Geodézia és kartográfia 1979 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám - Matúz József: A földügyi szakigazgatás időszerű feladatairól
GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 31. ÉVFOLYAM 1979. 1. SZÁM A földügyi szakigazgatás időszerű feladatairól* Matúz József A földügyi szakigazgatás központi szerve a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala (OFTH), helyi szervei pedig a megyei (fővárosi), valamint a járási (városi, kerületi) földhivatalok, amelyek tanácsi szakigazgatási intézmények. Feladataikat a MÉM és a megyei tanácsok kettős irányítása alatt látják el. Szakmai irányításukat a MÉM OFTH, közvetlen felügyeletüket az illetékes tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervének vezetője gyakorolja. A földügyi szakigazgatáshoz tartozik — a MÉM OFTH közvetlen irányítása alatt működő — Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV), Kartográfiai Vállalat (KV), Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat (PGTV), valamint az OFTH Gépi Adatfeldolgozó Központja és az OFTH Földmérési Intézete (FÖMI). A földügyi szakigazgatási szervezet — mint a mezőgazdaság irányításának szerves része — 1967 óta látja el feladatait az említett szervezeti formában, a telekkönyvi teendők kivételével, amelyek a bíróságoktól csak 1972-ben kerültek a földhivatalok szervezetébe. A földügyi szakigazgatás időszerű feladatai: — a föld védelmével, használatával; — a föld nyilvántartásával és értékelésével; — a földmérői tevékenységgel és különböző célú térképek készítésével kapcsolatosak. I. A föld védelme, használata A termőföld a mező- és erdőgazdasági termelés nélkülözhetetlen, mással nem pótolható alapvető termelőeszköze, ezért társadalmi érdek, hogy minden földet takarékosan és rendeltetésének megfelelően hasznosítsunk. Ezt az is alátámasztja, hogy Magyarország összes területének 73%-a mezőgazdaságilag hasznosítható, ami nagyon kedvező arány. Ugyanakkor az ország mezőgazdaságilag művelt területe — főként a szántó, szőlő, gyümölcsös, rét — állandó jelleggel csökken. Az 1945—78 közötti időszakban mintegy 800 000 hektárral csökkent a mezőgazdasági termőterület. Különösen jelentős a szántóterület csökkenése. Ez részben a nagyarányú erdősítés, részben pedig a város- és községfejlesztés, az ipartelepítés következtében állott elő, de számottevő veszteségeket okozott a DK 352/354 , 333 pazarló földhasználat is. Ennek főbb okai a következők voltak: — a különböző létesítmények céljára a szükségesnél lényegesen nagyobb területeket vontak ki mezőgazdasági termelésből; — az egyes létesítményeket gyakran a mezőgazdaság számára legjobb minőségű, legértékesebb földekre telepítették; — nem volt megfelelő — a termelésből kivont földek mennyiségéhez és minőségéhez igazodó — érdekeltségi, kártalanítási rendszer; — a jogszabályi rendelkezések alkalmazásával a hatóságok nem minden esetben voltak eléggé következetesek, nem érvényesítik a jogszabály szigorát. A mezőgazdaság rendelkezésére álló termőföld bizonyos mértékű csökkenése hosszabb távon is elkerülhetetlen. A termőföld csökkenésének folyamatát azonban szükséges mindenképpen lassítani. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a különböző beruházások megvalósításához csak a feltétlenül indokolt nagyságú területet vonják ki a mezőgazdasági termelésből és — a helyhez kötött beruházások kivételével — ne a jó minőségű földeket vegyék igénybe. Ezen kívül mindent el kell követni annak érdekében, hogy — ahol erre mód és lehetőség van — minél több termőterület kerüljön vissza a mezőgazdasági termelésbe, így például a kihasználatlanul álló földek újrahasznosításra való alkalmassá tétele, az erdőtelepítésekre felhasznált jó minőségű földek mezőgazdasági termelésbe történő visszaállítása, a nem mezőgazdasági rendeltetésű földek mellékhasznosítása, egyes létesítmények védőterületének csökkentése révén. Az 1978. január 1-én hatályba lépett földvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei a felsorolt célok és követelmények megvalósításához megfelelő előírásokat tartalmaznak. Az új rendelkezések a termőföldek védelmére, valamint a mezőgazdaságilag művelhető területek hasznosítására szigorúbb adminisztratív előírásokat közölnek, és a földhasználókat anyagilag is érdekeltté teszik abban, hogy minél kevesebb és minél gyengébb minőségű földet vonjanak el a mezőgazdasági termelésből, továbbá a használatukban levő mezőgazdasági művelésre alkalmas valamennyi földet mezőgazdasági termeléssel hasznosítsák. Az új rendelkezések elsősorban a jó minőségű földek termelésből való kivonása * Az 1978. december 6-án tartott sajtótájékoztató bevezetője.