Gazdasági Lapok, 1880 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-06 / 1. szám
Budapest, 1880. január 6-án. XXXII. évfolyam 1. sz. GAZDASÁGI LAPOK. AZ ORSZ. MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET SAJÁT KÖZLÖNYE, A NEMZETGAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat A lap szellemi részét illető közlemények, u. m.: kéziratok, tudósítások, stb. Morócz Istvánhoz (Budapest Köztelek) küldendők. (Megjelennek e lapok minden kedden.) A lap kezelését illető küldemények: Előfizetési díj egész évre 0 frt, félévre 3 frt. Az országos gazdasági egylet tagjai díj nélkül kapják e lapokat. Hirdetési díj: öt hasábos petitsoronkint 10 kr., gyakoribb hirdetésnél árleengedés a kiadóhivatalban betekinthető díjjegyzék szerint. Mellékletekért 1000-enkint 10 frt számittatik. előfizetési pénzek, hirdetések, ezek dijai, reclamátiók a „Gazdasági Lapok“ kiadó hivatalához (Budapest, Köztelek) intézendők. A tartalom az utolsóelőtti lapon van. Előfizetési figyelmeztetés: A „GAZDASÁGI LAPOK“ a jelen számmal a XXXII. évfolyamba lépnek, s a 49 óta kitűzött jelszóhoz híven továbbra is azon erős meggyőződéssel törekednek szolgálni a mezei gazdaság ügyének, hogy a kié a föld, azé a haza, mert a földnek elhanyagolásával — pangó mezei gazdaság mellett — az anyagi jólét minden egyéb tényezői is szenvednek és a földbirtokos osztály elszegényedésével a nemzettest hervad el. A mezei gazdaság egyes ágai egyaránt fontosak lévén, lapjaink főrésze mindannyira kiterjed, mint az „Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület “ saját közlönye pedig a központi és vidéki egyesületi működéseket, a gazdasági életre érdekes eseményeket, kormányintézkedéseket s kereskedelmi mozgalmakat kiséri figyelemmel. Az egyes gazdasági ágakra jelesleteink közül már eddig is szövetkezett munkatársainkon kívül, vidéki tudósítóink számát is szaporítani reményijük az ország minden megyéjéből. Az „Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület“ tagjai e lapokat, mint tagsági példányt ingyen kapják, különben az előfizetési díj: egész évre (4 frt, félévre .1 5 frt, negyedévre 1 frt 60 kr. Budapesten, 1880. jan. 1-én. Az „Orsz. Magy. Gazd. Egyesület“ megbízásából. Morócz István, egyesületi titkár, mint a „Gazdasági Lapok“ szerkesztője. Vizeink ügyében. (Koriznics László előadása az „ Országos Magyar Gazdasági Egyesület “ jószágrendezési és kzhasználati szakosztályánál.) I. T. Szakosztály! Mindenek előtt arra kérem a megjelent igen t. tagokat, legyenek irántam némi elnézéssel, ha előadásom várakozásaikat talán kellőleg nem elégítené ki, mert szemeimnek mostani állapota olyszerű, hogy az adatoknak átnézésére és feljegyzések tételére képes nem lévén; az, amit mondani szándékozom, főleg a számos éven át a vízügy tekintetében tett tapasztalataimon és észleleteimen alapszik. Azért kívántam e dologról, e helyről, pár szót kockáztatni, mert sajnos, úgy látjuk, hogy e nagyon fontos kérdése hazánknak még mindig nem vonja magára az illetők figyelmét azon mértékben, melyben valóban kívánatos volna. Pedig ha valamely kérdés megkívánja a nemzetnek legnagyobb mérvű figyelmét és gondoskodását, az vizeinknek az ügye. Én ellenében a divó felfogásoknaknak azon nézetet vallom , hogy talán országunkban, mint mezőgazdasági országban, alkalmasint ez a teendők alphája, s termelési életünknek legfontosabb momentuma. Mert kérdem a t. uraktól, ha vizeink folytonosan rakonczátlankodnak s kérdésessé teszik nekünk azon talajt, melyen termelünk, ugyan mire számíthatunk terményeink kivitele és értékesítése tekintetében ? Nemzetünknél bizonyos sangvinismust s egyoldalúságot tapasztalunk. — Ez természetünk és igy nem tehetünk róla. — A mit felkarolunk, azt teljes erővel űzzük, s ezen idő alatt alig marad egyébre figyelmünk, így vagyunk e kérdéssel is. Az alkotmányos aerának beálltával roppant tevékenységgel nekifeküdtünk a vasút építkezéseknek, s építettünk néhány év lefolyása alatt annyit, amennyit jóformán elég lett volna 4—5-ször annyi idő számára. Midőn pedig ez építkezéseket tettük, megfeledkeztünk gondoskodni arról is, hogy ezen temérdek vasút, mely a nemzet vállaira oly súlyos terheket rótt, hozzáférhető legyen, ugyanis a vicinális közlekedési eszközök, mint méltóztatnak tudni, a legsanyarúbb helyzetben vannak, s ennél fogva megesik az, hogy temérdek vasút úgyszólván az évnek sok hónapjára terjedőleg tétlenül áll azért, mert nem lehet hozzá vinni az árukat. Máskor pedig, ha utaink egy száraz tél vagy ősz behatása folytán járhatók, s van mit kivinni, akkor annyira összehalmozódnak nyers terményeink a vasutaknál, hogy ennél fogva ismét hónapokig hevernek azok az állomásoknál. A helyes arány tehát e tekintetben is el van hibázva. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy termékenyítőbb eszközlést csinálunk vala, ha akkor, s amidőn kiviteli főbb vonalaink közül annyit építettünk, mint amennyit építettünk, egyszersmind gondoskodtunk volna a hozzáférhetőséget előmozdító utakról is. (Helyeslés) E vasútépítkezési láz alatt pedig vizeinkről egészen megfeledkeztünk, az egyetlen Tiszát véve ki, melynek szabályozása már előbbi időkben vette kezdetét. Meg vagyok győződve, hogy ha e munkálat nem előzte volna meg a vasúti építkezéseket, alig került volna ez is napirendre. A Tiszán kivül az úgynevezett Ferencz-csatorna volt az, s ezzel kapcsolatban a sztapári csatorna, mely a kormány figyelmében részesült. Ezeknek is sok nehézséggel kellett küzdeniük, és azon tanácskozmányokban, melyek e részben az országházban folytak és melyeknél én is kötelességemnek ismertem szót emelni az említett eszközlések mellett, csak Deák Ferencz hatalmas felszólalása eredményezte azt, hogy e vállalat is el nem maradt. E vállalatot, mint méltóztatnak tudni, kormányunknak tetemes hozzájárulása mellett hoztuk létre. Kérdéses lehet a vélemény az iránt, hogy e vállalat már most meghozza-e a kellő termékenyítést, de nem lehet kérdéses, hogy a conceptio magában véve ép és egészséges. A Ferencz-csatorna vállalatának ismét hajózhatóvá tétele positive hasznos dolog, az már eredményeket is szült. Ami a sztapári-csatornát illeti, az — megengedem — megelőzte idejét, de csak azért, mert az a népség, mely e csatorna gyönyörű rónáin lakik, nem bír elég vállalkozási szellemmel és erővel arra, hogy azon vizet öntözésre kellőleg felhasználná. A vállalat tehát