Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 2. szám - SZEMLE

Hegyesi Ferenc 1907. április 23-án a Szeged közeli Püspöklelén (ma: Maroslele) született ács és kőműves apa tizedik gyermekeként. Jól tanult, és így a különböző ösztöndíjak segítették a makói gimnázi­umban, majd Budapesten, a Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. Betegségek, majd kényszerű átmeneti munkavállalások után 1934- ben szerzett mérnöki oklevelet. Ezt követően leginkább földmérési megbízásokat vállalt, s csak 1942-ben sikerült bejutnia a Vízügyi Szol­gálat Szegedi Folyammérnöki Hivatalához. A háborús években - ha csak rövidebb időszakra is - a katonai szolgálatból is kivette a részét. 1945 után - más jellegű munkákat is végezve - a folyamszabályo­zás vált fő tevékenységi területévé. Állandó feladata a Tisza medrének stabilizálása, a partrombolások megfékezése volt. Az 50-es évek végén az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság termelési osztályvezetőjévé nevezték ki, majd 1961-ben a termelési igazgatóhelyettesi feladatok ellátására kapott megbízást. 1959. február 20. és 1962. november 30. között a MTESZ GKE szegedi elnökeként segítette a Csongrád megyei geodéták munkáit. Munkásságából is eredően az 1961 - et követő időszakban fejlődött fel a vízügyi földmunkagép-állomány, és ekkortól számítható a vízügyi földmunka és -szállítás gépesítése is. 1967-ben Árvízvédelmi Éremmel jutalmazták, majd - papírforma szerint - 1968. január 31 -én nyugállományba vonult. Tulajdonképpen ekkor kezdett hozzá a Maros hazai szakaszára, valamint a Tisza Ti­­szaug és országhatár közötti részére vonatkozó általános folyószabá­lyozási tervek elkészítéséhez. E munkái mintaként szolgáltak a további szabályozási tervek elkészítéséhez is. Tartalmas, szakmai tapasztalatokban gazdag élet zárult le Hegyesi Ferenc halálával. Munkatársai és mi - egykori - nyári diákfiguránsai is szeretettel gondolunk rá, és megőrizzük emlékét. Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság ülése Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottsága 1991. december 4-én a Földmérési és Távérzékelési Intézet tanácstermében ülést tartott. Ezen megvitatták Mihály Szabolcs, Ódor Károly, Soha Gábor és Ala­­bér László előterjesztésében a ’’Földmérés és térképészet feladatainak és hazai fejlesztéseinek értékelése és javaslat a jövőbeli szakmai és K+F tennivalóira” című vitaanyagot. A bizottság a következő állásfoglalást alakította ki: 1. A bizottság köszönetet mond az értékes anyag összeállítóinak. 2. A bizottság javasolja, hogy az észrevételekkel kiegészített anyag kerüljön publikálásra a "Magyar Tudomány" folyóiratban. A bizottság kéri az összeállítókat, hogy vegyék figyelembe az alapfelületekkel, a geodéziai gravimetriával, a topográfiai térképekkel (különös tekintettel az átfedésekre), a kataszterre és a piacgazdasággal kapcsolatos fogal­mazási pontosításokat. 3. A bizottság annak a véleményének adott hangot, hogy mind az országnak, mind a szűkebb szakmának érdeke a különböző területe­ken működő geodéziai szervek ill. szakemberek kollégiális kooperáci­ója. 4. A bizottság támogatja Zsám­boki Sándornak, az FM földügyi és térképészeti főosztálya vezetőjének a kérését, hogy készüljön a szak­terület számára kódex jellegű anyag. 5. A bizottság javasolja, hogy készüljön a Földtudományok Osztá­lya számára egy, a szakterület helyzetét felmérő összeállítás, amelyet az Akadémia vezetőségének kívánnak felterjeszteni. Az összeállítás elkészítésére felkérik a jelenlegi összeállításban résztvevőket és Biró Péter és Detrekői Ákos akadémikusokat, utóbbiakat azzal a kéréssel, hogy támogassák tanácsaikkal a munka készítőit. 6. A bizottság javasolja, hogy készüljön a laikusok számára egy mintegy 3 oldalas változat is, Bak Antal, Bácsatyai László és Detrekői Ákos közreműködésével. Meghallgatták még Bányai László tudományos beszámolóját a lo­kális és regionális geodinamikai vizsgálatok geodéziai módszereiről. Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula A fotogrammetria újabb alkalmazásairól Az 1960-as, 70-es években mind a hazai, mind a külföldi szakla­pokban sűrűn jelentek meg fotogrammetriai témájú tanulmányok, is­mertető cikkek. A 80-as években ezek feltűnő módon megritkultak. Újabban azonban a külföldi szakmai lapokban ismét jelennek meg ilyen cikkek, azzal a különbséggel, hogy nem térképezési célú mun­kákról, hanem egyéb mérnökgeodéziai, ipari geodéziai tárgyú fotog­rammetriai feladatokról és megoldásaikról adnak tudósításokat. Az ilyen célú munkák folyamata jelentősen eltérhet a térképezési munkák - a szakemberek előtt jól ismert és begyakorolt - folyamatától, ezért néhány jelentős különbségre hívnám fel a figyelmet. A nem térképészeti célú fotogrammetriai feladatok a mérnökgeo­déziában és az iparban elsősorban a minőségellenőrzést szolgálják. Ez lehet egy tárgy vagy építmény (itt ne csak épületre vagy hasonló mé­retű tárgyra gondoljunk, hanem pl. néhány cm méretű, bonyolult alakú alkatrészre is!) alakjának az egyszeri meghatározása (állapotfelmérés), vagy az alakváltozás egyszeri, vagy folyamatos vizsgálata. Az alakvál­tozást okozhatja az elhasználódás, hibás készítési technológia, vagy természeti környezet befolyása. Egy fotogrammetriai eljárásnak akkor van esélye arra, hogy ipari mérőrendszerként alkalmazzák, ha az mindennapi, állandó használat­ra gazdaságosan alkalmazható. Egy egyedi, alkalmi munkához általá­ban nincs módunk az optimális hardver és szoftver kiválasztására (itt most a felvevő kamerát és a kiértékelő berendezést is a hardver alá értem!), mert annak beszerzése gazdaságtalanná tenné munkánkat, ezért ilyen esetben többnyire megalkuvásra van szükség. Viszont egy időben nagy kiterjedésű, folyamatos munka esetén a gondos tervezés­sel kiválasztott, a célra legalkalmasabb műszerek és technológiák al­­kamazása gazdaságossá, tehát lehetővé válik. A fotogrammetriai mérőrendszer folyamata négy fő részből áll: 1/ tervezés, 2/ felvételkészítés, 3/ kiértékelés, 4/ eredmények előállítása és közlése. A térképezési célú fotogrammetriai munkáknál a 4/ fo­nt elmaradt.

Next