Műszaki Hetilap, 1898. január-december (22. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

I- II. (XXII.) ÉVFOLYAM. BUDAPEST, JANUÁR 2. 9 31 Alapittatott 1877-ben. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGÉSZ ÉVRE 12 frt, '/2 ÉVRE 6 frt,'/4 ÉVRE 3 frt. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, LÓNYAY­ UTCZA 11 A kazánrobbanások okai Általában azt mondják, hogy minden kazánrobbanásnál — bármely körülmények közt történjék is — a gőznyomás a kazán belsejében magasabb volt, mint a kazánfala­zat maximális ellentálló ereje. Valamely gőz­kazán normális üzeménél a feszültség az anyagban meglehetősen a határ alatt marad. Minél magasabbra száll a gőznyomás, annál inkább közeledik az anyagban keletkező fe­szültség a veszélyes megterheléshez. Mint­hogy a kazánfalak nem teljesen homogén és egynemű egészet képeznek, hanem szá­mos darabból állanak, melyek különböző módon vannak egymással összekötve, ennél­fogva az anyagfeszültségek a belső nyomás növekedésével nem egyidejűleg érik el a veszélyes határt. Ha tehát ez utóbbi csak egyetlen egy helyen elérve vagy túllépve van, úgy ott azonnal bekövetkezik a kazán­falazat széjjelválása. Azonban ennek nem mindig csak a nyomás emelkedése az oka. Mert feltehető az is, hogy a kazánfalazatnak a belső nyomás ellen való ellentállóképes­­sége lassankint addig csökken, a­midőn az­zal többé egyensúlyt nem tarthat. Azelőtt azt tartották, hogy a gőzkazán­robbanásoknak fő oka a nyomás hirtelen emelkedése, a­miért is a kutatások főkép ebben az irányban haladtak és néhány igen kicsinyben végzett laboratóriumbeli kísérlet sikere többeket arra a feltevésre indított, hogy a nagy gőzkazánokban hasonló proces­sus megy végbe. Ilyen processusok: a viz túlhevítése, a víz spheroidalis állapota, a víz széjjelbomlása stb. Manapság már a vélemé­nyek meglehetősen megegyeznek arra nézve, hogy ily processusok a gőzkazán belsejében nem mehetnek végbe és hogy ennélfogva ezek semmi esetben se tekinthetők valamely kazánrobbanás okainak. A víz túlhevítése a víznek felmelegítésé­ben áll magasabb fokra annál, mint a­mely az uralkodó gőznyomásnak megfelel. A kísér­leti laboratóriumokban ez a túlhevítés csak teljesen légmentes vízzel és rendkívüli óva­osság mellett sikerült sima üvegedényekben. A franczia Donny légmentes vizet közönsé­ges légnyomás mellett üvegcsövekben egész 138° C.-ig volt képes felhevíteni és ennél a hőmérséknél végre robbanásszerű elpárolgás állt be. Honfitársa Dufuur olajban úszó víz­­cseppeket melegített fel 175° C.-ra, azonban a cseppek igen kicsinyek voltak. A legcseké­lyebb érintkezésnél vagy mozgásnál azonnal robbanó elpárolgás támadt. A legtöbb ilyen kísérlet negatív eredményekkel járt és csak néhány embernek sikerült Donny és Dufour elért eredményeit beigazolni a legnagyobb óvatossággal végzett kísérletekkel. A víz túl­­hevítésére irányuló kísérleteknek többnyire negatív eredménye bizonyítja, hogy ilyen processus a gőzkazánban nem megy végbe és különben is eddigelé még egy esetben sem sikerült kimutatni azt, mintha valamely kazánrobbanásnak víztulhevités lett volna az oka. A víznek sphariodalis állapota, melyet 1746-ban Leidenforst fedezett fel és melyet Leidenforst-féle jelenségnek is neveznek, csakis igen kis mennyiségű víznél (cseppek­­nél) konstatálható, tehát szó se lehet arról, hogy kazánokban, a­hol mindig nagyobb mennyiségű víz van jelen, ez az állapot hir­telen nyomásnövekedést idézzen elő. A víz széjjelbomlásának lehetősége pedig egy­szerűen abszurdum, úgy hogy nincs semmi olyan momentum, a­melyből a hirtelen nyomásemelkedésre lehetne következtetni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a robba­násokat csak ritka esetben okozza a meg­engedhető nyomásnak túllépése. A gőzkazán­robbanások, mondhatni, rendesen normális üzemnyomásnál, vagy a normálisnál cseké­lyebb feszültség mellett történnek. Ezen esetekben tehát a kazánfalazat ellenálló ké­pességének csökkenésében kell felismernünk a robbanások okai és keresnünk kell azt az okokat, melyek ezt a csökkenést előidézik. Ezek a következők lehetnek: 1. Hiányos szerkezet. 2. Hiányos anyag és hibás kivitel. 3. Hibás gondozás. 4. Az anyag elkopása, illetve elpusztulása. A hiányos szerkezet úgy a kazán testére, mint a befalazásra és szerelésre vonatkoz­­hatik. Hiányos anyag a változó feszültségek­nek, melyeknek a kazánburkolat az üzemben ki van téve, sokáig nem állhat ellen. A jó anyag megválasztása nagyon is ajánlatos. Az a sok kazánrobbanás, melyeket a víz elégtelensége okozott, a legtöbb esetben hanyag gondozásra vezethető vissza, a­meny­nyiben a sűtő vagy elfelejtette a kazánt idejekorán táplálni, vagy pedig az elpárol­gásnál valamely más módon beállott víz­veszteség nem vétetett észre. A kazánfalak anyagának elkopása, illetve lassanként­ tönkremenése nagyon sokféle módon nyilvá­nul. Az idők folyamán minden kazánon meg­látszanak az elhasználás nyomai. A belső és külső falak elvesztik a simaságukat, a rozsda megtámadja azokat, a forrasztási helyeken lyukak támadnak stb. Mindezek a hibák lassankint meggyengítik a kazán testét és csak idő kérdése, mikor lesz a biztosság határa túllépve. A tudomány és tapasztalás mai állása mel­­egy gőzkazánrobbanásról se mondható, hogy azt a véletlen okozta; minden esetre nézve meg voltak a különös okok és körülmények a­melyek szükségképen robbanásra vezettek. Az okok megállapítása néha igen nehéz, mert a fűtő, a­ki leginkább felvilágosítást adhatna, halálát lelte a katasztrófánál, vagy pedig a szétrobbant kazán megtalált romjai oly állapotban vannak, hogy pontos vizsgá­lat megejtése csaknem lehetetlen. Adott kö­rülmények között valamely robbanás szük­­ségképeni esemény lehet, de a körülmények, a­melyek azt okozták, minden esetre el­kerülhetők lehettek volna. Teljesen ki van zárva, hogy oly kazán robbanjon fel, melyet helyes alapelvek szerint construáltak, ponto­san gondoznak, rendesen tisztítanak és meg­vizsgálnak és gonddal és figyelemmel ke­zelnek. GONDA BÉLA MIN. OSZTÁLYTANÁCSOS. HIRDETÉSEK díjszabás szerint fel­vétetnek A kiadóhivatalban. Megjelen minden vasárnap. i. mm*ÉLlsnöpi/ve FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-TULAJDONO­ S -aSi—

Next