Geodézia és kartográfia 1963 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1963 / 1. szám - SZEMLE - Ambrus-Fallenbüchl Zoltán: Magyarország legnagyobb földgömbje száz éves
sokat és a jövőben az itt leolvasott értékeket vezesse be a jegyzőkönyvbe. Mivel a vízmérce három (A, B, C) részből áll, az á-t a víz elfedheti és a következő részleolvasást már a 77-n kellene elvégezni, de ezt a ferde rézsű miatt még nem érte el a víz egészen, tehát a hídbiztos erre nézve is megkapta az utasítást, hogy miként kell eljárnia a víz emelkedésekor, és miként végezze munkáját, ha a víztükör az A mérőlécet elhagyja. Utóbbi esetben külön jelzőkövek segítségével kell a mindenkori vízváltozást pontosan leolvasni. „Ezen, a főigazgatóság szellemében Lányi Sámuel által végzett intézkedések következtében, tehát f. év december 14-től kezdve a vízállástáblázatok a szegedi vízmérce valódi nulla pontján alapuló megfigyelések szerint lesznek beküldve.” Ez volt Lányi Sámuel jelentésének tartalma. Függelékben az egész mérési művelet menetét és számításait is mellékelte. (Minden írásbeli jelentés német nyelvű volt.) IRODALOM 1. Helytt. St. Landes Ober-Bau Dir. Maros Fase. 9. 1241. O. L. (149—834) 1834. 2. U. o. 230. (1815—834) Okt. Orsz. Lt. 1834. 3. U. o. No. 1815. a. 834. O. Lt. 4. N. 1815. a. 834. O. Lt. 5. Helytt. Lt. Maros Fasc. 9. No 2107 (No 259 és 834). Továbbá Helytt. Lt. Vízi és Építési Igazgatóság Hajózási oszt. Orsz. Lt. 1834. No 259, 834. G. U. o. No 2107. oc. 834. O. Lt. Dr. Irmédi-Molnár László Magyarország legnagyobb földgömbje száz éves 1802 igen jelentős esztendő a magyar földgömbkészítés történetében. Bár földgömbök már előbb is készültek Magyarországon, azonban ebből az évből származik legkülönlegesebb régi glóbuszunk, mely a külföld érdeklődésére is méltán számot tarthat. Mindenekelőtt nagysága az, ami felhívja rá a figyelmet : átmérője 132 cm, méretaránya mintegy 1 : 10 000 000. Naptárkerete 10 cm széles, 4,5 cm vastag , öt, kerekeken gördülő lábon áll. Körülbelül 3 négyzetméternyi területet foglal el. Kéziratos munka, kéziszínezéssel. Címfelirata : „Földgömb. Készítette és rajzolta Perczel László. Kömlődön, Magyarhonban, 1862.” A glóbusz készítőjéről, Perczel Lászlóról és földgömbjének keletkezése körülményeiről aránylag keveset tudunk. Perczel 1827-ben született a Bonyhád melletti Börzsönyben , fivére volt Perczel Mórnak, az 1848/49-es magyar szabadságharc híres honvédtábornokának. Az 1841—45 években a bécsi K.K. Militärtechnische Hochschule, a hadmérnöki akadémia növendéke volt. A geometriát és a kartográfia elemeit tehát nyilván itt sajátította el. Tanulmányai végeztével a császári hadseregben szolgált, de mint főhadnagy már 1850-ben kilépett a haderő kötelékéből. Két évvel később megházasodott és felesége birtokán, az immár Konmegyei Kömlődön telepedett le. Itt készítette el földgömbjét. Hogy mik voltak a forrásai, milyen segédeszközöket használt, voltak-e segítőtársai, nem ismeretes. A Perczel-családnak a szekszárdi állami levéltárban őrzött archívumából erre vonatkozólag nem kerültek elő adatok. Valószínűnek látszik, hogy teljesen egyedül, csak mérnöki és földrajzi előtanulmányaira támaszkodva készítette el művét, melyet még életében a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. 1881-ben a földgömböt a Múzeum elküldte a III. nemzetközi földrajzi világkongresszus keretében rendezett kiállításra, Velencébe. Itt a kiállítás a Palazzo Reale helyiségeiben kapott teret, de a glóbusz — a „Földrajzi Közlemények” egykorú tanúsága szerint — nagy mérete miatt nem fért be a kiállítási terembe, s csupán az előcsarnokban szemlélhették meg a látogatók. Perczel későbbi kartográfiai munkásságára vonatkozólag nincsen adatunk. 1897-ben halt meg Péterházán, Győr közelében. A földgömb favázú készítmény , alapja papírmasé, erre vannak ragasztva a pergamenpapírra rajzolt kézírásos térképszelvények. Az egész glóbusz finom lakkréteggel van bevonva. A pergamenpapíros az idők folyamán bizonyos — nem nagyon erős — sárguláson ment keresztül, de általában eléggé jó karban van. Ami a tartalmat illeti, a földgömb viszonylagosan nagy mérete meglehetősen részletes kidolgozást tett lehetővé. Feltünteti a hegy- és vízrajzot, a fontosabb városokat. A hegyrajz árnyalt, barna színezésű, a vízrajz sötétkék. A tenger világosabb kék színnel jelzett , keskeny párhuzamos sávokkal a tengeráramlások is fel vannak tüntetve, neveikkel egyetemben. A településeket vörös pontok jelzik , névírásuk is vörös. A folyók névírása kék, a hegységeké barna , ez utóbbi megjelölések ritkábbak, mintsem várni lehetne. Sajnálatos módon a települések vörös névírása az idők folyamán meglehetősen elfakult, helyenként teljesen olvashatatlanná vált. Jóval ellenállóbbnak bizonyult a folyók kék névírása. A földgömb meglehetősen sok települést tüntet fel és általában a fontosabb városokat mind bemutatja. Ott, ahol nem voltak jelentősebb helységek, beérte a kevésbé számottevőkkel is (pl. Perzsiában és Afganisztánban) így — leszámítva az akkor még teljesen ismeretlen területeket — a települések sehol sem hiányoznak teljesen. Afrika belső területein találunk olyan helységneveket, melyek kevéssel a földgömb elkészülte előtt még az európai földrajztudósok körében sem voltak ismertek. A készítőnek tehát az új felfedezéseket tüstént be kellett vezetnie glóbuszára. Sajnos, az egyenlítővidék a földgömböt ért sérülés következtében hiányokat szenvedett. Mikor azután a glóbusz alapos restaurálás alá került, a hiányok már nem voltak pótolhatóak , ugyanakkor viszont rákerült néhány olyan földrajzi név is, mely a glóbusz készítésekor még nem volt meg pl. a Rudolf- és a Stefánia-tó neve Kelet- Afrikában , ezek azonban azonnal megismerhetők, s így nem zavarják a glóbusz korhűségét. Európa, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia, Ausztrália túlnyomó része sértetlen maradt. Hogy a sűrűbben lakott területek névírása milyen részletes, arra példaként éppen Magyarország szolgálhat, melyet a készítő távolról sem részesített kivételes elbánásban. A mai magyar államterület néhány négyzetcentiméterén a Dunán, Dráván, Tiszán kívül a Rába, Zala, Sárvíz, Zagyva, Körös és Maros folyók, a Fertő és a Balaton tavak is rajta vannak ; a városok közül Buda, Pest, Fehérvár, Győr, Veszprém, Pécs, Vácz, Eger, Kecskemét, Szeged, Csongrád, Gyula, Debreczen. Sopron az elmosódott névírás miatt alig található meg. A mai Ausztria államterületén — a hegyvidék sötétebb barna alapszínezése miatt — a helységnevek még nehezebben olvashatók el. De Bécsen kívül Graz, Linz, Innsbruck, Bruck an der Mur könnyen megtalálhatók, ezeken kívül van több is, csak elhomályosodva és kibetűzhetetlenül, így pl. valószínűen Wiener- Neustadt is szerepel. A glóbusz topográfiája általában helyes, csak itt-ott akadnak kisebb eltérések a valóságos fekvéstől. Feltünteti az egykorú országhatárokat is : ezek színe ma barnás, egykor azonban valószínűleg élénkvörös lehetett. A helységek névírása Európában általában a nemzeti helyesírást követi ; azok a városok, melyeknek magyar nevük is van, az utóbbi formában szerepelnek. A földrajzi közlőnevek mindenütt magyar nyelvűek, s helyesírásukban néha olyan formák is előfordulnak, amelyek a XIX. század közepén már túlhaladottak voltak, így pl. a „cs” betű néha még ,,ts”-sel van jelölve, ami a XVIII. század írásmódja. (Pl. a Csendes Óceán neve Csendes Tenger.) A földgömbnek naptárkerete is van, mely szintén igen szép kidolgozású. Az állatöv jegyei a keret felső, 10 cm széles lapján pergamenpapírra vannak rajzolva és finoman színezve. Mellettük ott áll az illető jegyek neve, a hónapok neve (napi beosztással) továbbá az égtáj megjelölése magyar és latin nyelven. A földgömb ma az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona, ahova a könyvtárnak a Magyar Nemzeti Múzeumból való kiválása után került. A térképtár állományába tartozik, de nagysága miatt nem annak helyisége 6.