Geodézia és kartográfia 1974 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - Kiss Albert - Winkler Gusztáv: Az 1838. évi árvízjelek hitelességének vizsgálata

sammenfassung der gegebenen technologischen Epoche bezieht sich auf die betreffenden verschiedenen Metho­den des Kartenzeichnens und der Kartenvervielfälti­gung. Der Verfasser referiert genau über den gegen­wärtigen Stand der ungarischen Kartentechnologie, be­züglich der neuen Materialien, und Methoden, die in diesen Jahren eingeführt wurden. Nach der Bestimmung und Bewertung des heutigen Niveaus der ungarischen Technologie der Kartenherstellung wird die Untersu­chung der weiteren Entwicklungsrichtlinien besprochen. Nach den Aufgaben der ungarischen Kartentechnik, die zu verwirklichen sind, gibt der Verfasser einen kurzen Überblick der Perspektiven der internationalen Karten­technik, deren Richtung notwendigerweise auch die Zu­kunft der kartographischen Technologie in Ungarn be­stimmen wird. hl 1838. évi árvízjelek hitelességének vizsgálata Kiss A l b e r t—W i n k l e r Gusztáv DK 627.51:528.37/38 1. Bevezetés Az 1838. évi pest-budai jeges árvíz szintmagas­ságát az elöntött beépített területeken rögzítették, de az árvíztáblákat jóval az árvíz után, a múlt szá­zad második harmadában helyezték el. Többsé­gükön vízszintes barázda felső széle (továbbiakban árvízjel) jelöli a víz szintjét. A barázdák állapota megfelelő volt, így lehetővé vált mm élességű be- szintezésük. A táblákon felirat és dátum tünteti fel azt, hogy mikori víszintet rögzít. Az 1838-as árvízjelek egy­öntetűen a március 14—-15-i vízmagasságot jelö­lik, ez nagy segítségünkre volt, mert azonos idő­pontban levő vízmagasságot lehetett meghatá­rozni. A Vízügyi évkönyv 1939/2. száma alapján a március 14—15-i vízmagasság a legmagasabb vízállásnak felel meg. Az árvíztáblák (kevés kivétellel) vörösmárvány­ból készültek, ez az anyag köztudottan nagyon időálló. A ma is meglevők közül csak a Királyi Pál utca 1. szám alatti emléktábla készült homokkő­ből, ezen egy Pest-Buda térkép is található. Itt a vízmagasságot az emlékmű felső érintősíkja mutatja, de e helyen is márványtábla volt 1959-ig. Az árvíz bekövetkeztének története eléggé is­mert, mégis meg kell említenünk vizsgálatunk szempontjából. 1838 februárjában a Csepel-sziget északi csúcsán jégtorlasz keletkezett. Az olvadások megindulásával a víz útját elzárta, ez a vízszint emelkedését vonta maga után. Március 6-án víz alá került a Rácváros és a Víziváros. A torlasz 12-re elzárta a meder nagy részét, és 13-án a víz elön­tötte Óbudát. Ekkor a budai vízmérce 7,17 m-t mutatott (1. ábra). 13-án este 9-kor a Belváros felső részén az 1,30 m átlagos magasságú töltést átlépte a víz, és elöntötte a Vigadótól délre eső területet. Ugvanazmvp éjjel még átszakadt a váci töltés és a Terézváros északi része víz alá került. 14-én az árvíz áttörte a soroksári gátat is, a ferenc­városi részt elöntötte a víz. A terézvárosi temp­lomba délben betört az áradat, ekkor a mérce 8,33 m-t mutatott. 15-én hajnalban egyesült az alulról 212 1. ábra. A budai vízmércén mért vízmagasságok 1838. március 13-a és 18-a között (ölből méterre átszámított adatok)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék