Genealogiai Füzetek 1906.
I. Értekezések és önálló czikkek - Vas Miklós dr. Temetési meghívók. I. Báthori Andrásné férje temetésére
1906. tkárezius hó. GENEALÓGIAI FÜZETEK 29 jobbjában kivont görbe kardot, baljában iratcsomót (?) tart. Sisakdísz ugyanaz. Pár hónap múlva (1789. ápr. 16.) azonban már egészen más pecsétnyomót használ. Ekkor kék mezőben ágaskodó oroszlán, jobb első lábában kivont görbe karddal. Sisakdísz könyöklő kar karddal a czímere. Ugyanekkor testvére Mihály pecsétjén ugyanezen czímeralakokat, de fordítva találjuk elhelyezve. A paizsalak van sisakdíszül alkalmazva és a sisakdísz a paizsba helyezve. Ennek a pecsétnek jelzete is van : C. M. Legrégibb id. Lászlónak (16.) 1755. márczius 4-én használt pecsétje : kerek paizsban koronából növekvő sas. Sisakdísz paizsalak jobb lábában törökfejes görbe karddal. Körirata: CSEGEZI * CSEGEZI * LÁSZLÓ * Egyrészt, mert az ismertek között a legrégibb, de még mivel köriratánál fogva leghitelesebb is, ezen utóbbinak rajzát mutatjuk be olvasóinknak. A XVIII-ik században és a XIX. század első felében közhivatalt nem viselnek. Tamásnak (27.) fia Mihály (29.) előbb aranyosszéki kir. törvényszéki biró s a két törvényhatóság összeolvasztása után tordai kir. járásbiró, utóbb tordai kir. törvényszéki elnök. Gyermektelen lévén, ágazatát testvére Gábor folytatja. Ferencz (28.) első és egyetlen ügyvéd a családban, de nem gyakorolta, hanem szép birtokait kezelve élt. Fia Gyula (33.) előbb bánffihunyadi, utóbb marosújvári kir. járásbiró. Iső neje Dobreczki Eszter, második nejétől, Friedenicci Ficz Arankától született fia Géza (42.) vezeti tovább a családfát. A csegezi Csegezi család azon székely nemes családok közé tartozik, kiknek nemes levelök soha sem volt. Az 1770-ki nemesi összeírás alkalmával az V-ik István adományozását megerősítő IV. László király donatiójára hivatkoznak, mely az Aranyos és Maros közti Tordavárhoz tartozó földet a kézdi székelyeknek adományozza. Ezeknek egyik soha kétségbe nem vont leszármazója a csegezi Csegezi család. Kövendi Veress Sándor, a a Temetési Két temetési meghívót közlünk itten. Az elsőt az utolsó Báthorinak, Andrásnak, neje Zakreska Anna küldötte kisrédei Rhédey Jánosnak, férje temetésére. A másodikban Rhédey Ferencz Udvarhelyszék rendeit meghívja gróf Bethlen István temetésére. Az elsőnek eredetije nagyon szakadozott papíron, melynek külső széléből körülbelől két és fél centiméter hiányzik, a nemzeti Múzeumban levő gróf Rhédey levéltárban őriztetik , a második pedig Udvarhely megye levéltárában található. 1. Báthori Andrásné Zakreska Anna meghívja férje temetésére Rhédey Jánost. Somlyó 1634. május 7. Nemzetes nekem jó akaró Uram ! Az én szomorú és keserves állapotom szerint és] isteni imádságommal való szolgálatom [ajánlása után az úr Istentől minden jókat kívánok megadatni. Az törvén az világot igazgató és mindeneket a szabadoson bíró felséges Istennek bölcs [tanárcsja, ez világi életben mindeneidet] alá vetvén, az emberi nemzetnek is mulan[dó] az mennyei állandó és változhatatlan [ ] kvártélya. Ezért bizonyítja mostan az [szomorú] hírrel, mely tündöklő tekintetes Báthori Andrásnak is az ő ágyában való utolsó elhagy[ ] böcsületes nemzet, utánna negy esztendőknek, több időktül folyvást dicsiret[esen töre]kedett és virágzott volna, házaság nak szolgájlattyára s annak oltalmára gyakorta m[ az első tisztviselőket; dicsiretes emlékezet[a] győzedelmes királt is nevelt volna. Maga jó [hírét] [ ] szerint dicsiretesen viselt dolgaival [nemcsak] édes nemzete között, de ez világnak nagy részében is el] terjesztette volna; azt az keresztyénségnek [oltal]máért gyakorta sok vért kiontott. Jó emlékeze[ ] havak utolsó ágát az úr Isten az ő ke[gyelmes] akarattya és bölcs ítéletiből az én szerelm[es uramban] az tekintetes és nagyságos gróf somlyai Báthori András]ban hagyatta és végezte el, ki mikor me[ ] eleinek jól viselt dolgait elméjében forgatt[a és tehetsége] szerint az meg is újítani igyekezett; az [mulandó] világnak régséges boldog meghivók talan sorsa, jó napokban) meggátolván, nemcsak eleitül mar[haitul| szép javaitul, de életétül is elválasztá és id[ ] szintén jobb korában idegen országban, lengyel] országi Rocziován levő udvarházánál [vette] az úr Isten csendesen lelkét magához ez világból az eltnult 1631 esztendőben Mindszent havának 11. napján délután két órakor; mindenembernek) méltán szomorú példáiul, de nekem meghagyatott és gyámoltalan özvegyének, kicsin árva leányával, és kedves atyafiaival legkeservesebb gyászul. Mivel pedig az porrá lejendő azt az ő anyjának [ ] és földnek megadását kévánnya , kiben a sok külömb [kü]lömb sok változó állapotokhoz képest mód ez ideig [nem lehetett. Mostan megnevezett szerelmes uramnak [ked]ves attyafiainak egyenlő tetszésekből rendeltem [termetésének napját ez következendő Szent-Iván havának 22-ik napján lenni, becsületes eleinek egyik [te]mető helyén, Kraszna vármegyebeli somlyai templomban. Kegyelmedet azért bizodalommal kérem, hogy meggondolván az halandó életnek közönséges [ ]gben keresztyéni hivatallyát s mind pedig az megnevezett Báthori nemzetnek érdemes szolgálattyát végezte el immár ezen familiábul való utolsó fiúágnak is eltakarításában végső fáradtságát és az megnevezett helyen és napon nyolcz órakor reggel legyen jelen, hogy az kegyelmed böcsületes jelenlétével, [ ]al kisértetvén, Istenben kimúlt szerelmes uramnak utolsó |vég]tisztességének megadása. Mi is kedves és böcsületes [szerelmes] atyjafiaival együtt örvendetes dolgaiban szolgálhassuk meg kgteknek ezbeli jó akarattyát, jó és kedves választ várván kgdtül, tartsa az úr Isten kgdet jó egészségben sok esztendeig. Datum ex castello Sombio, 7 die May anno 1634. Kgdnek örömest szolgál az néhai tekintetes, nagyságos gróff Báthori András uramnak megmaradott özvegye Anna Zakrzeska. Czim: Generoso domino Joanni Rhedaj de Zentgeorgy, domino vicino observandissimo. Kivül: Zakreszki Anna urának Báthorinak temetésére hívó levél.