Geodézia és kartográfia 1979 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 1. szám - Matúz József: A földügyi szakigazgatás időszerű feladatairól

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 31. ÉVFOLYAM 1979. 1. SZÁM A földügyi szakigazgatás időszerű feladatairól* M­at­ú­z József A földügyi szakigazgatás központi szerve a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala (OFTH), helyi szervei pedig a megyei (fővárosi), valamint a járási (városi, kerületi) földhivatalok, amelyek tanácsi szakigazgatási intézmények. Fel­adataikat a MÉM és a megyei tanácsok kettős irá­nyítása alatt látják el. Szakmai irányításukat a MÉM OFTH, közvetlen felügyeletüket az illetékes tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazga­tási szervének vezetője gyakorolja. A földügyi szakigazgatáshoz tartozik — a MÉM OFTH közvetlen irányítása alatt működő — Bu­dapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV), Kartográfiai Vállalat (KV), Pécsi Geodé­ziai és Térképészeti Vállalat (PGTV), valamint az OFTH Gépi Adatfeldolgozó Központja és az OFTH Földmérési Intézete (FÖMI). A földügyi szakigazgatási szervezet — mint a mezőgazdaság irányításának szerves része — 1967 óta látja el feladatait az említett szervezeti formá­ban, a telekkönyvi teendők kivételével, amelyek a bíróságoktól csak 1972-ben kerültek a földhivata­lok szervezetébe. A földügyi szakigazgatás időszerű feladatai: — a föld védelmével, használatával; — a föld nyilvántartásával és értékelésével; — a földmérői tevékenységgel és különböző célú térképek készítésével kapcsolatosak. I. A föld védelme, használata A termőföld a mező- és erdőgazdasági termelés nélkülözhetetlen, mással nem pótolható alapvető termelőeszköze, ezért társadalmi érdek, hogy min­den földet takarékosan és rendeltetésének megfe­lelően hasznosítsunk. Ezt az is alátámasztja, hogy Magyarország összes területének 73%-a mezőgaz­daságilag hasznosítható, ami nagyon kedvező arány. Ugyanakkor az ország mezőgazdaságilag művelt területe — főként a szántó, szőlő, gyümöl­csös, rét — állandó jelleggel csökken. Az 1945—78 közötti időszakban mintegy 800 000 hektárral csökkent a mezőgazdasági termőterület. Különösen jelentős a szántóterület csökkenése. Ez részben a nagyarányú erdősítés, részben pedig a város- és községfejlesztés, az ipartelepítés következtében állott elő, de számottevő veszteségeket okozott a DK 352/354 , 333 pazarló földhasználat is. Ennek főbb okai a követ­kezők voltak: — a­ különböző létesítmények céljára a szüksé­gesnél lényegesen nagyobb területeket vontak ki mezőgazdasági termelésből; — az egyes létesítményeket gyakran a mezőgaz­daság számára legjobb minőségű, legértékesebb föl­dekre telepítették; — nem volt megfelelő — a termelésből kivont földek mennyiségéhez és minőségéhez igazodó — érdekeltségi, kártalanítási rendszer; — a jogszabályi rendelkezések alkalmazásával a hatóságok nem minden esetben voltak eléggé kö­vetkezetesek, nem érvényesítik a jogszabály szigo­rát. A mezőgazdaság rendelkezésére álló termőföld bizonyos mértékű csökkenése hosszabb távon is elkerülhetetlen. A termőföld csökkenésének folya­matát azonban szükséges mindenképpen lassítani. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a különböző beruházások megvalósításához csak a feltétlenül indokolt nagyságú területet vonják ki a mező­­gazdasági termelésből és — a helyhez kötött beru­házások kivételével — ne a jó minőségű földeket vegyék igénybe. Ezen kívül mindent el kell kö­vetni annak érdekében, hogy — ahol erre mód és lehetőség van — minél több termőterület kerüljön vissza a mezőgazdasági termelésbe, így például a kihasználatlanul álló földek újrahasznosításra való alkalmassá tétele, az erdőtelepítésekre felhasznált jó minőségű földek mezőgazdasági termelésbe tör­ténő visszaállítása, a nem mezőgazdasági rendel­tetésű földek mellékhasznosítása, egyes létesítmé­nyek védőterületének csökkentése révén. Az 1978. január 1-én hatályba lépett földvédelmi törvény és végrehajtási rendeletei a felsorolt célok és követelmények megvalósításához megfelelő elő­írásokat tartalmaznak. Az új rendelkezések a ter­mőföldek védelmére, valamint a mezőgazdaságilag művelhető területek hasznosítására szigorúbb ad­minisztratív előírásokat közölnek, és a földhaszná­lókat anyagilag is érdekeltté teszik abban, hogy minél kevesebb és minél gyengébb minőségű földet vonjanak el a mezőgazdasági termelésből, továbbá a használatukban levő mezőgazdasági művelésre alkalmas valamennyi földet mezőgazdasági terme­léssel hasznosítsák. Az új rendelkezések elsősorban a jó minőségű földek termelésből való kivonása * Az 1978. december 6-án tartott sajtótájékoztató bevezetője.

Next