Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 4. szám - EGYESÜLETI HÍREK - Rajnay Richárd: A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság erdeiben jártunk, fűrésztelepet, trófeagyűjteményt és sárközi tájházat láttunk...

nek, hogy hogyan tudtunk részükre férőhelyet biztosítani. E hat nap alatt a részvételi díj is lecsökkent, hála a FATE vezetőségének, amely az autóbusz díját magára vállalta, sőt a 70 éven felülieknek a kisvasút is elengedte a 150 Ft-ot . Személyes közbenjárásomra a GKE túlje­lentkezés miatt az autóbuszon tíz férőhelyet kapott. Ekkor még mindig öt igénylő maradt férőhely nélkül. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy rajtunk most az segítene, ha az ugyancsak jelentkező dr. Soha Gábor, az MH Térképész Szolgálatfőnökség vezetője a részére hivatalból járó személygépkocsiját is használhatnánk. Ezúttal dr. Soha Gábor mérnök ezredesnek kell köszönetet mondanunk, aki gépkocsijában a HM ré­széről jelentkező 4 főnek biztosított helyet. Az utolsó előtti napon dr. Fáy Mihály felajánlott még egy helyet, így alakult ki a GKE részéről a 15 fős részvétel, amivel egyesületünk, igaz, hogy csak egy fővel, a FATE előtt megszerezte az első helyet. Elnézést kérek a szervezés ilyen hosszú közreadásáért. Az alapos szer­vezésbe f­ektetett energia kifizetődött, hiszen így egyesületünkből valameny­­nyi jelentkező részt vehetett a kiránduláson. Júnus 4-én, a vonat indulásakor még esett az eső, de a hátulról számított harmadik kocsiban gyülekező tagjaink reménysége szerint mire Báta­­székre értünk, az idő is jóra fordult. Szinte a gyorsvonattal egyidőben érkezett a bátaszéki vasútállomásra a hadmérnököket szállító sze­mélygépkocsi is. A FATE és a katonamérnökök részéről nyújtott segítség engem arra ösztökélt, hogy ezt valamivel viszonozzam, ezért a térképboltból beszer­zett megyei térképrészletről 30 db kivonatot készítettem el, némi színe­zéssel a kirándulásunk több települést érintő szélességében is nagy terü­letéről, amelyeket előtanulmányozásra tagjaink már a vonaton, míg a töb­bieknek és a hadmérnököknek a bátaszéki állomáson osztottam ki. A kis térképeknek olyan sikerük volt, hogy mikor dr. Fáy Mihály a buszba való beszállás előtt köszöntötte a FATE nevében a kirándulókat, azt mondotta, hogy a jó idő és a kapott kis térképek ünneppé tették a mai napot. Az autóbuszba beszállva elindultunk Pörbölybe, a fűrésztelep megte­kintésére. Itt a telep üzemi főmérnöke adott tájékoztatást a fűrésztelep jelenéről és jövőjéről, mely a tervek szerint úgy alakul, hogy 500 000 000-s osztrák beruházással - privatizálási konszenzussal - to­vábbra is a rönkök lapozását folytatja, és a jelenlegi 78 fős dolgozói lét­szám nem csökken, hanem bővülni fog. Elgondolkoztam azon, hogy ez a szövetkezés remélhetőleg nemcsak a profit érdekeit fogja szolgálni, ha­nem az erdő és vadgazdaság jelenlegi ”image”-e nem fog megváltozni. Végigjártuk az üzem területét, gyönyörködve az óriási rönkökben, köztük volt akkora fatörzs is, hogy korát 100-110 évesre becsülték. Az üzem különböző nyár- és fűzfákból termeli ki a más és más széles­ségű és vastagságú lapokat. Kérdésemre, hogy a parkettalapokat hol készítik, örömmel hallottam Érsekcsanád nevét, ahol mint UVATERV tervező már vagy 40 évvel ezelőtt dolgoztam. A termelés szalagfű­résszel, fogaskerekekkel és tüskékkel, mechanikai memóriával beállí­tott gatterekkel történik. Üzemlátogatás után az ebédlőben már megterítve várt ránk az asztal. Szarvashúsból készült remek ebédet kaptunk, üdítővel és az igen finom szekszárdi vörösborral. Ebéd után a FATE elnöke mondott köszönetet az udvarias kiszolgálásért, az otthonias ízű, vagy talán még annál is jobban elkészített ebédért. Ezután felkapaszkodtunk a kisvasútra, mely a gyenge alépítményeken ki­csit rángatózva zakatolt velünk át a gyönyörű erdő. Szép volt látni az erdő­nek emberkéz által nem háborgatott, őserdőszerű részeit, a Sió itt-ott felcsil­lanó vizével, a hatalmas szálfák alatt a sűrű aljnövényzettel, egymásra dőlt törzsekkel. A harapnivaló levegő hol virág, hol vízillatú volt, s csak néha za­varta meg a kisvasút Diesel mozdonyának "illata”. Sajnos, rőtvadat nem lát­tunk csak egy vaddisznókocát, mely sértődött röfögéssel vonult vissza az er­dőbe, kismalacai kíséretében. Láttunk egy, ma már igen ritka fekete gólyát, egy rózsaszínű kis gémet, vadkacsákat. Kb. 16 órára érkeztünk a végállomásra, Keselyűsbe, ahol egy modern, de a környezethez illő kétszintes presszóban ki-ki ízlésének megfelelően üdítővel, feketével vagy itallal üdíthette fel magát. A presszó igen szép, rózsákkal beültetett kertjében, futórózsák alatti lugasokban pihenhetett, aki éppen nem sétált át a közelben lévő trófeakiállításra. Pedig bánhatta, mert útközben láthatott volna egy kis állatkertet, melyet vaddisznók és szarvasok részére kerítettek el, a kiállításon pedig egy kitömött gímszar­vast, óriási aganccsal, és egy keselyűt, mint a szarvasok legádázabb gyil­kosát. Itt hallottunk arról is, hogy a szarvasok kora nemcsak az agancsok elágazásának számából, hanem a szarv keresztmetszetének gyűrűiből még pontosabban is megállapítható. Sok kisebb ragadozómadarat a horgászok pusztítottak ki, mivel a halállományt fogyasztották, de ma már ezek védet­tek, a vadgazdaság mindent elkövet az árvízerdő ökológiai egyensúlyának fenntartására. Gemencen a morotváktól és a Siótól kezdve minden a Duná­hoz kapcsolódik, a benne lakó növény- és állatvilággal együtt, amit a nemrég épült, állítólag nem jól sikerült zsilipkapuval akartak emberi erővel szabá­lyozni, de szerencsére a természet erősebbnek mutatkozott és megmarad­tak A trófeaházon túl láttunk még egy, a külföldieket is csalogató lovasis­kolát. 17 óra után érkezett meg a buszunk, mellyel előbb Decsre mentünk, a Sárközi Tájház megtekintésére, ahol gyönyörű, gazdagon hímzett ve­tett ágyat, színekben és formákban pompázó kézimunkákat, hímzéseket, szövéseket láthattunk egy sárközi népviseletbe öltöztetett babát, díszes kemencét, szövőszéket. A ház oszlopos tornáca a történelmi magyar falu építkezését tükrözi. A busszal 18 óra után érkeztünk meg a szekszárdi vasútállomásra. Hogy milyen jól sikerült, jó hangulatú volt ez a kirándulás, az is bizonyítja, hogy még a vonatra várva megbeszéltük egy újabb kirándulás megszer­vezését Egerbe, szeptember végére, remélhetőleg ugyanilyen összeállí­tásban, ugyanezzel a társasággal. Hazafelé a vonaton még utolért ben­nünket egy kiadós zápor, de ez már senkit sem zavart.

Next