Genealogiai Füzetek 1907.
I. Értekezések és önálló czikkek - Köblös Zoltán: Kővárvidéki nemesek és puskások összeírása 1669-ből (II. közl.)
30 GENEALÓGIAI FÜZETEK 1907. márczius hó. Pál házassága révén Gidófalvára költözött át. Ő is kétszer nősült. Abod Rebekát, az Abod Zsigmond gy. katona leányát 1812. május 5-én vette nőül, de már a következő év júliusában a „lovaskatona Költze Ferencz diverziátásával", Vitályos Júliával lépett ujabb házasságra. Ferenczről nem sokat tudunk. Születése sincs bejegyezve az anyakönyvbe. Meghalt 1870. június 2-án 77 éves korában. Neje Jakots Sára volt, kitől egy fia született: Ferencz, a későbbi árkosi ref. lelkész. II. József (az I. József legidősebb fia) 1819. aug. 7-én született. Tanulmányait a nagyenyedi és székelyudvarhelyi kollégiumokban végezte s az utóbbitól 1845-ben nyert kitűnő végbizonyítványa (absolutorium scholasticum) most is meg van özvegye Csulak Julia birtokában, Gidófalván. 33 évig volt Almakeréken gazdatiszt s részt vett a szabadságharczban. 1876. jun. 5-én halt el. Öcscse, János a szabadságharczban mint főpuskamives vett részt. Azután Étfalván telepedett le s itt is halt meg 1900. máj. 4-én. István és Antal szintén Étfalván laktak s ott is haltak el. Gábor, a III. Pál fia, mint házas ember részt vett a szabadságharcz erdélyrészi legtöbb nagy csatájában. Korán, már 50 éves korában elhalt. III. Ferencz tanulmányai elvégzése után Waldorfon, később 1855—1867-ig Árkoson volt ref. lelkész. A jeles készültségű és tehetséges ember azonban az ivásnak adta magát s emiatt állásától el is mozdították. Ez okból vált el tőle neje is, laborfalvi Szentiványi Francziska. Állásának elvesztése után Étfalvára költözött, hol boros fővel nem egy botrányt követett el. Ilyenkor következetesen étfalvi papnak adta ki magát, a mi a tényleges étfalvi lelkészt sokszor kellemetlen helyzetbe sodorta. 1874. febr. 24-én hunyt el s az étfalvi templom -hegyen a papok és tanítók gyönyörű fekvésű nyugvóhelyén temették el. Péter Lajos: Basta György czímere. Az Albániából, mások szerint Moreából származó Basta György, ki nálunk oly rosz hírnevet hagyott hátra, mint máskülömben vitéz katona és császári urának hivséges szolgája, 1605 sl201- én római szent birodalmi grófságra emeltetett e czímerrel : négyeit pajzs arany szivpajzsában a kétfejű császári sas; az 1. és 4. veres mezőben ezüst lovon pallost emelő pánczélos férfi; a 2. és 3. ezüst mezőben veres, mindkét szélén lángoló balharánt gerenda. — Basta már korábban is élt a grófi czímmel; 1603. decz. 27-én kelt, Deés városához intézett levelében igy nevezi magát: »Georgius Basta comes in Hust, liber baro, dominus a Sult.«, így az 1605. évszám hihetőleg a római szt. birodalmi rang adományozására vonatkozik. Hust vagy Hulst város a mai németalföldi királyság Zeeland tartományának szárazföldi részében fekszik. A Basta család 1682-ben kihalt, de czímerét és a »husti és római szt. birodalmi grófj« czímét számos leányági utódja mai napig viseli.3 Basta György czímerének emlékét sajátságos módon tartja fenn hazánkban vitéz ellenségeinek és legyőzőinek, a szoboszlai lovas hajdúknak Bocskay István által 1606. sept. 2-án adományozott czímere.4 Ezen úgy történelmi, mint heraldicai szempontból érdekes jelenségről nem tarthatjuk feleslegesnek röviden beszámolni. A szoboszlai hajdúság czímere symbolice példázza annak vitézségét és győzelmét : kék pajzsban zöld alapon balra 1 I. B. Rietstap, Armorial Général, 2. kiadás, I. k. 1812 Tört. Tár 1885 94. lap. 3 Rrétstáp id. m. I. 1011. lap. 4 Turul, 1906. 116. lap. fordult tigris véres szablyát markol, balkarján (veres) pajzs, melyen át balharánt aranyos lángszerű alak vonul; a koronás sisak disze , növő tigris, jobb lábával sasos zászlót, baljával a pánczélos vitéz pajzsát tartja. A czímerlevél szövege a lovas pajzsát ekképpen írja le: peltam cuius medium flammae ardentis figura a priori circumferentia ad positemam perducta exornat; a festmény kerekded pajzsban bal haránt vonuló lángot sejtet; a mázak eltérése mellett is, ámbár Bastáról itt nem is esik szó az ő czímerét kell felismernünk. A hajdúságot képviselő tigris tehát, az akkori jelképeket kedvelő divatnak megfelelően, spotium gyanánt a sasos zászlóval és a legyőzött ellenség vezérének jelvényével büszkélkedik. Az 1606. évi czímerben a tigris magyaros szablyája ellen a pánczélos vitéz az őseink által koszperd vagy roszpergernek nevezett egyenes német karddal védekezik; a később készült szoboszlai fecskefarkú lobogón,a mely alatt a vitéz ősök vitéz unokái több izben küzdöttek a nemzeti ügy mellett, egyik felén a pajzs, másik oldalán a sisakdísz alakjai szerepelnek. Itt a vasas jobbjában hegyes tőrt emel, magyaros, görbe kardja hüvelyben, oldalán függ. Ez is arra látszik mutatni, hogy a Bastára való heraldicai czélzás nem maradt meg az impetráns hajdúk ivadékának köztudatában; ezen ne is csodálkozzunk; hiszen a magyar általában oly kevés pietassal volt saját tulajdon czímere iránt; mit törődött volna az Ősök által legyőzött, gyűlölt ellenségeivel ? Ghyczy Pál. 5 Turul 1906. 121. lap. - o . Kővárvidéki nemesek és puskások összeírása 1669-ből. (II. közlemény.) Monostorkapainakon.1 hadaiban főhadnagyságot viselt. — Pap György. — Pap László. Öcscsei: Ilyés, Koztin, Demeter. — Pap Miklós.2 Fiai: Tivadar, Ignácz. Ennek [Tivadar] fiai: Gligor, Ignácz. — Pap Demeter árva. — Bab Irimia.3 — Bab Ma Kápolnok-Monostor, Szolnok-Doboka vm. Pap Miklós öcscse Jónás, Erdélyben lakik. Bab Irimia öccse István, Filep Mihály. Ez az Alföldről származott oda, vitézségivel szerzett magának nemességet. Sokáig német császár és boldog emlékezetű Rákóczi fejedelem