Geodézia és kartográfia 1993 (45. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 3. szám - FÖMI-TANULMÁNYOK - Czobor Árpád: Az Állami Geodéziai Alapok továbbfejlesztési lehetőségei
observed in world of GPS and in development of GPS based information technologies which arise new professional and user demands to be met in the future by surveyors including their activity and the geodetic bases. To satisfy these future demands a conception of the Hungarian high order GPS network has been proposed in 1992 by the Institute for Geodesy, Cartography and Remote Sensing (Hungarian abbreviation: [FÖM!]), consisting of two different studies. Hie FÖMI purpose has been to get to such a concept level which is free of contradictions, technically and financially acceptable by governmental management of surveying and mapping (Department of Lands and Mapping, MoA) and containing the consensus of the country’s experts. Therefore, the FÖMI has requested special studies of three authoritive experts recognized nationwide and abroad as well as has taken advantages of analysis and recommendations of the Geodetic Scientific Committee, Hungarian Academy of Sciences (GSC/HAS). The author relevantly and in causality introduces the above five studies and the GSC/HAS recommendations, all being published herewith in the recent issue of Geodézia és Kartográfia. Hie author also analyses those circumstances, phases and problems of finalizing the GPS based network development concept to a national consensus level the FÖMI and the competent experts could experince last years. For a better understanding the impact of GPS on surveying the article starts with describing the status and significant trends of GPS technology as well as with discussing those related moments which led to changing the geodetic network approach and to necessity of the respective revision of geodetic bases. Az Állami Geodéziaiai Alapok továbbfejlesztési lehetőségei t Dr. Czobor Árpád, a FÖMI volt tudományos osztályvezetője Homoródi Lajos 1954-ben a következő bevezetéssel kezdte jelentését az ÁFTH akkori elnökének: ”Az utóbbi időben ismételten tapasztalnom kellett, hogy jelenlegi felsőrendű munkálataink előzményeit és azok jelentőségét illetően teljesen téves nézetek uralkodnak még műszaki végzettségű dolgozóink körében is, s így nem csodálható, hogy a kérdésben laikusok helytelen következtetésre jutnak. Ezért szükségesnek tartom az alábbiak kifejtését és írásban való rögzítését.” Úgy tűnik, ma is aktuális a fenti bevezető, ezért most, amikor a magyar geodézia történetének olyan pontjához jutottunk, amikor ismét dönteni kell a geodéziai alapok továbbfejlesztéséről, talán nem lesz érdektelen az előzményeket is felvázolni. Az Állami Geodéziai Alapok jelenlegi helyies kialakulása Az 1947-ben megkezdett, új háromszögelési hálózat kialakítása 1992-ben befejeződött. Homogén I IV. rendű hálózat áll rendelkezésre a további numerikus felmérési munkákhoz az ország teljes területén. Az alaphálózatok kialakításuk ütemében, a folyamatos mérési és számítási munkák eredményeként a következő rendszerekben valósulhattak meg: 1. A láncolatváz és a Duna vonala mentén az összekötő láncolat 1954-ben készült el. Az ún. S42/58-as rendszerhez az első egységes kiegyenlítésben már ez a láncolat vehetett részt. Ismert tény, hogy ebben a kiegyenlítésben igen jelentős torzulásokat szenvedett a hálózat, így a gyakorlat számára ez a kiegyenlítés eredményt nem hozott. 2. A láncolatvázon belüli hálózatkitöltési munkálatok 1964-ig tartottak Regőczi Emil módszerével és Hazay István számítási eljárásával. Ezzel a megoldással egyidőben elkészülhetett az I. rendű kitöltő hálózat és a III. rendű sűrítés. 3. A IV. rendű pontsűrítés részben már a III. rendű mérésekkel párhuzamosan megkezdődhetett. Kezdetben a tisztán irányméréses technológia volt alkalmazható, így az ország 15-20 %-nyi területén az ún. fajeles - jelrudas pontsűrítés készült el. A fizikai távmérők gyors elterjedése felgyorsította a pontsűrítési munkálatokat, így 1990-ig mintegy 90 %-os volt a készenlét, amikor a GPS- technika szinte berobbant, és lehetővé tette az 1992. szeptemberi befejezést. Először jutott az Állami Földmérés abba a helyzetbe, hogy az országot homogén ponthálózat borítja. 4. 1968-69-ben a Kozmikus Poligon mérési munkálataival lehetővé vált, hogy a korábbi invárdróttal mért alapvonalak és fejlesztett oldalak helyett a korszerű fizikai távmérők biztosítsák a hálózat méretarányát. 5. 1970-72 között nemzetközi kényszerek nélküli kiegyenlítésben létrejött a HD72-es rendszer, amely az egységes országos térképrendszer alapja lett. A kiegyenlítés a Kraszovszkij -ellipszoidon történt az ún. felületi asztrogeodéziai hálózat (FAGH) kialakításával. A HD72-es rendszer ennek leképezése az IUGG/67-es ellipszoidra, ahol csillagászati kiegyenlítésben kapta meg jelenlegi végleges elhelyezését és tájékozását. 6. 1973-ban az I. rendű hálózat pontjainak pontonkénti vetítéssel az akkor kialakított redukált hengerre- FÖMI-tanulmány. Lásd még: dr. Mihály Szabolcs, ugyanezen szám 137.oldalán. 141