Geodézia és kartográfia 1985 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 5. szám - SZEMLE - Pálmai Miklós: Halálozás (Bengernó József 1933-1985) - Raum Frigyes: 75 éves magyar aktivitás a nemzetközi társadalmi együttműködésben

r. pontsűrítést végző annavölgyi kirendeltség vezetésé­vel bízták meg. Szervező és irányító munkájának az eredménye a Tatabánya környéki háromszögelési mun­kák gyors előrehaloása. Sikeres munkájának az elisme­rése tükröződik abban is, hogy a BGTV alaphálózati osztályán fiatal kora ellenére 1984-től csoportvezető mérnöki beosztásba került, amit eredményesen látott el a tragikus haláláig. 1985. május 30-án 3 munkatársával terepi munkáról hazatérés közben a Dunaföldvár és Előszél­­­ás közötti országúton éri a tragikus közlekedési baleset. Az életéért folytatott küzdelem sajnos nem járt sikerrel, és június 7-én a dunaújvárosi kórház csak a szomorú tényt tudta jelenteni. Június 17-én Szombathelyen helyezték örök nyugalomra. Czeczeli László távozásával a BGTV alaphálózati osz­tályán pótolhatatlan űrt hagyott. Emlékét munkatársai és barátai szomorú szívvel őrzik. R. F. BENGERNÓ JÓZSEF 1985. június 15-én 52 éves korában, hosszú szenvedés után gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Bengernó József üzemmérnök, a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat V. pécsi felmérés osztályának vezetője. 1933. február 2-án született a Baranya megyei Beze­­dek községben. Középiskolai tanulmányainak kényszerű megszakítása és két éves katonai szolgálata letöltése után 1957-ben levelező tagozaton szerzett jeles érettségi bizonyítványt. Rövid ideig az ÉM 49. sz. Építőipari Vállalat, majd a Pannónia Sörgyár első munkahelyei. 1957 szeptem­berétől az AFTH Baranya Megyei Felügyelőségéhez kerül földmérő gyakornokként, majd 1958. január 1-től a PGTV városmérési csoportjának dolgozója. A szaba­tos felmérés valamennyi munkafázisát rövid idő alatt megismeri. A földmérési cél­tanfolyamot évfolyamelső­ként fejezi be. Szorgalmával párosuló kiemelkedő mun­kabírására, jó szakmai felkészültségére és emberi tulaj­donságaira vezetői hamar felfigyelnek. 1962-ben az akkor már városmérési osztályon — csoportvezetői ki­nevezést kap. 1965-ben felsőfokú technikusi, 1973-i­a jeles minősítésű üzemmérnöki oklevelet szerez az EFe Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán. 1971-től a PGTV V. pécsi felmérési osztályának veze­tője. Szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1960- ban a „Térképészet Kiváló Dolgozója”, 1975-ben és 1978-ban a „Vállalat Kiváló Dolgozója”, 1981-ben a MÉM „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. 1963-tól tagja a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek. Az egyesület elnökségének póttagja, a pécsi területi cso­port vezetőségének tagja volt. Az egyesület társadalmi tudományos tevékenységét előadásaival, szakmai cik­kek publikálásával, német nyelvű szakcikkek fordításá­val, számos helyi és országos rendezvény szervezésében vállalt önzetlen, odaadó munkájával segítette. A földmérői pályát — amint azt maga is vallotta — hivatásának tekintette. Az általa irányított munkák közül ki kell emelnem Pécs város felmérési munkáit, a pé­­csi pincék felmérését, a Pécsi Hőerőmű rekonstrukciója, és a Paksi Atomerőmű építésének geodéziai munkálatait. Nemcsak dolgozott és irányított, hanem tanított és nevelt is. A Komarov Földmérési Szakközépiskolában óraadóként és gyakorlatvezetőként számos fiatalt taní­tott a szakmai ismeretekre. Mint a vállalat szakmai to­vábbképzési bizottságának vezetője, a belső vállalati továbbképzések szervezője, t­anítva tanult, megvalósítva a saját és a vállalati célkitűzéseket. Nála a gondolat, az írott, vagy kimondott szó és a cselekedet mindig össz­hangban volt. Magas mércét állított fel önmagának, annak elérésére törekedett. Személyes példamutatással ösztönözte, nevelte beosztottjait. Fáradhatatlan szor­galmú, munkabírású, és kiv­áló vezetői tulajdonságokkal rendelkező kollégát, egy mindenkor segítőkész, hűséges jóbarátot veszítettünk személyében. Megrendülten, fájó szívvel, családja iránti mély rész­véttel álltunk díszőrséget ravatalánál, ahol Szabó Sándor igazgató mondott megható búcsúztatót. Családja, roko­nok, ismerősök, jó barátai és egy egész vállalat szeretete kísérte örök nyughelyére. Emlékét megőrizzük. Pálmai Miklós 75 éves magyar aktivitás a nemzetközi társadalmi együttműködésben A véletlen körülmények alakították úgy, hogy ebben az évben van háromnegyed évszázada annak, hogy a magyar földmérők és fotogramméterek érdeklődéssel fordultak annak a két nemzetközi társadalmi szervezet­nek munkája felé, amelynek ma is aktív tagjai. Az ér­deklődés, és a belőle fakadó aktivitás, természetszerű­leg mindig olyan formában és olyan mértékben jelent meg, amit az adott körülmények lehetővé tettek — jogilag elismert tagsággal vagy anélkül — de min­denképp fennállott. A következőkben röv­iden összefog­laljuk, hogy a magyar szakemberek részvétele a Nemzet­közi Fotogrammetriai Társaságban és a Nemzetközi Föld­mérő Szövetségben az elmúlt 75 év alatt hogyan alakult. A Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság (SIP — 1980-tól ISPAS) munkájában, annak alapításától kezdve — előbb közvetett formában, mint a Monarchia közös intézményeinek tagjai, később közvetlenül­­ a magyar térképészek részt vettek. A fotogrammetria gyakorlati alkalmazásának Bécs volt az egyik úttörője és a társadalmi összefogás kezdeményezése is innen in­dult ki. Doberai Eduard professzor kezdeményezésére 1907. május 5-én megalakult az Osztrák Fotogram­metriai Társaság, mint a világ első ilyen társasága. Havonta tartottak tudományos összejöveteleket, ame­lyeken külföldiek is részt vettek, és ennek sikerén hatá­rozták el 1908-ban egy nemzetközi rendszeres kiadvány megjelentetését .Az „Internationales Archiv für Photo­grammetrie” szerkesztője Doberál professzor volt. 1909. október 7-én Jénában megalakították a Német Foto­grammetriai Társaságot, és ezután az események fel­gyorsultak. Az „Archiv” első kötetének megjelenése és sikere után merült fel az a gondolat, hogy alakítsanak

Next