Geodézia és kartográfia 1994 (46. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 3. szám - Dr. Mélykúti Gábor: 75 éves a magyar katonai térképészet- Előszó - Dr. Soha Gábor: Hetvenöt éves a Magyar Katonai Térképészet

Újabb változás az intézmény elnevezésében 1921. jú­nius 21-től kezdődően: Magyar Királyi Állami Térképé­szeti Intézet, valójában fedőnév, ugyanis a békeszerződés katonai rendelkezéseinek végrehajtásán a győztes hatal­maktól delegált Katonai Ellenőrző Bizottság őrködött! Emiatt kellett az intézetnek rejtett katonai létesítmény­ként tevékenykednie. A szigorú, illetve elnéző ellenőrzés mellett szervezetileg az intézet a Magyar Királyi Pénz­ügyminisztérium Xvi/C ügyosztályához (Állami Térké­pészet)- hez tartozott. A tisztek papíron nyugállományba kerültek, de rejtve tisztként, rangosztályba sorolt közigazgatási tisztviselő­ként végezték munkájukat. Elsőként tanfolyamszervezésbe kezdtek: a tiszti elő­készítő tanfolyam parancsnoka Somogyi Endre szds. lett, majd a létesítendő térképész tisztviselői ’’sarjak” - tíz fiatal oktatása kétéves szakképzése­­ is megindult. Későbbiekben az ügyosztály száma és elnevezése többször változott 1938-ig, amikor újra Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet elnevezést kapott. Nem kívánjuk itt és most részletezni a korabeli szer­vezési nehézségeket. Részleteiben ”A magyar katonai tér­képészet története” c. kiadványban olvasható. A térképészek viszont - mint mindig - most is dol­goztak. Csendben, rejtve, a katonai vagy félkatonai tér­képkiadványokon. És még valamin! Ilyen szigorú nem­zetközi katonai ellenőrzés háta mögött - amely 1927-ig tartott - 1925-ben elkészült a francia ezer frankos bankó milliós tételekben. Ebben az ünnepi előadásban erről az ügyről csak érin­­tőleg szólunk. A történelem már megtette a maga ítéletét. A botrány kipattant! Parancsnok-, illetve annak megfelelő főtanácsnok-vál­­tozások követték egymást az intézet élén, valamint né­hány - az ügyben érdekelt - kiváló műszaki szakembert meghurcoltak és szabadságvesztésre ítéltek. Kivételesen említsük meg nevüket ezen a jubileumi évfordulón, hiszen mindig csak elmarasztalás volt az osz­tályrészük. Azok nevét, akiket az intézetből a frank­üggyel kapcsolatban 1926. május 26-án elítéltek: Hajts Lajos tábornokot, Kurtz Sándor ezredest és Gerő László századost, egy-egy évi szabadságvesztésre. A többi vád­lott - még tízen - rövidebb szabadságvesztés vagy fel­mentés után visszatérhetett beosztásába. A dolog kettős arculatát mutatja, hogy Hajts tábornok, 1933-ban bekövetkezett halála után, 1935-ben a Rákos­­keresztúri új köztemető 29. parcella díszsírhelyén került örök nyugalomba. Sírján egész alakos egyenruhás bronz­szobra, a háttérben lévő obeliszken Magyarország hegy- és vízrajza bronz domborításával. Mi, mai térképészek, az egész frankügyben nem a po­litikai indítékokat, hanem egyfajta technikatörténeti bra­vúrt, magasfokú szakmai felkészültséget, az egyszerű ember hazaszeretetét is látjuk. Miután elcsitultak a frankügy hullámai, a magyar ka­tonai térképészet a 30-as évek elejére rohamos fejlődés­nek indult. A jól kiépített szervezet, a gyakorlattal ren­delkező szakemberek, az új műszerpark, a technikai be­rendezések birtokában — a gazdasági válság ellenére — az országban mint egyetlen térképkészítő létesítmény, jól prosperált. A topográfiai térképek készítésénél bevezették a leg­újabb légifényképészeti eljárásokat, és kifogástalan nyomdatechnikai prdukciók nyomán sok hivatalos és ma­gánmegrendelő kereste fel a megrendelőirdánkat. Nagyra kell értékelnünk, hogy a műszerpark és a mű­szaki berendezések fejlesztési költségeit, az intézet bőví­tését nagyrészben a különmunka-nyereségből fedezték. Korszerűsítették a fotogrammetriát is, s annak szerves összetevőjeként a légifényképezést. Új Fokker XI. repülőgéppel, de még egy ideig kézben tartott kamerával fényképeztek. 1934-ben a légifényké­pezést Neográdytól egyre korszerűbb repülőgépekkel Gersi István vette át, aki majd a II. világháború utáni légifényképezés újrateremtőjeként, 1957-ben ezredesként vonul nyugállományba. Megérkeztek az új sztereo műszerek és fototranszfor­­mátorok, amelyekkel a kísérleti munkálatok után sikeres termelést folytatttak. Így érkezett el az intézet az 1939-es esztendőhöz, amikor a politikai események felgyorsultak, s ezek közelebbről is érintették a katonai térképkészítést. A parancsnok ekkor vitéz Somogyi Endre vk. ezredes lett, akinek elsőrendű katonai képzettsége topográfiai és térképészeti gyakorlati tapasztalatával párosult. Újabb szervezeti átalakításokkal járt a háborús felké­szülés. A csapatok térképellátásának első próbája 1938-ban a felvidéki bevonulás alkalmával zajlott le, majd a háborús események, a háborúba való belépésünk (1941. június 26.) után egyre nagyobb szükség volt a hadműveleti tér­képellátás kidolgozására és végrehajtására. A korabeli feljegyzések szerint csak az 1. hadtestnek 15 tonna mennyiségű térképanyagot szállítottak. Majd 1943 őszén német kívánságra elrendelték az ország 1:50 000 ma. térképeinek kiadását. Somogyi tisztában volt a feladat végrehajtásának ne­hézségével, ezért feszes munkaszervezéssel, régi térképi anyagok felhasználásával, gyorshelyesbítéssel kívánta végrehajtani. Ötvenhét topográfus, 40 vezényelt tiszt, 38 hadapród dolgozott a téliesre fordult időjárással és nehéz tereppel dacolva. Az ideiglenes kiadás rajzi munkája, va­lamint 244 szelvénynek a sokszorosítása (12-15 ezer pél­dányban szelvényenként) 1944 nyarára elkészült. A Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet épp ekkor, 1944-ben lett 25 éves! A fenti munka szép szakmai születésnapi ajándék lett - ünneplés nélkül! A háborús helyzetben az intézet létszáma meghaladta az 500 főt, ebből több mint 300 a tiszt és tisztjelölt. A front egyre közeledett. Az állandó angol-amerikai légitámadások és bombá­zások miatt a parancsnokság májustól Mórra települt.

Next