha a társulati tevékenység hat év előtt nem a meddő üzletek kiaknázására, hanem a föld termő­erejének fej­lesztésére s terményeinek értékesítésére veti magát; e czélra for­dítja ama száz milliónyi név szerinti értéket s tőkét és mun­kaerőt ? Ott állanánk való értékben, hol 1­él­ év előtt állottunk n­é­v­­ s­z­er­i­n­t­i értékben, holott azóta a névszerinti értékek leolvadtak, devalválódtak. Ama való érték pedig, melyet 6 évi társulati munkálkodással, mostoha években is elérhettünk volna, most nem olvadna le, nem devalválódnék, hanem kamatokat hozna. Alföldünk nagy része be lenne fásitva, be lenne hálózva csatornákkal s kőutakkal; ezer meg ezer kertek keletkeztek volna, melyekben kellemes a munka, kellemes az élet s aszály és árvíz ellen nagy részben biztosítva volnánk, míg viszont a felföldön a bányaüzlet, az erdők értékesítése kifejlődött volna s a felföld iparos népe bőven ellátná alföldünket jó olcsó gépekkel, eszközökkel, fanemüekkel, szövetekkel, bútorokkal stb. Ellátná alföldünk népét fehérnemüekkel, szőrszövetekkel s száz millió forintot m­egtakaríthatnánk a közönséges ruhakelmék gyártásával, melyhez a kellő anyagot bőven szolgáltatja a felföld lentermő s az alföld kendertermő vidéke, és szolgáltatják nyájaink 3‘­?—4 százezer mázsáig évenkint. Nemde könnyű dolog lett volna iparunk ily mérvű lendü­lete mellett versenyeznünk a hadsereg ruházatának, felszerelé­sének nagy munkájában azon osztrák gyárosokkal, kik most lenézve bennünket, azt állítják, hogy versenyképesek nem vagyunk. Könnyű dolog lett volna pár milliót összegyűjteni az egyesült *] A windsori állatkiállításról is szólottam annak idejében e lapok utján meglehetős részletességgel. K. Majd a magyar gőzhajózási társulat részvényeinek megvásárlására s igy az üzlet megmentésére, holott most már az osztrák gőzhajózási társulatnak nincs többé versenytársa. Nem is vinne véghez oly meddő váltóüzletet a hazánk területén működő 132 bank, 305 takarékpénztár, 49 népbank, hogy üzlete csak rendkívül nyere­­ményes vállalatok létesítésére használható fel, a gazdát és ipa­rost pedig rövid lejáratú drága kölcsönei által könnyen tönkre­teszi. Ez pedig nem „üdvös“ működés közgazdasági szempon­tokból sem. Néhány év alatt több mint 500 hitelintézetet állítni, holott önálló jegybankunk nincs, s csak 177 iparos és részvénytársu­latot létesítni, melyek közt fürdői, színházi, sorsjegy stb. meddő társulatok is találkoznak! Ezen aránytalanság jellemzi, mily téves irányzatot vett a köztevékenység, s nem csoda, hogy egy év alatt 11 hitelintézet jutott csőd alá 3.436,400 frt részvény­­tőkével, 12 intézet pedig leszámolás alatt van 5.510,000 frt tőkével, míg 4 végkép feloszlott. Nem volt egészségesebb alapokra fektetve iparüzletünk sem. Csupán a malomüzletet nevezhetjük jelentékenynek. De malmaink is kevesebb forgó tőkével voltak ellátva, mintsem jó üzlettel dicsekedhetnének. Jövedelmük javát elnyelték a kölcsö­nök kamatai. Más iparvállalatok törpék maradtak, többnyire a „pénzhiány“ miatt, mely bankokba s takarékpénztárakba lett fektetve, s igy nem csoda, hogy több jelentékeny iparvállalat csőd alá jutott; 12 leszámolás alatt van, 5 feloszlott. Leszámo­lás alatt van a nagy fővárosi bőrgyár társulati vállalat is, holott a feldolgozandó anyagot saját gazdaságunk szolgáltatta olcsón, a gyártmányt saját gazdaközönségünk fogyasztotta drága pénzen. Ezek tehát nem egészséges viszonyok. Ezeknél helyesebb utakra kell terelnünk a köztevékenységet. Annak, hogy a kis gazdaságbeli szeszfőzdék, melyek i. e. 40.000-en voltak, tönkrementek, s hogy ennek következtében szarvasmarhatenyésztésünk közigényeink kielégítésétől annyira elmaradt, miszerint Bécs városa, melynek igényeit ezelőtt bőven kielégítettük, igényei egy részét Galicziából, de összes húsfogyasz­tásának i­s részét Oroszországból fedezi. Ennek jelentékeny részben a szeszadóztatási rendszer czélszerűtlensége volt. Ezt mondhatjuk másrészt czukorgyártásunkra. De kétséget nem szen­ved, hogy önmagunk is elhanyagoltuk a rétek öntözését, a mes­terséges takarmányozást, holott emellett állattenyésztésünk a szeszfőzés elbukása daczára is előbbre haladhatott volna. Elha­nyagoltuk a czukorgyártás kellő berendezését, miszerint egyrészt a gyárüzlethez, másrészt a termeléshez egyetértől­eg társuljanak az érdekeltek s igy dolgozzanak egymás kezére. ötszáz hitelintézet keletkezett közel ezer milliónyi név sze­rinti tőkével s részvénytársulatokká alakultak ugyan a magán gyár és iparvállalatok; de mennyire elmaradt ezek száma s mérve amazoktól ? Szolgáljanak tanúságul a következő adatok. Csak néhány jelentékenyebb vas és szén értékesítő részvény­társulat keletkezett, u. m. a salgótarjáni kőszénbányatársulat 3, s az ugyanotti vasfinomító társulat 3*10, s az első gyergyói kőszénkutató részvénytársulat sok millió alaptőkével. A Gansféle (Buda) vasöntő és gépgyár részv.­társulat már tetemes nehézségekkel küzdve emelkedett 2'|* millió alapértékre; a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár részv. társulat alaptőkéje csak '|* millió; a szegedi gyártelepi részv. társ. alap­tőkéje 500,000 frt, s ezen fővárosi üzleteknek nagy baja az, hogy a nyers­anyagot távolról drágán nyerik, s igy nem tehetik gyártmányaikat olcsóvá. Keletkeztek még: Erdélyi rézbánya tár­sulat 270,000 frt; Esztergomi kőszénbánya r. t. 30 ezer; Or- i­sova­ibányamivelő társulat 500 ezer; Szerednyei kőszénbánya

Next