Geodézia és kartográfia 1988 (40. évfolyam, 1-6. szám)

1988 / 1. szám - Bölcsvölgyiné Bán Margit - Tarr István: Vízszintes alapponthálózatunk transzformációja a szocialista országok egységes rendszerében

és a HD72/GRS67 rendszer között, ahol bcp0, 610 a kezdőpont koordináta változását, ca0 a kezdő­irány azimutjának változását, ca és bf a vonatkoz­tatási ellipszoid méretének és alakjának változását jelöli. 3. A koordi­in­átat­ranszf­ormálió számítási módszere 3.1. A geodéziai szempontú trendszámítás Az alkalmas számítási módszer kiválasztásakor figyelembe vettük, hogy a két hálózati rendszer asztrogeodéziai mérési adatrendszere azonos volt a magyarországi I. rendű pontokon. A döntő különbség a magyar nemzeti hálózat önálló elhelyezéséből és tájékozásából, valamint a speciálisan felvett új vetületi rendszeréből ered. Ezért a geodéziai trendszámításnak az volt a célja, hogy a két hálózati rendszer közötti deter­minisztikus jellegű eltéréseket a lehető legkorrek­tebb módon vegyük figyelembe. A trendszámítás első lépését így a különböző vetületi rendszerek jellegéből adódó jelentős elté­rések feloldása képezte. A második lépésben a magyar nemzeti hálózatot — elhelyezésének, tájékozásának és alapfelületének megváltoztatá­sával — visszaállítottuk EAGH83/KR rendszerhez közeli FAGH72/KR-be, az önálló nemzeti kiegyen­lítés rendszerébe. Így a támpontbeli koordináták eltéréseit lényegében visszavezettük a két külön­böző hálózati kiegyenlítésből adódó eltérésekre. A geodéziai trendszámítás lépéseit tehát a követ­kezők voltak: a) A HD72/GRS67/EOV síkkordináták átszámí­tása ellipszoidi földrajzi koordinátákra, ahol a te­leképezés az EOV redukált hengervetü­­let vetületi egyenleteinek alkalmazását jelöli [2]. b) A HD72/GRS67 rendszerű ellipszoidi földrajzi koordináták visszatranszformálása az egykori kiindulási FAGH72/KR rendszerbe, ahol­ a T2 leképezés a magyar nemzeti hálózat kezdőpontjának az eltolását, kezdőirányának elforgatását és a referenciaellipszoid méretének megváltozását leíró Hristow-féle transzfor­mációt jelöli [3]. c) A FAGH72/KR rendszerű ellipszoidi földrajzi koordinátákból Gauss—Krüger vetületi rend­szerben 6°-os sávbeosztású síkkordináták szá­mítása , ahol: T3 leképezés a Gauss—Krüger vetületi rendszer vetületi egyenleteinek [4] alkalmazá­sát jelöli. 3.2. A trendszámítást követő interpolációs feladat Az előző fejezetben felvázolt trendszámítást végrehajtottuk mind az I. rendű támpontokra­­— itt csak ellenőrzésként­­— mind az átszámítandó pontokra, így minden pontban rendelkeztünk a FAGH72/KR rendszerű koordinátákkal. Ezt követően az I. rendű­ek­k­e­l, ..., a tám­ponton képeztük a koord­i­nát­akü­lönbségeket. A koordinátatranszformációhoz tehát a trend­­számítás után végre kellett hajtanunk még a (3.2.1.) támpontbeli értékeken alapuló interpolá­ciót a Ph­i , 1, .... m számú átszámítandó pontba. Majd a trend számított értékének és az interpolált értéknek az összegeként megkaptuk az átszámí­tandó pontok új rendszerre vonatkozó koordinátáit. Végül a (3.2.2)-ből a Gauss—Krüger vetületi rendszer egyenleteivel [4] kiszámítottuk a 6°-os Gauss—Krüger vetületi síkkordinátákat. Az interpoláláshoz célszerűen az ellipszoidi koor­dinátaeltéréseket használtak fel, mivel a síkkor­­dináta-eltérésekkel a számítás körülményes lett volna. Hazánk területére ugyanis két 6°-os Gauss—­­Krüger vetületi sáv esik, így a csatlakozó sávban a síkkordináta-eltérések nem egyértékűek. Az interpoláció adatrendszerét geodéziai szem­pontból az alábbiak jellemezték: — a támpontként szolgáló azonos pontok egyen­letes eloszlásúak, az átlagos ponttávolság 30 km, az átlagos pontsűrűség 1/650 km2, —­ a támpontokban a koordinátaeltérések folyto­nosan változó, szabályos jelleget mutatnak (1. ábra)­,­­ az interpolációs pontok átlagos ponttávolsága 5 km, s az átlagos pontsűrűség 1/15 km2. Az alkalmazandó interpolációs eljárással szem­ben geodéziai oldalról erős követelményeket tá­masztottunk. Az átszámítandó hálózati pontok szomszédsági viszonyainak megőrzése érdekében legyen az eljárás helyi jellegű, azaz bármely átszámítandó pontra a koordinátaeltérést csak a környezetéhez tartozó azonos pontok értékeiből számítsuk. Az azonos pontokban ne maradjanak fenn koordinátaeltérések, az átszámítandó pontok­ba pedig az interpolálás egyértékű koordináta­­eltérést adjon. Az interpolációt utólag az egyedi pontokra is minimális ráfordítással lehessen elvé­gezni. (Ez az egyetlen feltétele ugyanis az egyedi pontok utólagos átszámításának, mivel a geodé­ziai trendszámítás (vö. előző fejezet) pontonként történik.) (3.1.1) (3.1.3) (X, Y) EOV Ti HD72/GRS07 *- (@P, Y)K HD72/GRS07 ^H1­72/gRS87 ^FAGH72/KR {›P¡ *) -T, GK-6° 1’AGH72/kE ^FAGH72/kR (AtpA ( rA IzUj­­he) , l EAGH88/KR ij . FAGH72/KR (3.2.1.a) illetve A Yk) ( YJ EAGH83/KR 'InGK­ il­ .V­ tjFAGH72 KR(3.2.1.b) AJeAGH83/kR 2­9) (AJIAGH 72/KR 1/Új interpolált' ‘ '

Next