Geodézia és kartográfia 1975 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - SZEMLE - Regőczi Emil: Örvendetes helyesbítés
cikkének 3. sz. térképrészlete) ezért nincs tehát rajta a Bottyán-vára, és úgy mutatkozik, mintha elmosta volna a Duna. Valójában nem mosta el, maradványai ma is láthatók. A térkép egyébként sem használható fel bizonyságul, mert hivatalosan máig sem fogadták el. Hitelesítetlenül, hivatalos feljegyzések nélkül maradt ránk. A falu északi utcasora jogosan hiányzik róla, ekkor ugyanis még nem települt be. Valószínű, hogy a koranyári áradás és a magas belvizek következtében nagy területeket víz borított. Térképén látszik, hogy az egész Forrásvölgy víz alatt állt, nem kizárt tehát, hogy a Bottyán-vára Duna-parti oldala is megközelíthetetlen volt. Kontúrja ugyanis hasonlít némely későbbi — növényzethatárt is ábrázoló — térképi alaprajzhoz, például Vásárhelyi térképéhez. Ezen túl a térképen sok bizonytalanság és hiány mutatkozott. Asszisztense felülvizsgálta a felmérést, de javításait Jäger térképész nem vette figyelembe, a térkép átdolgozására alkalmatlannak bizonyult. A Duna rajza eltér, a hajóállomás hiányzik. A térképet fény felé tartva jól látható, hogy a házsorokat, utcákat és két telektáblát ráragasztott papíron átrajzolták. A széleken látszik, hogy a lefedett eredeti rajz helyileg eltér az újra rajzolttól, sőt a bekötő utat el is kellett miatta csavarni. Hosszas huzavona után végül is Quits Ferenc, Pécs város hivatalos mérnöke szállt ki és dolgozta át a térképet. Feltételezhetően az 1778. évi tervalapot használta fel, mert térképén az eredeti piros színű házsorokkal szemben, a Wizernél még hiányzó házsor fekete rajza határozottan utólagos pótlásnak hat. A Battyánvára alámosását nem javítja (!) pedig máshol a Duna hosszában elmosott parti sávot jelöli, sőt újabb keletű bejegyzéssel igazolja. Ezen az 1778-as keltezésű alaptérképen találjuk a javítások mellett a hivatalos feljegyzéseket is Quits és Vertics nevével. Quits után a megye kiküldött mérnöke, Tóth János felülvizsgálta a felmérést, és így már nem volt akadálya, hogy a megye részéről is hitelesítsék az úrbéri táblát. Schilling is úgy véli, hogy a térkép a régebbi telepítési terv alapján készült. Kiegészítései viszont újkeletűek, mert Quits kirendelését csak 1788-ban kérte a földvári instruktor. A hitelesítés 1789 — 90 körül történt. Az év pontos meghatározása azért nehéz, mert még későbbi feljegyzések és javítások is vannak rajta, továbbá két változatban ismeretes. A Schilling által publikált változaton kevesebb a pótlás, tisztább, szinte sértetlen példány. Nem tudhatni, hogy csupán kevésbé használt másolat vagy eredeti. Adatai alapján nehéz nyomára jutni az OL-ben. A Sánc-hegyként ismert Bottyán-vári hegynek a maradványai közben megmenekültek a Duna szaggatásától, ugyanis a megyei hatóságok rendelkezésére az imsósi kanyarulatot átvágták, és a Dunát elvezették alóla. Az átvágás tervét már Schwemann J. 1816 —17- ből való vázlatos térképén megtalálhatjuk két változatban: Pesth vármegye plánuma A, és Tolna vármegye projectuma B felirattal (OLS 12 Div. XIII. No. 467 : 1). Minthogy azonban Vásárhelyi szellemi vezetésével ez időben kezdődtek a dunai felvételek (DLS 12 Div. XI. No 69 . 1, 1837-es évszámmal), és 1843 januárjában, a Duna szabályozása tárgyában készülő törvényjavaslatnak is Vásárhelyi volt a szószólója — lehetséges, hogy az imsósi átmetszés megvalósítása neki köszönhető. Ezen a Duna-szakaszon — érvelt Vásárhelyi — az ártalmas görbületek átvágása a legjelesebb eszköz a parttörések és az annyira veszedelmes jégdugulások elkerülésésére [7]. Érdemes megjegyezni, hogy az 1514 —1528 között készített Lázár-térképen még két ágban folyt a Duna Bölcske és Kömlőd között. Az imsósi átmetszés tehát mintegy a nyugati Duna-ág természetes elhalását zárta le. Az öregek emlékezetében úgy élt, hogy a medret 1844-ben kezdték ásni. A hajótulajdonosokat pedig 1849-ben szólították fel, hogy malmukat Pakshoz ereszszék le, az átvágás tehát ekkor fejeződhetett be. Hossza: 1400 m, a levágott ágé pedig 6200 m volt. Az 1837. évi és 1839. évi részletes térképeken még nem mutatkozik, a második katonai felvételi lapon (1858) azonban új mederben folyik a Duna, a régi meder már keskeny, a Sánc-hegy szabadon áll, az út a keleti oldalon vezet. Thaly 1868-ban közölt látképén a holtágban még csónak ismerhető fel, a Sánchegy oldalában pedig földbevájt utcában házsor épült. A Duna elvezetése szinte bénítólag hatott Kömlődre. A Sánc-hegy természetesen megmenekült a Duna alámosásától. Művelésbe vették, betelepült és az új műutat már keletről vezették el mellette. Új képe jól tanulmányozható Dersi István légügyi főellenőr légifelvételén, amely 1932. május 12-én készült, és amelyet Schilling közölt [1]. A Görög-atlaszban, 1800-ban délebbre helyezték Bottyán-várát. A harmadik katonai felmérésnél elhagyták, és a Paks felőli Jajhegyet írták Sánchegynek. Ezek után nem sok térképen találkozunk vele. A legrészletesebb új térképek is némák. Wallner településföldrajzi tanulmányaiból [8, 9] az derül ki, hogy a hajdani Bottyán-vára hegymaradványának éppúgy Sánc-hegy a neve, mint a Paks felőli szomszédos magaslatnak, amely pedig Wizer 1785. évi helyszíni felvételén még Jajhegy, Vásárhelyi térképén pedig Malomhegy. Ezen a paksi (!) Sánchegyen — írja a Duna útikönyv — ,, 1704-ben Rákóczi parancsára Vak Bottyán katonái építettek erődítményt”. Magyarország autóatlaszában, mint láttuk Imsóst is Paksnál találjuk, csakúgy mint a Dunában levő római őrtorony (Lussonium ?) maradványait. És Dunakömlődnél? Ott semmit sem találunk. . . A történelmi atlaszból is úgy tetszik, mintha az egymással szemben létezett Imsód és Kömlőd mellett Bottyán vára, mint egy Vak Bottyán által épített harmadik sánc és erőd volna a Paks táján. Lussoniumot, Imsódot, gömlői-sáncot vagy Bottyánvárát mind rendbe kell tennünk, mégpedig Kömlődnél. Ezzel cseppet sem csorbítjuk Dunaföldvár és Paks helytörténetét, de igazabbá tesszük Dunakömlődét. Tartozunk ezzel Bottyán János egykor végvári vitéznek, aki fél szemét a török elleni harcban vesztette el, aki ezredével 1701-ben a Rajna mentén még franciákkal áll szemben, majd francia hadmérnök-tiszttel vállvetve, — kezébe maga is fejszét fogva — építi az imsód — kömlődi hadihidat azon a földön, amelyet 80 év múltán rajnamenti németek telepítenek be. Tartozunk ezzel Bottyán kuruc generálisnak is, a Pálóczi-szabadságharc legendás hírű hadvezérének, Bottyán-vára építőjének és harcosának. Hrenkó Pál IRODALOM 1. Schilling R.: Dunakömlőd és Németkér telepítés-, népiség- és nyelvtörténete. Bpest. 1933. 2. Bendefy L.: Dunaföldvár régi földvára . Műemlékvédelem, 1974/2. 3. Annales Universitatis Scientiarum. Bpest. 1971. (L. Stegena). 4. Duna, útikönyvek. Szerk: Pap M. Panoráma (MÜ 420-1-6467). 5. Magyarország autóatlasza. Cartographia. Bpest. 1972. 105. és 153. old. 6. Carte de Pilotage du Danube. 1:10 000, Comission du Danube. Bpest. 1965. 7. Vásárhelyi Pál élete és művei. Összeáll. Conda B. Bpest, 1896. 8. Wallner E.: Paks településképek Földr. Közi. 1958/1. 9. Wallner E.: Népesség- és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásban . Földr. Értesítő, 1958/4. Örvendetes helyesbítés Lapunk múlt évi 6. számában hírt adtunk arról a bensőséges ünnepségről, amelyen kitüntetésben részesültek azok a kartársaink, akik 50, 60 vagy 65 esztendő távolából tekintenek életük ama nevezetes napjára, amelyen a József-műegyetem mérnöki szakosztályának dékánja — a rektor és a tanártestület nevében — parolával nyomósítva kijelentette, hogy mérnöknek elismeri és vallja őket. Megemlékezett cikkünk Barna-Szőgyén Bertalan nagyrabecsült kollégánkról is, aki immár 75 éve esett túl ezen a verejtékes előzményű formaságon. Réges-rég rendre át is vette az arany-, gyémánt- és 139