Genealogiai Füzetek 1907.

I. Értekezések és önálló czikkek - Köblös Zoltán: Kővárvidéki nemesek és puskások összeírása 1669-ből (I. közl.)

1907. nov.—decz. hu. GENEALÓGIAI FÜZETEK 21 . A családfán el nem helyezhető tagok: Orbók Klára Ambarisné, Mária Deákné és Eszter Joóné. Tordában élnek 1791-ben: Gergely assessor, Lő­rincz, Sándor és József de Túr. 1838-ban: Károly, Elek, Lőrincz, Lajos, Sándor, 1. Samu, 2. Samu. Kolozsmegyében 1800. előtt: Gábor, Áron, Samu. 1800. körül: Lőrincz és Ferencz, 8 sissiójuk van. =^======^= a Doboka vármegyében. 1781. György fiscalis, Advo­catus, István ordin. assessor. 1791. János iuratus assessor. 1793. László szolgabíró, Gábor és György . 1796. 1796. Samu. 1806. János assessor. 1810." Elek assessor. 1823. szolgabíró. 1823. László kadett. 1840. Samu assessor. 1842. ifj. Elek assessor. 1838—48. Elek alispán. Gyulay Ferencz. a Kővárvidéki nemesek és puskások összeírása 1669-ből. A megingott fejedelmi tekintély visszaállítására irányuló törekvések emelkedtek túlsúlyra az 1667. jan. 5-ére Maros-Vásárhelyre összehívott egyetemes országgyűlésen. A török adó előteremtése, a végházak megerősítése és a nagyon megfogyatkozott fegyver­foghatók sorainak bővítése adott legtöbb gondot. A fis­kális jószágokban szolgált paraszti rend élelmesebbje ármálist szerzett, vagy a puskások közé iratta magát. Mikor még Barcsai s Kemény versengtek a fejedelem­ségért szívesen osztogatták a diplomákat, hogy párt­jukat növeljék. Az utókövetkezményekkel aligha gon­doltak. A jobbágyok gyérülésével a fiscalis jószágok értéke csökkent és e várak őrsége apadt. Ezért ren­deli az 1667. XXX. articulus, hogy a kik 1657 óta lettek nemesek „elébbeni paraszt szolgálatra redealja­nak és szolgálanak a fiskális várakhoz vagy jószágok­hoz."­­ A következő évi XXX. articulus ezen intézke­dést megerősíti és egyben kijelenti, „hogy ha hol találtatnak közülök olyanok, a kik mind nobilitatió­jokkoz irt conditiosok ellen cselekedtek, s mind pedig más színes mesterségekkel akarják a fiscust és az országot defraudálni, azon helyeknek főtiszteiről (jól megvizsgálván mindazonáltal dolgokat) visszavittesse­nek a régi jobbágyságra."­ A fiskus törekvéseinek éppen a régi birtokos nemesség állt útjába. Az újonnan nemesült fiskális jobbágyokat saját jószágaikba telepítették, kijátszva a törvényt saját hasznukra. Ugy látszik a leggyakoribb eset Kővár vidékén fordult elő, mert az 1669. XII. articulus ezek ellen intézkedik. A legközelebbi pün­kösd napját tűzi ki határnapul az eddigi állapot vissza­állítására.­ Ezen törvényes rendelkezés alapján jött létre azon összeírás, melyre alább utalok. Somkut­patakán, 1668. márcz. 9-én Teleki Mihály elnöksége alatt Szentiványi Sámuel és Lukács István munkálko­dásával jött létre az úgynevezett állandó összeírás. Ennek revisiójára — az 1669. XII. art. alapján — a fejedelem újabb bizottságot küldött ki. Ezek „az egész kővárvidéki nemességet, puskásságot és szabadosokat begyüjtvén a várban, az kik comparealtak, azoknak lajstromokat meliorálták s többitették, kiknek fiuk vagy atyjok fiai fel nem voltak irva, vagy ha olyat ismer­tek, kiket azelőtt némelyek informatiójából nem kellett volna oda irni, azt is ha kit észbe vettek, dolgát vilá­gosították."­­ Ez a második — helyesbítő — összeírás 1669. júl. 21-én ment végbe. Az előbbi (állandó) összeírást véve alapul, azt helyesbíti és kiegészíti. A kettő kö­zött tehát oly szoros összefüggés van, hogy egymás­tól el sem választhatók. Szilágyi Sándor csak "a he­lyesbítő összeírást ismerte s közölte az Erd. Orszgyül. Emlékekben (XIV. k. 406—412. lapjain). Az állandó összeírásnak az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában két példánya van. Egyik eredeti, 8 iven a széki gr. Teleki László (a gyömrői) levéltárából; a másik gr. Ke­mény József Diplomatarium Transylvanicum (Suppl. X. 311—340. 1.) czimű másolatgyüjteményében. A gr. Kemény-féle másolat több helyen hibás. Az eredeti összeírást közlöm. A helyesbítő összeírást Szilágyi Sándor közlése alapján jegyzetben adom, mert a helyesbítésekkel és kiegészítésekkel — úgy vélem — egyik legértékesebb összeírást kapjuk. Könnyen megítélhető a két össze­írás ilyetén összefoglalásának jelentősége. Az előző összeírásba becsúszott hibák és hiányosságok egy-egy rövid megjegyzéssel helyre vannak hozva. A helytelen bevezetések gondosan feltüntetve, kijavítva. Teljesen megbízható forrást csak a kettő egybevetésével kapunk. Michael Apafi dei gratia princeps Transsylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes etc. Az nemes ország in annis 1667. maros-vásárhellyi s 1668. beszterczei generalis congregatiokban végezvén bizonyos articulusban az fiscalis jószágokban levő és úgy kővárvidéki nemesség s puskásság dolgairól s álla­potokról, mely végezések szerént az nemes országnak becsületes hívünk tekintetes, nemzetes széki Teleki Mihály kővári főkapitány, Máramaros vármegyének főispánja, táblai hütös assessorunk mellé rendvén fis­calis director Sz[ent]-Iványi Sámuel és kolozsvári káp­talan Lukáts István híveinket, hogy az ott való régen és ujjonnan nemesedett nemesség és puskásság dol­gát jó karban (rendben) igazithatnak, e kegyelmek bizonyos terminust terminálván, mely meg is lett 1668-ban 9-dik Mártis Somkutpatakán, az hová min­den ott való rendek leveleket producálták. Mely pro­ductumokból kik hagyattanak meg mind nemesség s mind puskásság közül, állandó registromban, akarván íratnunk őket, hogy azok is bizonyosabbak lehessenek szabadságokban való megmaradásokban mind magok s mind maradékok, azonban mind mi s mind követ­kezendő fejedelmek tudhassák bizonyosan, kik lehes­senek s mennyin abban az vidékben az haza és feje­delmek szolgálatjára való nemesek és puskások. Ke­gyelmesen és semre parancsoljuk minden rendbéli, de nevezet szerént kővári fő- és vicekapitányunknak, porkolábinknak és udvarbiránknak, mind mostaniak­nak, mind jövendőbelieknek, hogy valakiket ez rege­stromunkban béiratunk az nemesség közül, azokat igaz és minden kételkedés nélkül való nemes embe­reknek tartsák, nemesi szabadságokkal élni engedjék, másoktól is oltalmazzák, semminemű paraszti szolgá­lattal őket ne terheljék. Tartozzanak mindazonáltal ők is hazát s fejedelmeket fegyverekkel az szükségnek idején igazán és hiven szolgálni, megadván előttök járó tiszteknek is becsületeket s tiszt uramék is kinek 1 Erd. orszgyül. emlékek XIV. k. 225. 2 U. o. 329. 3 U. o. 895. 4 U. o. 406.

Next