Geodézia és kartográfia 1975 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - SZEMLE - Regőczi Emil: Örvendetes helyesbítés

cikkének 3. sz. térképrészlete) ezért nincs tehát rajta a Bottyán-vára, és úgy mutatkozik, mintha elmosta volna a Duna. Valójában nem mosta el, maradványai ma is láthatók. A térkép egyébként sem használható fel bizonyságul, mert hivatalosan máig sem fogadták el. Hitelesítetlenül, hivatalos feljegyzések nélkül maradt ránk. A falu északi utcasora jogosan hiányzik róla, ekkor ugyanis még nem települt be. Valószínű, hogy a koranyári áradás és a magas belvizek következtében nagy területeket víz borított. Térképén látszik, hogy az egész Forrásvölgy víz alatt állt, nem kizárt tehát, hogy a Bottyán-vára Duna-parti oldala is megközelíthetetlen volt. Kontúrja ugyanis hasonlít némely későbbi — növényzethatárt is ábrázoló — térképi alaprajzhoz, például Vásárhelyi térképéhez. Ezen túl a térképen sok bizonytalanság és hiány mutatkozott. Asszisztense felülvizsgálta a felmé­rést, de javításait Jäger térképész nem vette figyelembe, a térkép átdolgozására alkalmatlannak bizonyult. A Duna rajza eltér, a hajóállomás hiányzik. A térképet fény felé tartva jól látható, hogy a házsorokat, utcákat és két telektáblát ráragasztott papíron átrajzolták. A széleken látszik, hogy a lefedett eredeti rajz helyileg eltér az újra rajzolttól, sőt a bekötő utat el is kellett miatta csavarni. Hosszas huzavona után végül is Quits Ferenc, Pécs város hivatalos mérnöke szállt ki és dolgozta át a tér­képet. Feltételezhetően az 1778. évi tervalapot hasz­nálta fel, mert térképén az eredeti piros színű házso­rokkal szemben, a Wizernél még hiányzó házsor fekete rajza határozottan utólagos pótlásnak hat. A Battyán­­vára alámosását nem javítja (!) pedig máshol a Duna hosszában elmosott parti sávot jelöli, sőt újabb keletű bejegyzéssel igazolja. Ezen az 1778-as keltezésű alap­térképen találjuk a javítások mellett a hivatalos feljegy­zéseket is Quits és Vertics nevével. Quits után a megye kiküldött mérnöke, Tóth János felülvizsgálta a felmérést, és így már nem volt akadálya, hogy a megye részéről is hitelesítsék az úrbéri táblát. Schilling is úgy véli, hogy a térkép a régebbi telepítési terv alapján készült. Kiegészítései viszont újkeletűek, mert Quits kirendelését csak 1788-ban kérte a földvári instruktor. A hitelesítés 1789 — 90 körül történt. Az év pontos meghatározása azért nehéz, mert még későbbi feljegyzések és javítások is vannak rajta, továbbá két változatban ismeretes. A Schilling által publikált vál­tozaton kevesebb a pótlás, tisztább, szinte sértetlen példány. Nem tudhatni, hogy csupán kevésbé használt másolat vagy eredeti. Adatai alapján nehéz nyomára jutni az OL-ben. A Sánc-hegyként ismert Bottyán-vári hegynek a maradványai közben megmenekültek a Duna szagga­tásától, ugyanis a megyei hatóságok rendelkezésére az imsósi kanyarulatot átvágták, és a Dunát elvezették alóla. Az átvágás tervét már Schwemann J. 1816 —17- ből való vázlatos térképén megtalálhatjuk két változat­ban: Pesth vármegye plánuma A, és Tolna vármegye projectuma B felirattal (OL­S 12 Div. XIII. No. 467 : 1). Minthogy azonban Vásárhelyi szellemi vezetésével ez időben kezdődtek a dunai felvételek (DL­S 12 Div. XI. No 69 . 1, 1837-es évszámmal), és 1843 januárjában, a Duna szabályozása tárgyában készülő törvényjavaslat­nak is Vásárhelyi volt a szószólója — lehetséges, hogy az imsósi átmetszés megvalósítása neki köszönhető. Ezen a Duna-szakaszon — érvelt Vásárhelyi —­ az ár­talmas görbületek átvágása a legjelesebb eszköz a part­­törések és az annyira veszedelmes jégdugulások elkerü­­­lésésére [7]. Érdemes megjegyezni, hogy az 1514 —1528 között készített Lázár-térképen még két ágban folyt a Duna Bölcske és Kömlőd között. Az imsósi átmetszés tehát mintegy a nyugati Duna-ág természetes elhalását zárta le. Az öregek emlékezetében úgy élt, hogy a medret 1844-ben kezdték ásni. A hajótulajdonosokat pedig 1849-ben szólították fel, hogy malmukat Pakshoz eresz­szék le, az átvágás tehát ekkor fejeződhetett be. Hossza: 1400 m, a levágott ágé pedig 6200 m volt. Az 1837. évi és 1839. évi részletes térképeken még nem mutatkozik, a második katonai felvételi lapon (1858) azonban új mederben folyik a Duna, a régi meder már keskeny, a Sánc-hegy szabadon áll, az út a keleti oldalon vezet. Thaly 1868-ban közölt látképén a holtágban még csónak ismerhető fel, a Sánchegy oldalában pedig földbevájt utcában házsor épült. A Duna elvezetése szinte bénítólag hatott Kömlődre. A Sánc-hegy természetesen megmenekült a Duna alá­­mosásától. Művelésbe vették, betelepült és az új mű­utat már keletről vezették el mellette. Új képe jól tanul­mányozható Dersi István légügyi főellenőr légifelvételén, amely 1932. május 12-én készült, és amelyet Schilling közölt [1]. A Görög-atlaszban, 1800-ban délebbre helyezték Bottyán-várát. A harmadik katonai felmérésnél elhagy­ták, és a Paks felőli Jajhegyet írták Sánchegynek. Ezek után nem sok térképen találkozunk vele. A legrészlete­sebb új térképek is némák. Wallner településföldrajzi tanulmányaiból [8, 9] az derül ki, hogy a hajdani Bottyán-vára hegymaradvá­nyának éppúgy Sánc-hegy a neve, mint a Paks felőli szomszédos magaslatnak, amely pedig Wizer 1785. évi helyszíni felvételén még Jajhegy, Vásárhelyi térképén pedig Malomhegy. Ezen a paksi (!) Sánchegyen — írja a Duna útikönyv — ,, 1704-ben Rákóczi parancsára Vak Bottyán katonái építettek erődítményt”. Magyarország autóatlaszában, mint láttuk Imsóst is Paksnál találjuk, csakúgy mint a Dunában levő római őrtorony (Lussonium ?) maradványait. És Dunaköm­­lődnél? Ott semmit sem találunk. . . A történelmi atlaszból is úgy tetszik, mintha az egy­mással szemben létezett Imsód és Kömlőd mellett Bottyán­ vára, mint egy Vak Bottyán által épített har­madik sánc és erőd volna a Paks táján. Lussoniumot, Imsódot, gömlői-sáncot vagy Bottyán­­várát mind rendbe kell tennünk, mégpedig Kömlődnél. Ezzel cseppet sem csorbítjuk Dunaföldvár és Paks hely­­történetét, de igazabbá tesszük Dunakömlődét. Tartozunk ezzel Bottyán János egykor végvári vitéz­nek, aki fél szemét a török elleni harcban vesztette el, aki ezredével 1701-ben a Rajna mentén még franciákkal áll szemben, majd francia hadmérnök-tiszttel vállvetve, — kezébe maga is fejszét fogva — építi az imsód — köm­­lődi hadihidat azon a földön, amelyet 80 év múltán raj­­namenti németek telepítenek be. Tartozunk ezzel Bottyán kuruc generálisnak is, a Pálóczi-szabadságharc legendás hírű hadvezérének, Bottyán-vára építőjének és harcosának. Hrenkó Pál IRODALOM 1. Schilling R.: Dunakömlőd és Németkér telepítés-, népiség- és nyelvtörténete. Bpest. 1933. 2. Bendefy L.: Dunaföldvár régi földvára . Műemlék­védelem, 1974/2. 3. Annales Universitatis Scientiarum. Bpest. 1971. (L. Stegena). 4. Duna, útikönyvek. Szerk: Pap M. Panoráma (MÜ 420-1-6467). 5. Magyarország autóatlasza. Cartographia. Bpest. 1972. 105. és 153. old. 6. Carte de Pilotage du Danube. 1:10 000, Comission du Danube. Bpest. 1965. 7. Vásárhelyi Pál élete és művei. Összeáll. Conda B. Bpest, 1896. 8. Wallner E.: Paks településképe­k Földr. Közi. 1958/1. 9. Wallner E.: Népesség- és településföldrajzi sajátos­ságok a paksi járásban . Földr. Értesítő, 1958/4. Örvendetes helyesbítés Lapunk múlt évi 6. számában hírt adtunk arról a bensőséges ünnepségről, amelyen kitüntetésben része­sültek azok a kartársaink, akik 50, 60 vagy 65 esztendő távolából tekintenek életük ama nevezetes napjára, amelyen a József-műegyetem mérnöki szakosztályának dékánja — a rektor és a tanártestület nevében — paro­lával nyomósítva kijelentette, hogy mérnöknek elismeri és vallja őket. Megemlékezett cikkünk Barna-Szőgyén Bertalan nagyrabecsült kollégánkról is, aki immár 75 éve esett túl ezen a verejtékes előzményű formaságon. Réges-rég rendre át is vette az arany-, gyémánt- és 139

Next