Geodézia és kartográfia 1963 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1963 / 1. szám - SZEMLE - Szentesi András: A fotogrammetria helyzete az ázsiai és távolkeleti országokban

látszólagos ellenállás értékét viszonylag nagyobb mér­tékben befolyásolják, mint a szokásos elektródás mód­szer esetében. A mélységi hatótávolság kb. három­szorosa az eddig használt eljárásénak. Barlai Z. : Ekvivalens mű földhálózat­ok elmélete és alkalmazása az elektromos kazettázs műszerkuttatásban ; az ekvivalencia-mátrix jelentősége Az elektrokarottázs-mérőberendezések mérési pon­tosságának ellenőrzésére jelenleg nem állnak rendel­kezésre etalon mérési terek, ennél fogva nagy jelentő­sége van a megfelelő vizsgálóeszközök előállításának. Etalon mérési közegként egyenértékű műföldhálózato­­kat lehet készíteni. Az ekvivalens műföldhálózat segítségével elvégez­hető a mérőberendezések mérési pontosságának hi­teles ellenőrzése, és bizonyos zavaró hatások mértéké­nek megállapítása. Az ekvivalencia-mátrix jelentősége az, hogy pon­tosan modellezhető vele a műföldhálózat. Szabadváry L : A nagymélységű geoelektromos kutatás fejlődése Magyarországon A bevezetőben ismertette a különböző típusú magyar geoelektromos műszereket és a nálunk alkal­mazott elektróda-elrendezéseket. Az 50-es évek végéig csak 400 méter mélységig végeztek ilyenfajta méréseket. Az új GE-30 geoelekkromos mérőállomással már mód van 2—4000 m mélységű geoelektromos kutatások elvégzésére is. A nagy mélységű geoelektromos szelvényezés kifejlesztése Magyarországon egy nagyobb arányú módszerfejlesztés első lépése volt. Kilengi É. és Trenka 8. : A refrakciós későbbi beérkezések kiértékelése. A vizsgálatok eredményeképpen megállapították, hogy a későbbi beérkezések (szeizmikus hullámok) túlnyomó többsége a felszínről többször visszavert, refraktált hullám. Ezeknek a — szeizmogramokon később jelentkező — beérkezéseknek megfelelő értel­mezése révén jelentős információkat szerezhetünk a mélyebb rétegek tulajdonságairól. Szentesi András szakemberük tanul Delftben, az UNESCO által fenn­tartott Fotogrammetriai Intézetben (International Training Centre for Aerial Survey ,­ ITC.) Fentiek alapján érthető, hogy a sok időt és szak­embert igénylő klasszikus módszereket csak az alap­hálózatokkal kapcsolatos méréseknél és speciális helyi felméréseknél használják, minden más felmérési mun­kát igyekeznek fotogrammetriai úton megoldani. A következőkben —­ a már említett — néhány ország fotogrammetriai munkájáról adunk tájékozta­tást a szakirodalomban közölt anyag alapján. Afganisztán Az ország fotogrammetriai úton történő felmérését 1957-ben kezdték meg, és 1959-ben már az egész ország területéről elkészültek a légi felvételek. A fény­képező repülést az ország északi területén a szovjet „Technoexport” vállalat végezte 18x18 cm kép­méretű, 70 mm fókusztávolságú, 105°-os nagylátószögű felvevő kamarával (képméretarány 1 : 60 000). A déli területen az amerikai „Fairchild Aerial Surveys RT.” készített légifelvételeket 23 X 23/152 mm, 23 X 46/304 mm-es felvevőkamarával, (képméretarány 1 : 25 000). A városokról fotogrammetriai úton készítettek 1 : 5000 méretarányú térképeket. A vízszintes és magassági alappontmeghatározás­nál az északi területen hosszúoldalú sokszögelést végez­tek oly módon, hogy az oldalhosszakat fénytávmérővel, a vízszintes és magassági szögeket pedig teodolittal mérték. A sokszögvonalak tájékozásához földrajzi hely­meghatározást végeztek. A déli területen hosszméréses háromszögeléssel határozták meg a vízszintes alappon­tokat. Az alaphálózat 50 oldalból állt, amelyeket kombinált Shoran-Hiran módszerrel mértek meg. Ennél a munkánál 12 földi segédállomást alkalmaztak. A magassági alappontokat szintezéssel határozták meg. Az országról 1 : 250 000, 1 : 100 000 m.a. topog­ráfiai térképeket készítenek 100 m és 50 m-es alap­szintközzel. Az 1 : 100 000-es térképekből nagyítással 1 : 50 000-es topográfiai térképek is készülnek. A topog­ráfiai térképek magassági ellenőrzését légi kereszt­­szelvényregisztráló műszerrel végzik. Ezt a térképezési programot 1962-ben tervezik befejezni. A fotogrammetria helyzete az ázsiai és távolkeleti országokban Az érintett országokkal, nevezetesen : Afganisz­tánnal, Brit-Borneóval, Ceylonnal, Indiával, Iránnal, Kambodzsával, Japánnal, Pakisztánnal és Fülöp­­szigetekkel kapcsolatban figyelembe kell venni azt, hogy vagy még mindig gyarmati, illetve félgyarmati sorban vannak, vagy csak a közelmúltban léptek az önálló társadalmi és gazdasági fejlődés útjára, ami természetesen rányomta bélyegét a felmérési munkák korábbi fejlődésére. Az ilyen jellegű megállapítások alól csak Japán kivétel, mint önálló fejlett tőkés ország. A fentiekből következik az is, hogy ezekben az orszá­gokban egészen a második világháborúig az egész országra kiterjedő részletes felmérési munkák nem vol­tak. Ahol mégis sor került kiterjedtebb felmérésekre az rendesen katonai jellegű volt, vagy pedig az ásvány­kincsek minél nagyobb mértékű kiaknázása céljából történt , amely teljes mértékben az anyaállam, illetve valamelyik monopólium érdekeinek felel meg. Az a kö­rülmény, hogy csak nemrégen kezdtek hozzá a kiter­jedtebb és rendszeres felmérési munkákhoz az egyrészt nagy hátrányt jelent, mert nem tudják a gyors gazda­sági fejlődés kapcsán felmerülő ilyen irányú igényeket kielégíteni, másrészt viszont módjukban van e feladato­kat a legmodernebb módszerek és műszerek felhaszná­lásával — viszonylag rövid idő alatt — megoldani. Persze nem minden ország rendelkezik olyan szakember­gárdával és műszerparkkal, hogy teljesen önállóan tudjon dolgozni. Ezek az országok külföldi­­— általában amerikai, francia, szovjet és japán — vállalatokkal végeztetik el a munkák egy részét, főleg a légifényképe­zést. Közben azonban komoly erőfeszítéseket tesznek a hazai szakemberek kiképzése érdekében , pl. sok Brit-Borneo A felmérés szinte elsődlegesen a geológiai feltárás céljainak megfelelően folyik. A felmérési munkákra Angliának jelentős befolyása van. Az „Állami Geológiai Felmérési Intézet”-et 1949-ben alapították. A fényké­pező repülést részben az angol, részben pedig az ameri­kai légierő végzi. Az első regionális geológiai térképeket 1955-ben adták ki 1 : 1 000 000 méretarányban. A rész­letesebb fotogeológiai munkákhoz már 1 : 25 000 méret­arányú térképeket készítenek (képméretarány 1 : 40 000, hosszátfedés 66%, keresztirányú átfedés 33%). A kü­lönleges fotogeológiai feladatokkal kapcsolatos kutatá­sokat a londoni „Tengerentúli Geológiai Felmérési Szolgálat” irányítja. Kambodzsa Az 1955-ben alakult „Kambodzsai Geográfiai Szolgálat” (KGSZ) négy osztályának egyike a foto­grammetriai osztály. Saját repülőgépük nincs , így francia és amerikai vállalatok végzik a fényképező repülést (képméretarány rendesen 1 : 40 000). Ezek a vállalatok sok esetben a kiértékelési munkák egy részét is elvégzik. A KGSZ még a kezdeti lépéseknél tart. A szakemberképzést Franciaország és Japán segítségével oldják meg. A KGSZ a következő műszerekkel rendel­kezik : 1 db US transzformátor, 2 db Kelsh kiértékelő műszer, 2 db multiplex, és 2 db Zeiss sztereotop. Ceylon A sziget felmérési munkáit — amelyek 30 éves múltra tekintenek vissza — ,a „Ceyloni Felmérési Minisztérium” irányítja. A háromszögelési munkákat annak idején olyan pontossággal végezték, hogy meg­feleljen a kataszteri felmérés igényeinek. Az egész szigetről jelenleg 1 : 31 680 m.a. térkép áll rendelke­zésre. Újabban 1 : 40 000, illetve speciális célokra még 63

Next