Genealogiai Füzetek 1907.
I. Értekezések és önálló czikkek - Köblös Zoltán: Kővárvidéki nemesek és puskások összeírása 1669-ből (I. közl.)
1907. nov.—decz. hu. GENEALÓGIAI FÜZETEK 21 . A családfán el nem helyezhető tagok: Orbók Klára Ambarisné, Mária Deákné és Eszter Joóné. Tordában élnek 1791-ben: Gergely assessor, Lőrincz, Sándor és József de Túr. 1838-ban: Károly, Elek, Lőrincz, Lajos, Sándor, 1. Samu, 2. Samu. Kolozsmegyében 1800. előtt: Gábor, Áron, Samu. 1800. körül: Lőrincz és Ferencz, 8 sissiójuk van. =^======^= a Doboka vármegyében. 1781. György fiscalis, Advocatus, István ordin. assessor. 1791. János iuratus assessor. 1793. László szolgabíró, Gábor és György . 1796. 1796. Samu. 1806. János assessor. 1810." Elek assessor. 1823. szolgabíró. 1823. László kadett. 1840. Samu assessor. 1842. ifj. Elek assessor. 1838—48. Elek alispán. Gyulay Ferencz. a Kővárvidéki nemesek és puskások összeírása 1669-ből. A megingott fejedelmi tekintély visszaállítására irányuló törekvések emelkedtek túlsúlyra az 1667. jan. 5-ére Maros-Vásárhelyre összehívott egyetemes országgyűlésen. A török adó előteremtése, a végházak megerősítése és a nagyon megfogyatkozott fegyverfoghatók sorainak bővítése adott legtöbb gondot. A fiskális jószágokban szolgált paraszti rend élelmesebbje ármálist szerzett, vagy a puskások közé iratta magát. Mikor még Barcsai s Kemény versengtek a fejedelemségért szívesen osztogatták a diplomákat, hogy pártjukat növeljék. Az utókövetkezményekkel aligha gondoltak. A jobbágyok gyérülésével a fiscalis jószágok értéke csökkent és e várak őrsége apadt. Ezért rendeli az 1667. XXX. articulus, hogy a kik 1657 óta lettek nemesek „elébbeni paraszt szolgálatra redealjanak és szolgálanak a fiskális várakhoz vagy jószágokhoz." A következő évi XXX. articulus ezen intézkedést megerősíti és egyben kijelenti, „hogy ha hol találtatnak közülök olyanok, a kik mind nobilitatiójokkoz irt conditiosok ellen cselekedtek, s mind pedig más színes mesterségekkel akarják a fiscust és az országot defraudálni, azon helyeknek főtiszteiről (jól megvizsgálván mindazonáltal dolgokat) visszavittessenek a régi jobbágyságra." A fiskus törekvéseinek éppen a régi birtokos nemesség állt útjába. Az újonnan nemesült fiskális jobbágyokat saját jószágaikba telepítették, kijátszva a törvényt saját hasznukra. Ugy látszik a leggyakoribb eset Kővár vidékén fordult elő, mert az 1669. XII. articulus ezek ellen intézkedik. A legközelebbi pünkösd napját tűzi ki határnapul az eddigi állapot visszaállítására. Ezen törvényes rendelkezés alapján jött létre azon összeírás, melyre alább utalok. Somkutpatakán, 1668. márcz. 9-én Teleki Mihály elnöksége alatt Szentiványi Sámuel és Lukács István munkálkodásával jött létre az úgynevezett állandó összeírás. Ennek revisiójára — az 1669. XII. art. alapján — a fejedelem újabb bizottságot küldött ki. Ezek „az egész kővárvidéki nemességet, puskásságot és szabadosokat begyüjtvén a várban, az kik comparealtak, azoknak lajstromokat meliorálták s többitették, kiknek fiuk vagy atyjok fiai fel nem voltak irva, vagy ha olyat ismertek, kiket azelőtt némelyek informatiójából nem kellett volna oda irni, azt is ha kit észbe vettek, dolgát világosították." Ez a második — helyesbítő — összeírás 1669. júl. 21-én ment végbe. Az előbbi (állandó) összeírást véve alapul, azt helyesbíti és kiegészíti. A kettő között tehát oly szoros összefüggés van, hogy egymástól el sem választhatók. Szilágyi Sándor csak "a helyesbítő összeírást ismerte s közölte az Erd. Orszgyül. Emlékekben (XIV. k. 406—412. lapjain). Az állandó összeírásnak az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában két példánya van. Egyik eredeti, 8 iven a széki gr. Teleki László (a gyömrői) levéltárából; a másik gr. Kemény József Diplomatarium Transylvanicum (Suppl. X. 311—340. 1.) czimű másolatgyüjteményében. A gr. Kemény-féle másolat több helyen hibás. Az eredeti összeírást közlöm. A helyesbítő összeírást Szilágyi Sándor közlése alapján jegyzetben adom, mert a helyesbítésekkel és kiegészítésekkel — úgy vélem — egyik legértékesebb összeírást kapjuk. Könnyen megítélhető a két összeírás ilyetén összefoglalásának jelentősége. Az előző összeírásba becsúszott hibák és hiányosságok egy-egy rövid megjegyzéssel helyre vannak hozva. A helytelen bevezetések gondosan feltüntetve, kijavítva. Teljesen megbízható forrást csak a kettő egybevetésével kapunk. Michael Apafi dei gratia princeps Transsylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Az nemes ország in annis 1667. maros-vásárhellyi s 1668. beszterczei generalis congregatiokban végezvén bizonyos articulusban az fiscalis jószágokban levő és úgy kővárvidéki nemesség s puskásság dolgairól s állapotokról, mely végezések szerént az nemes országnak becsületes hívünk tekintetes, nemzetes széki Teleki Mihály kővári főkapitány, Máramaros vármegyének főispánja, táblai hütös assessorunk mellé rendvén fiscalis director Sz[ent]-Iványi Sámuel és kolozsvári káptalan Lukáts István híveinket, hogy az ott való régen és ujjonnan nemesedett nemesség és puskásság dolgát jó karban (rendben) igazithatnak, e kegyelmek bizonyos terminust terminálván, mely meg is lett 1668-ban 9-dik Mártis Somkutpatakán, az hová minden ott való rendek leveleket producálták. Mely productumokból kik hagyattanak meg mind nemesség s mind puskásság közül, állandó registromban, akarván íratnunk őket, hogy azok is bizonyosabbak lehessenek szabadságokban való megmaradásokban mind magok s mind maradékok, azonban mind mi s mind következendő fejedelmek tudhassák bizonyosan, kik lehessenek s mennyin abban az vidékben az haza és fejedelmek szolgálatjára való nemesek és puskások. Kegyelmesen és semre parancsoljuk minden rendbéli, de nevezet szerént kővári fő- és vicekapitányunknak, porkolábinknak és udvarbiránknak, mind mostaniaknak, mind jövendőbelieknek, hogy valakiket ez regestromunkban béiratunk az nemesség közül, azokat igaz és minden kételkedés nélkül való nemes embereknek tartsák, nemesi szabadságokkal élni engedjék, másoktól is oltalmazzák, semminemű paraszti szolgálattal őket ne terheljék. Tartozzanak mindazonáltal ők is hazát s fejedelmeket fegyverekkel az szükségnek idején igazán és hiven szolgálni, megadván előttök járó tiszteknek is becsületeket s tiszt uramék is kinek 1 Erd. orszgyül. emlékek XIV. k. 225. 2 U. o. 329. 3 U. o. 895. 4 U. o. 406.