Geodézia és kartográfia 1991 (43. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 5. szám - Balla János: Történelmi megemlékezések a katonai térképész szolgálatnál
Aszerint, hogy szakterületünket katonai, technológiai, vagy tudományos szempontból vizsgáljuk, más-máson van a hangsúly. A tudományos megközelítésben az alapok meghatározására, a lényeg definitív kiemelésére, a szabályok és törvényszerűségek felismerésére és tudatosítására, továbbá a rendszerezésre törekszünk. Az újjal, a megoldandóval szemben meghatározott kutatási módszereket követünk. Nagy szerepe van a logikának, a matematikának, másfelől a kísérletnek, a mérésnek és az eredmények tudatos vizsgálatának. A térképészet általános szakmai ismérvei mellett a katonai térképészetben meghatározó szerepe van a hadtudomány térképfelhasználói tapasztalatainak és az ennek alapján kialakuló elgondolásainak. Mindezek szakterületünkön a térképészeti biztosítás követelményrendszerébe épülnek be. A katonai térképészetet sokoldalú szálak fűzik az egyes tudományterületekhez, így fejlődése jelentős mértékben függ attól, hogy milyen gyorsan és milyen eredményesen tudja ezen tudományterületek eredményeit átvenni, milyen mértékben tud ezek fejlesztésében személyesen részt venni és milyen előrelátással tudja a jövő irányát prognosztizálni. Az elmúlt hét évtized egyértelműen azt bizonyítja, hogy a katonai térképészek tudományos elmélyültséggel és alkotó energiával vettek részt szakterületünk kutatási, fejlesztési és újítási feladatainak megoldásában. Tóth Ágoston nagy álmára - olyan önálló magyar térképészeti intézmény létrehozására, amely letéteményese lehet a magyar földmérési és térképészeti tudomány fejlesztésének - 1919-ben jött el az idő. A szaktudományi megalapozások (geodézia, fotogrammetria,...) közepette a térképészeknek rövidesen rá kellett ébredniük, hogy a jó térképművek megalkotásához szükség van a szakterület tudásanyagának folyamatos fejlesztésére. Dr. Fasching Antal, dr. Rédey István és sok más jeles szakember tudományos tevékenységével erőteljes indíttatást adott a katonai térképészet magasabb szintre emeléséhez. Munkájuk nyomán útjára indult az intézet két rangos, időszaki terméke: a Térképészeti Közlöny és a Magyar Fotogrammetriai Társaság Évkönyve, szolgálva ezzel a térképészettel összefüggő tudományokat mind katonai, mind polgári szempontból. 1939-ben, 20 éves fennállása alkalmából a Honvéd Térképészeti Intézet nagyszabású kiállításon mutatta be tevékenységét a nyilvánosságnak: ’’Olyan ismeretterjesztő kiállítás ez - írta Móricz Virág a Kelet Népében - amelyet mindenkinek érdeke megnézni, ha a kor legérdekesebb történelemkönyvét, a térképet folyékonyan akarja olvasni.” Közös munkában 1940-ben készült el ’A fényképmérés kézikönyve”. 1943-ban pedig Vöröss József szerkesztésében az intézet kiadta a ’’Tereptan, terepábrázolás, térképhasználat és terepfelmérés” c. közkedvelt tankönyvet. 1945 után részben tudományos problémaként vetődött fel a térképezési rendszer megváltoztatása, majd a fejlődés eredményeinek adaptálása, és a térképészeti feladatok megoldásában való hasznosítása. A kutató munkát a kezdeti időszakban (1947-54) a napi feladatokhoz való közvetlen kötődés jellemezte. A kutatást jórészt az egyéb szakfeladatokat ellátó, de tudományos kérdésekkel is foglalkozó szakemberek végezték. Ezt követően (1955-1962) a termelési feladatok abszolutizálása jegyében a tudományos munka társadalmi jellegű tevékenységként folytatódott. Az időszak végére a vezetés engedélyt adott néhány hivatásos kutató munkába állítására. Elsődleges feladatuk a tudományos és oktatómunka információs bázisának kiszélesítése volt, továbbá az Önkéntes Tudományos Körben folyó tevékenység koordinálása. A minőségi változás 1963-ban következett be. A szolgálat irányítóinak döntése nyomán ekkor alakultak ki a kutatómunka szervezeti keretei, és az arra alkalmasnak tartott szakemberek hivatásszerűen foglalkozhattak a tudományos munkával. Ennek eredményeként a kutató-fejlesztő munka szervezettsége folyamatosan emelkedett. Az 1962-től 1975-ig terjedő évek a háború utáni intézet első minőségi megújulása időszakának nevezhetők A 70-es években változott a tudományos munka irányítása, szervezése. Megnövekedett a szolgálat egészét érintő - nem csak a közvetlen feladatokhoz, hanem a távolabbi tennivalókhoz kapcsolódó - komplex jellegű kutatások jelentősége. E témák kidolgozásában fokozódott a Térképész Szolgálatfőnökség irányító szerepe. A hadseregen és az országon belüli tudományirányítási rendszerbe való beillesztés érdekében 1976-ban a szolgálatfőnökség kidolgozta a térképész szolgálat ötéves tudományos kutatási tervét. Ezzel egyidejűleg összeállítottuk szolgálatunk tizenötéves prognózisát is. Ebben az időszakban vált rendszeressé a szolgálat tudományos testületének, a Térképészeti Tudományos Tanácsnak a munkája. A kiteljesedett tudományos kutatási eredmények bemutatására a Térképész Szolgálat három nagyszabású tudományos konferenciát rendezett és további kettőt a fiatal szakemberek számára. A Térképészeti Intézet méltán válhatott a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyévé. A közelmúltban elmélyült kutatómunkával foglalkoztunk a korszerű műholdas helymeghatározó rendszerrel, a GPS-szel. Hazai fogadásában és bevezetésében a magyar polgári és katonai geodéták között példamutató együttműködésre került sor. A GPS tudományos jelentősége abban van, hogy teljesen új alapokra helyezi a helymeghatározást: mind a koordináta-rendszer, mind a vonatkozási pontok megjelennek a Földünket körülvevő, jól elérhető szférában is. Segítségével a térképezés alap 337