Geodézia és kartográfia 1950 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1-2. szám - Váhl Miklós: Országos Földméréstani Intézet
FÖLD 91 ÉRÉSTAI KÖZLEMÉNY EK II. ÉVFOLYAM 1501 — 2. SZÁM. A ORSZÁGOS FÖLD 91ÉRÉSTANI INTÉZET VÁHL MIKLÓS Lapunk előző számának megjelenése óta feljegyzésreméltó eseménnyel gazdagodott a magyar geodézia története : megszületett az Országos Földméréstani Intézet. Érdekes véletlen, hogy a bölcsője mellett álló Állami Földmérés születésének századik évfordulójához közeledik. Egy évszázados lassú fejlődés után ugrásszerű haladás! Bölcs előrelátásra vall, hogy néhány hónapja megindult a Budapesti Műszaki Egyetemen a földmérőmérnök képzés is, így kellő számú olyan mérnök fog utánpótlásul rendelkezésünkre állani, akik az egyetemen nemcsak szaktudást szereztek, hanem magunkba szívták azt a tárgyszeretetet is, ami nehéz, fáradságos munkánkat széppé teszi. Ismeretes, hogy az Állami Földmérés feladatköre egy évszázad alatt sokat bővült. Noha igyekezett feladatát megoldani, az a múlt idők szellemében tökéletesen nem sikerülhetett. A tőkésekhez hasonlóan, az állam is a hasznot tartotta szem előtt, ezért elsősorban azokat a szerveit támogatta, amelyektől gyorsan nagy hasznot remélt. A geodézia gazdasági jelentőségét, közvetve hozott hasznát nem méltányolták. Senkinek sem jutott eszébe, hogy 60—80 éves gépekkel termeljen, de természetesnek tartották, hogy mi ugyanolyan régi műszerekkel és térképekkel kifogástalanul szolgáljuk ki a gyorsan fejlődő technikát. Ezért drágán foltoztunk ott, ahol újat kellett volna készítenünk. Létszámunk még a legsürgősebb feladatok megoldására sem volt elég. így történhetett meg, hogy egyes hivatalok, intézmények, vállalatok maguk kezdtek kialakítani olyan, geodéziával foglalkozó szerveket, amelyek nem csupán az Állami Földmérés által nyújtott adatoknak saját céljaik számára való kiegészítésével foglalkoztak, hanem maguk is új alapmunkálatokat végeztek. Természetes, hogy az ilyen kettős munka nem lehet gazdaságos. Még súlyosabban esik a latba az a körülmény, hogy az így szórványosan készült munkák nem alkotnak egységes rendszert és nem illeszthetők be az országos térképezési rendszerbe. Ezek a munkák tehát a közösség szempontjából kárba vesznek és sérelmet szenved az az alapvető elv is, hogy térképeinknek ábrázolniuk kell a terepen található minden létesítményt. Kétségtelen, hogy a geodéziai munkálatok csak akkor végezhetők gazdaságosan és célszerűn, ha azokat az egész országban egy szerv végzi és irányítja. Már közvetlenül hazánk felszabadulása után érezhető volt ennek a szervnek a hiánya. Később pedig az ország technikai fejlődése és demokratikus átalakulása, illetve a szocalizmus építése következtében a geodéziai munkálatok annyira megsokasodtak, hogy az Országos Földméréstani Intézet megszervezése elodázhatatlanná vált. Az Országos Földméréstani Intézet alapját az ország legnagyobb geodéziai szerve, az Állami Földmérés szolgáltatta. Ez az intézmény különleges szaktudású műszaki személyzettel rendelkezett. Az észszerűségi azt kívánta, hogy ez a személyzet továbbra is a földmérés vonalán szolgálja a közt. Noha az Országos Földméréstani Intézet műszaki létszáma lényegesen nagyobb, mint az Állami Földmérésé volt, hatalmas méretű munkai eréhez viszonyítva kevésnek mondható. Nehéz helyzetünkön csak a termelékenység növelésével segíthetünk. Az észszerűsítést és újítást azonban nemcsak kartársaink ötleteitől várjuk, hanem tervszerű munkával is irányítani fogjuk. Sokat remélünk a csoportos és egyéni munkaversenyektől is. Gondosan ügyelünk azonban arra, hogy a versengés a munka minőségét ne veszélyeztesse. Nem tévesztjük szem elől azt sem, hogy a felsőgeodéziai munkáknál nem egyszer: a kevesebb a több. Tudományos munkálatainkkal kapcsolatban csak azt kívánjuk megjegyezni, tudjuk, hogy a tudomány a társadalom életében gyökerezik és ezért hazánkban a szocializmus építésének a feladataiba kapcsolódott bele. Látjuk, hogy ennek megfelelő új rendeltetést kapott és új módszerekkel dolgozik. Ehhez az irányhoz csatlakoztunk mi is. Bízunk abban, hogy az Országos Földméréstani Intézet minden tagja érzi azt a felelősséget, amely súlyos, de megtisztelő országépítő munkaköre révén ráhárul és képességeit, tudását teljes mértékben a korszerű haladás szolgálatába állítja. Ezekkel a gondolatokkal indulunk a magyar állami földmérés története második évszázadának küszöbéről.