Gazdasági Lapok, 1874 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
Budapest, 1874. august. 2. 31 Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.I1 DASÁGI XXVI. évfolyam II fele. LAPOK. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap 1'/7—2 tömött ivén. — Előfizetési dij: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 kr. o. é._ Szerkesztőség: a Magyar Gazdasági Egyesület köztelkén [üllői ut 12. szám], a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. A hirdetések elfogadtatnak: a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél,, báró Sándor utcza 20. szám, II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A., Kloster-Neuburgban. Az idei őszön Budapesten tervezett kertipar termény-kiállítás elhalasztása, és a központban állandó gyümölcsizlelés szervezése. Az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület által f. é. okt. 5— 19-ik napjain Budapesten megtartatni szándékolt kertipar-termény-kiállítás a jövő évre halasztatik. Ugyanis az Egyesület f. é.júl. 24-én tartott kertészeti szakosztálya ülésében túlnyomó levélt azon nézet, miszerint különösen a gyümölcs ez idén bár szórványosan meglehetős, sőt helyenként bő termést mutat némely fajokból, de a szélsőségekbe csapkodó kedvezőtlen időjárás következtében átalában nem fejlődhetett ki tökéletesen, s így a normális években teremni szokott és kivitelképes gyümölcsöt sem fajra, sem minőségre nézve nem képviselhetné híven, az Egyesület e tervezet kertipar-terménykiálltás megtartását kedvezőbb időjárás reménye fejében a jövő évre halasztotta. Miről az e kiállítást jutalmakkal támogató földmivelési, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministerium tiszteletteljesen értesittetvén, felkéretett, hogy az idénre megajánlott dijakat az Egyesületnek a jövő évi kiállítás alkalmára is kegyeskedjék rendelkzésére bocsátani. Minek elnyerését az Egyesület bizton reményű is. Midőn erről az Elnökség a gazda közönséget értesítené, azon reményének ad kifejezést, hogy a jövő évi e nemű kiállítást részvételével támogatni fogja. Egyszersmind értesíttetik a gazdaközönség, miszerint ugyancsak a kertészeti szakosztályban felmerült eszme szerint a gyümölcsnek a köztelken leendő időleges bemutatása, kóstoltatása s esetleg eladatása van tervben, miről a részletes tudósítást és felhívást az e czélra megbízott állandó albizottság véleményezése nyomán az elnökség rövid időn közrebocsátandja. Budapesten, 1874. jul. 27. Az orsz. Magyar Gazd. Egyesület Elnöksége. A szorgalommal mivelt földeken: búzát, rozsot, árpát, zabot, burgonyát, lóherét, borsót és bükkönyt találunk. A lóhere meglehetős kiterjedésben jelesen diszlik. A zabok és árpák gyengék. Gyümölcs kevés. A többi növények átalában jók. A szűk határok közé szorított lóhereföldek tarlóin, gyönyörű juhnyájakat látunk, melyeknek megőrzése a szalagszerű földecskéken nem kevés gondot ad a juhásznak. A jó karban tartott utak mellékeit nem gyümölcs, hanem nyárfák foglalják el, mi szintén segíti e tájékot azonosítani hazánk egynémely vidékével. A szélmalmok, melyekkel a drezda-lipcsei rónán találkoztunk először, folyvást uralják a vidéket. Halle-ig a kép, mit se változik. Csak a föld lesz még rónább, feketébb, termékenyebb, a mezőgazdasági szorgalom pedig szembetűnőleg nagyobb. A szélesen elterülő mezőséget szép búzák, lóherék, sok repcze, borsó, bükköny, burgundi répa, árpa, zab és takácsmácsonya borítják. El lehet róluk mondani, hogy kivétel nélkül nagy szorgalomnak a gyümölcsei. A repczét éppen aratták. Kisded kévékbe kötözték, s azokból tövön húszat—harminczat kétsorosán állítottak föl egymásnak ellenében. A száradást siettették igy. A falvak ritkábbak. Az utak jók. A szélmalmok és nyárfasorok a vidék sajátságához tartoznak. Ugar és természetes legelő nincs. Annál több a szép lóhere. E termékeny rónaságon mintegy elrejtve fekszik a 27 ezernyi népességű Halle, hol reformált theologusaink közül hajdan oly sokan tanultak. Egyeteme még 1694-ből való. Van benne évenkint körülbelül 800 tanuló, és ezeknek legnagyobb része theologiára készül! Átláthatlan rónaság, számtalan szélmalom és tömérdek theologus: furcsa találkozás — gondolom magamban! Halle nevezetességeit teszik néhány Cranach-féle festvény, egy templom a XII. századból, és Franke alapítványa árvafiuk számára 1698-ból. Ez utóbbi már csak azért is nevezetes, mert eredetileg úgyszólván semmiből keletkezett! Jó emberek adakozásai, s a lassan kint szerzett vagyonnak hűséges kezelése által jutott oda, hogy jelenleg jóformán legnagyobb hasonló intézete Európának! Megemlítést érdemelnek még Halle körül a hatalmas sós vizek és sófőzések. Mintegy 200,000 mázsa sót főznek ezekből évenkint. Azon munkásokat, kik e dologgal foglalkoznak, halleroknak hívják. Némelyek szerint még a régi vendek utódai ezek, mások ellenben azt állítják, hogy celta települők! Annyi áll , hogy történetük fonala a legrégibb idők homályában vész el. Halle közepéből árboczként emelkedik ki 270 lábnyi magas Úti képek és jegyzetek 1851-ből. XII. Lipcsétől Magdeburgig. Junius 26. 1851. Lipcsén túl még egy állomás van a szász földön. Ez Skenditz. Ezentúl már a porosz birtokra megyünk át. A föld erre jobb. A vidék gyengén hullámos, egészen nyílt, s fölötte a messze távolban láthatárt csak az ég és földnek ölelkezése szab! önkéntelen hazánk rónáira emlékezünk vissza!