Geodézia és kartográfia 1985 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 5. szám - SZEMLE - Pálmai Miklós: Halálozás (Bengernó József 1933-1985) - Raum Frigyes: 75 éves magyar aktivitás a nemzetközi társadalmi együttműködésben
r. pontsűrítést végző annavölgyi kirendeltség vezetésével bízták meg. Szervező és irányító munkájának az eredménye a Tatabánya környéki háromszögelési munkák gyors előrehaloása. Sikeres munkájának az elismerése tükröződik abban is, hogy a BGTV alaphálózati osztályán fiatal kora ellenére 1984-től csoportvezető mérnöki beosztásba került, amit eredményesen látott el a tragikus haláláig. 1985. május 30-án 3 munkatársával terepi munkáról hazatérés közben a Dunaföldvár és Előszélás közötti országúton éri a tragikus közlekedési baleset. Az életéért folytatott küzdelem sajnos nem járt sikerrel, és június 7-én a dunaújvárosi kórház csak a szomorú tényt tudta jelenteni. Június 17-én Szombathelyen helyezték örök nyugalomra. Czeczeli László távozásával a BGTV alaphálózati osztályán pótolhatatlan űrt hagyott. Emlékét munkatársai és barátai szomorú szívvel őrzik. R. F. BENGERNÓ JÓZSEF 1985. június 15-én 52 éves korában, hosszú szenvedés után gyógyíthatatlan betegségben elhunyt Bengernó József üzemmérnök, a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat V. pécsi felmérés osztályának vezetője. 1933. február 2-án született a Baranya megyei Bezedek községben. Középiskolai tanulmányainak kényszerű megszakítása és két éves katonai szolgálata letöltése után 1957-ben levelező tagozaton szerzett jeles érettségi bizonyítványt. Rövid ideig az ÉM 49. sz. Építőipari Vállalat, majd a Pannónia Sörgyár első munkahelyei. 1957 szeptemberétől az AFTH Baranya Megyei Felügyelőségéhez kerül földmérő gyakornokként, majd 1958. január 1-től a PGTV városmérési csoportjának dolgozója. A szabatos felmérés valamennyi munkafázisát rövid idő alatt megismeri. A földmérési céltanfolyamot évfolyamelsőként fejezi be. Szorgalmával párosuló kiemelkedő munkabírására, jó szakmai felkészültségére és emberi tulajdonságaira vezetői hamar felfigyelnek. 1962-ben az akkor már városmérési osztályon — csoportvezetői kinevezést kap. 1965-ben felsőfokú technikusi, 1973-ia jeles minősítésű üzemmérnöki oklevelet szerez az EFe Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karán. 1971-től a PGTV V. pécsi felmérési osztályának vezetője. Szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1960- ban a „Térképészet Kiváló Dolgozója”, 1975-ben és 1978-ban a „Vállalat Kiváló Dolgozója”, 1981-ben a MÉM „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. 1963-tól tagja a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek. Az egyesület elnökségének póttagja, a pécsi területi csoport vezetőségének tagja volt. Az egyesület társadalmi tudományos tevékenységét előadásaival, szakmai cikkek publikálásával, német nyelvű szakcikkek fordításával, számos helyi és országos rendezvény szervezésében vállalt önzetlen, odaadó munkájával segítette. A földmérői pályát — amint azt maga is vallotta — hivatásának tekintette. Az általa irányított munkák közül ki kell emelnem Pécs város felmérési munkáit, a pécsi pincék felmérését, a Pécsi Hőerőmű rekonstrukciója, és a Paksi Atomerőmű építésének geodéziai munkálatait. Nemcsak dolgozott és irányított, hanem tanított és nevelt is. A Komarov Földmérési Szakközépiskolában óraadóként és gyakorlatvezetőként számos fiatalt tanított a szakmai ismeretekre. Mint a vállalat szakmai továbbképzési bizottságának vezetője, a belső vállalati továbbképzések szervezője, tanítva tanult, megvalósítva a saját és a vállalati célkitűzéseket. Nála a gondolat, az írott, vagy kimondott szó és a cselekedet mindig összhangban volt. Magas mércét állított fel önmagának, annak elérésére törekedett. Személyes példamutatással ösztönözte, nevelte beosztottjait. Fáradhatatlan szorgalmú, munkabírású, és kiváló vezetői tulajdonságokkal rendelkező kollégát, egy mindenkor segítőkész, hűséges jóbarátot veszítettünk személyében. Megrendülten, fájó szívvel, családja iránti mély részvéttel álltunk díszőrséget ravatalánál, ahol Szabó Sándor igazgató mondott megható búcsúztatót. Családja, rokonok, ismerősök, jó barátai és egy egész vállalat szeretete kísérte örök nyughelyére. Emlékét megőrizzük. Pálmai Miklós 75 éves magyar aktivitás a nemzetközi társadalmi együttműködésben A véletlen körülmények alakították úgy, hogy ebben az évben van háromnegyed évszázada annak, hogy a magyar földmérők és fotogramméterek érdeklődéssel fordultak annak a két nemzetközi társadalmi szervezetnek munkája felé, amelynek ma is aktív tagjai. Az érdeklődés, és a belőle fakadó aktivitás, természetszerűleg mindig olyan formában és olyan mértékben jelent meg, amit az adott körülmények lehetővé tettek — jogilag elismert tagsággal vagy anélkül — de mindenképp fennállott. A következőkben röviden összefoglaljuk, hogy a magyar szakemberek részvétele a Nemzetközi Fotogrammetriai Társaságban és a Nemzetközi Földmérő Szövetségben az elmúlt 75 év alatt hogyan alakult. A Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság (SIP — 1980-tól ISPAS) munkájában, annak alapításától kezdve — előbb közvetett formában, mint a Monarchia közös intézményeinek tagjai, később közvetlenül a magyar térképészek részt vettek. A fotogrammetria gyakorlati alkalmazásának Bécs volt az egyik úttörője és a társadalmi összefogás kezdeményezése is innen indult ki. Doberai Eduard professzor kezdeményezésére 1907. május 5-én megalakult az Osztrák Fotogrammetriai Társaság, mint a világ első ilyen társasága. Havonta tartottak tudományos összejöveteleket, amelyeken külföldiek is részt vettek, és ennek sikerén határozták el 1908-ban egy nemzetközi rendszeres kiadvány megjelentetését .Az „Internationales Archiv für Photogrammetrie” szerkesztője Doberál professzor volt. 1909. október 7-én Jénában megalakították a Német Fotogrammetriai Társaságot, és ezután az események felgyorsultak. Az „Archiv” első kötetének megjelenése és sikere után merült fel az a gondolat, hogy alakítsanak