Geodézia és kartográfia 1974 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Kiss Albert - Winkler Gusztáv: Az 1838. évi árvízjelek hitelességének vizsgálata
sammenfassung der gegebenen technologischen Epoche bezieht sich auf die betreffenden verschiedenen Methoden des Kartenzeichnens und der Kartenvervielfältigung. Der Verfasser referiert genau über den gegenwärtigen Stand der ungarischen Kartentechnologie, bezüglich der neuen Materialien, und Methoden, die in diesen Jahren eingeführt wurden. Nach der Bestimmung und Bewertung des heutigen Niveaus der ungarischen Technologie der Kartenherstellung wird die Untersuchung der weiteren Entwicklungsrichtlinien besprochen. Nach den Aufgaben der ungarischen Kartentechnik, die zu verwirklichen sind, gibt der Verfasser einen kurzen Überblick der Perspektiven der internationalen Kartentechnik, deren Richtung notwendigerweise auch die Zukunft der kartographischen Technologie in Ungarn bestimmen wird. 212 h 1838. évi árvízjelek hitelességének vizsgálata Kiss Albert—Winkler Gusztáv DK 627.51,528.37/38 1. Bevezetés Az 1838. évi pest-budai jeges árvíz szintmagasságát az elöntött beépített területeken rögzítették, de az árvíztáblákat jóval az árvíz után, a múlt század második harmadában helyezték el. Többségükön vízszintes barázda felső széle (továbbiakban árvízjel) jelöli a víz szintjét. A barázdák állapota megfelelő volt, így lehetővé vált mm élességű beszintezésük. A táblákon felirat és dátum tünteti fel azt, hogy mikori víszintet rögzít. Az 1838-as árvízjelek egyöntetűen a március 14—15-i vízmagasságot jelölik, ez nagy segítségünkre volt, mert azonos időpontban levő vízmagasságot lehetett meghatározni. A Vízügyi évkönyv 1939/2. száma alapján a március 14—15-i vízmagasság a legmagasabb vízállásnak felel meg. Az árvíztáblák (kevés kivétellel) vörösmárványból készültek, ez az anyag köztudottan nagyon időálló. A ma is meglevők közül csak a Királyi Pál utca 1. szám alatti emléktábla készült homokkőből, ezen egy Pest-Buda térkép is található. Itt a vízmagasságot az emlékmű felső érintősíkja mutatja, de e helyen is márványtábla volt 1959-ig. Az árvíz bekövetkeztének története eléggé ismert, mégis meg kell említenünk vizsgálatunk szempontjából. 1838 februárjában a Csepel-sziget északi csúcsán jégtorlasz keletkezett. Az olvadások megindulásával a víz útját elzárta, ez a vízszint emelkedését vonta maga után. Március 6-án víz alá került a Rácváros és a Víziváros. A torlasz 12-re elzárta a meder nagy részét, és 13-án a víz elöntötte Óbudát. Ekkor a budai vízmérce 7,17 m-t mutatott (1. ábra). 13-án este 9-kor a Belváros felső részén az 1,30 m átlagos magasságú töltést átlépte a víz, és elöntötte a Vigadótól délre eső területet. Ugyanaznap éjjel még átszakadt a váci töltés és a Terézváros északi része víz alá került. 14-én az árvíz áttörte a soroksári gátat is, a ferencvárosi részt elöntötte a víz. A terézvárosi templomba délben betört az áradat, ekkor a mérce 8,33 m-t mutatott. 15-én hajnalban egyesült az alulról 1. ábra. A budai vízmércén mért vízmagasságok 1838. március 13-a és 18-a között (ötből méterre átszámított adatok)