Gazdasági Lapok, 1880 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-06 / 1. szám

Budapest, 1880. január 6-án. XXXII. évfolyam 1. sz. GAZDASÁGI LAPOK. AZ ORSZ. MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET SAJÁT KÖZLÖNYE, A NEMZETGAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat A lap szellemi részét illető közlemények, u. m.: kéziratok, tudósítások, stb. Morócz Istvánhoz (Budapest Köztelek) küldendők. (Megjelennek e lapok minden kedden.) A lap kezelését illető küldemények: Előfizetési d­í­j egész évre 0 frt, félévre 3 frt. Az országos gazdasági egylet tagjai díj nélkül kapják e lapokat. Hirdetési díj: öt hasábos petitsoronkint 10 kr., gyakoribb hirdetésnél árleengedés a kiadóhivatalban betekinthető díjjegyzék sze­rint. Mellékletekért 1000-enkint­ 10 frt számittatik. előfizetési pénzek, hirdetések, ezek dijai, reclamátiók a „Gazdasági Lapok“ kiadó hivatalához (Budapest, Köz­telek) intézendők. A tartalom az utolsóelőtti lapon van. Előfizetési figyelmeztetés: A „GAZDASÁGI LAPOK“ a jelen számmal a XXXII. évfolyamba lépnek, s a 49 óta kitűzött jelszóhoz híven továbbra is azon erős meggyőződéssel törekednek szolgálni a me­zei gazdaság ügyének, hogy a kié a föld, azé a haza, mert a földnek elhanyagolásával — pangó mezei gazdaság mellett — az anyagi jólét minden egyéb tényezői is szenvednek és a föld­­birtokos osztály elszegényedésével a nemzettest hervad el. A mezei gazdaság egyes ágai egyaránt fontosak lévén, lap­jaink főrésze mindannyira kiterjed, mint az „Orsz. Magyar Gazda­sági Egyesület “ saját közlönye pedig a központi és vidéki egyesületi működé­seket, a gazdasági életre érdekes eseményeket, kormányintézkedé­seket s kereskedelmi mozgalmakat kiséri figyelemmel. Az egyes gazdasági ágakra jelesleteink közül már eddig is szövetkezett m­unkat­ársain­kon kívül, vidéki tudósítóink számát is szaporítani reményijük az ország minden megyéjéből. Az „Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület“ tagjai e lapokat, mint tagsági példányt ingyen kapják, különben az előfizetési díj: egész évre (4 frt, félévre .1 5 frt, negyedévre 1 frt 60 kr. Budapesten, 1880. jan. 1-én. Az „Orsz. Magy. Gazd. Egyesület“ megbízásából. Morócz István, egyesületi titkár, mint a „Gazdasági Lapok“ szerkesztője. Vizeink ügyében. (Koriznics László előadása az „ Országos Magyar Gazdasági Egyesület “ jó­szágrendezési és k­zhasználati szakosztályánál.) I. T. Szakosztály! Mindenek előtt arra kérem a megjelent igen t. tagokat, legyenek irántam némi elnézéssel, ha előadásom várakozásaikat talán kellőleg nem elégítené ki, mert szemeimnek mostani állapota olyszerű, hogy az adatoknak átnézésére és fel­jegyzések tételére képes nem lévén; az, amit mondani szándékozom, főleg a számos éven át a vízügy tekintetében tett tapasztalataimon és észleleteimen alapszik. Azért kívántam e dologról, e helyről, pár szót koc­káztatni, mert sajnos, úgy látjuk, hogy e nagyon fontos kérdése hazánk­nak még mindig nem vonja magára az illetők figyelmét azon mér­tékben, melyben valóban kívánatos volna. Pedig ha valamely kér­dés megkívánja a nemzetnek legnagyobb mérvű figyelmét és gon­doskodását, az vizeinknek az ügye. Én ellenében a divó felfogásoknaknak azon nézetet vallom ,­­ hogy talán országunkban, mint mezőgazdasági országban, alkal­masint ez a teendők alphá­ja, s termelési életünknek legfontosabb momentuma. Mert kérdem a t. uraktól, ha vizeink folytonosan rakonczátlankodnak s kérdésessé teszik nekünk azon talajt, melyen termelünk, ugyan mire számíthatunk terményeink kivitele és értékesítése tekintetében ? Nemzetünknél bizonyos sangvinismust s egyoldalúságot ta­pasztalunk. — Ez természetünk és igy nem tehetünk róla. — A mit felkarolunk, azt teljes erővel űzzük, s ezen idő alatt alig marad egyébre figyelmünk, így vagyunk e kérdéssel is. Az al­kotmányos aerának beálltával roppant tevékenységgel neki­feküd­tünk a vasút építkezéseknek, s építettünk néhány év lefolyása alatt annyit, a­mennyit jó­formán elég lett volna 4—5-ször annyi idő számára. Midőn pedig ez építkezéseket tettük, meg­feledkeztünk gondoskodni arról is, hogy ezen temérdek vasút, mely a nemzet vállaira oly súlyos terheket rótt, hozzáférhető legyen, ugyanis a vicinális közlekedési eszközök, mint méltóztat­­nak tudni, a legsanyarúbb helyzetben vannak, s ennél fogva megesik az,­ hogy temérdek vasút úgy­szólván az évnek sok hó­napjára terjedőleg tétlenül áll azért, mert nem lehet hozzá vinni az árukat. Máskor pedig, ha utaink egy száraz tél vagy ősz be­hatása folytán járhatók, s van mit kivinni, akkor annyira össze­halmozódnak nyers terményeink a vasutaknál, hogy ennél fogva ismét hónapokig hevernek azok az állomásoknál. A helyes arány tehát e tekintetben is el van hibázva. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy termékenyítőbb eszközlést csinálunk vala, ha akkor, s a­midőn kiviteli főbb vonalaink közül annyit építettünk, mint a­mennyit építettünk, egyszersmind gondoskodtunk volna a hozzá­férhetőséget előmozdító utakról is. (Helyeslés) E vasútépítkezési láz alatt pedig vizeinkről egészen megfeledkeztünk, az egyetlen Tiszát véve ki, melynek sza­bályozása már előbbi időkben vette kezdetét. Meg vagyok győ­ződve, hogy ha e munkálat nem előzte volna m­eg a vasúti épít­kezéseket, alig került volna ez is napirendre. A Tiszán kivül az úgynevezett Ferencz-csatorna volt az, s ezzel kapcsolatban a sztapári csatorna, mely a­ kormány figyelmében részesült. Ezeknek is sok nehézséggel kellett küzdeniük, és azon tanácskozmányokban, melyek e részben az országházban folytak és melyeknél én is kötelességemnek ismertem szót emelni az említett eszközlések mellett, csak Deák Ferencz hatalmas felszólalása eredményezte azt, hogy e vállalat is el nem maradt. E vállalatot, mint méltóztatnak tudni, kormányunknak te­temes hozzájárulása mellett hoztuk létre. Kérdéses lehet a véle­mény az iránt, hogy e vállalat már most meghozza-e a kellő ter­mékenyítést, de nem lehet kérdéses, hogy a conceptio magában véve ép és egészséges. A Ferencz-csatorna vállalatának ismét hajózhatóvá tétele positive hasznos dolog, az már eredményeket is szült. A­mi a sztapári-csatornát illeti, az — megengedem — megelőzte idejét, de csak azért, mert az a népség, mely e csatorna gyönyörű ró­náin lakik, nem bír elég vállalkozási szellemmel és erővel arra, hogy azon vizet öntözésre kellőleg felhasználná. A vállalat tehát

Next