Geodézia és kartográfia 1974 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Kiss Albert - Winkler Gusztáv: Az 1838. évi árvízjelek hitelességének vizsgálata
(A25) Berzencei u. 9. (A26) Bokréta u. 32. (A27) Viola u. 33. (A28) Műegyetem rkp. B. M. Egyetem kerítésén ma is megtalálható ma is megtalálható ma is megtalálható ma is megtalálható nem található meg 3. Az árvízjelek magasságának meghatározása Az árvízjelek magasságát szintezéssel határoztuk meg. A szintezési vonalakat az árvízjelek közelében levő két-két szintezési alappont között vezettük. A vonalakon a mérést egy irányban végeztük. Két esetben csak szárnyvonalat tudtunk létesíteni, ezeket oda-vissza szinteztük. A szintezési vonalak záróhibája néhány mm volt. A méréshez Zeiss Ni 025 típusú szintezőműszert használtunk. Mérési eredményeink alapján kiszámítottuk az árvízjeleknek az Adriai-tenger szintje feletti magasságát. 4. Az árvízszint meghatározása 41. A hitelességi kiértékelés alapelve Az árvízjelek hitelességére jellemzőnek elfogadható mérőszámot a jelek abszolút magasságának és a megfelelő vízfelületi pontok abszolút magasságának összehasonlításával állíthatunk elő. A vízfelület magassági adatai nem állnak rendelkezésünkre — a budai vízmércén jegyzett érték nem elegendő —, így a vízfelület valószínű modelljét kellett előállítanunk, melyről a szükséges adatok származtathatók. 411. A valószínű vízfelületi modell alapadatainak felvétele Vízfelületi adatként a Duna melletti templomokban létesített megbízható árvízjelek abszolút magasságát használtuk fel. Ezek a következők: Óbudai r.k. templom, Ferences templom, Erzsébet zárda, Szerb templom. E jelek olyan közel vannak a Dunához, hogy e pontokban a vízmagasság azonosnak vehető a folyó főesésvonala megfelelő pontjának magasságával, és torlónyomástól mentes nyugodt vízfelületet tudtak rögzíteni. A szóban forgó építmények általában a XVIII. században épültek, illetve sok évszázados alapokon nyugszanak. Süllyedésük zöme az építésük utáni 3—5 évben valószínűleg lezajlott, így az elmúlt százegynéhány évben csak keveset süllyedhettek, ez pedig mérésünk szempontjából figyelmen kívül hagyható. A Dunától való távolság hatása a többi árvízjel esetében is elhanyagolható, mivel az ár ÉS D-i folyásiránya volt a meghatározó, mely a főesésvonalra merőleges irányban kiegyenlítődött vízfelületet alakított ki. A mutatkozó kis eltéréseket más helyi tényezők okozzák. 42. A főeséspoligon-metszet■ készítése A Vízügyi évkönyv 1939/2. száma és korabeli térképvázlatok alapján a Duna medréről, az elöntött terület határáról vázlatot készítettünk. Berajzoltuk a folyó valószínű főesés vonalát, s e görbét egyenes szakaszokkal közelítettük. E közelítő poligon töréspontjait 0-tól 11-ig számoztuk (3. ábra). Az egyenes szakaszok hosszát egy egyenesre változatlan sorrendben felmértük (4. ábra). A vázlaton levő poligonon meghatároztuk az árvízjeleknek megfelelő pontok talppontjait, majd az egyenesre kiterített poligonra — a töréspontokhoz viszonyított hosszak segítségével — átraktuk a talppontokat. Az árvízjelek közül a 411. pontban kiválasztottaknak a magasságát felmértük, ezután megrajzoltuk a legvalószínűbb illeszkedő görbét. A víz áramlási tulajdonságainak a görbe nem mondott ellent. A görbét a főesésvonalat — elegendő pontosan — helyettesítő poligonon átmenő függőleges síkok, valamint a valószínű vízfelület metszésgörbéjének tekintjük, és röviden főeséspoligon-metszetnek nevezzük. A főeséspoligon-metszet alkalmas alap a kiértékeléshez, mert a vízfelületmodell tulajdonságait hordozza, továbbá az árvízjelek esetleges pontatlanságait grafikusan nagy pontossággal, szemléletesen adja. 43. A főeséspoligon-metszet pontosságának vizsgálata A Vásárhelyi Pál által 1834-ben beszintezetvízmérce a mai Lánchídtól kb. 300 m-re délre áltőtt. A mérce nulla pontja 1838-ban 96,64 m volt 3. ábra. Az elöntött területek és a vízfelület abszolút magasságai