Geodézia és kartográfia 1995 (47. évfolyam, 1-5. szám)
1995 / 3. szám - Dr. Fenyő György: A földügyi szakágazat helyzete és az előtte álló feladatok
A földügyi ágazat helyzete és az előtte álló feladatok* Dr. Fenyő György, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője Tisztelt szakértői konferencia, tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy megköszönjem a személyemre szóló meghívást és tolmácsoljam a Földművelésügyi Minisztérium vezetésének üdvözletét, sikeres tevékenységet kívánva a konferencia munkájához. Az előadásom keretében néhány gondolatot szeretnék elmondani arról a szervezetről, illetve azzal a szervezettel kapcsolatban, amellyel Önök a munkájuk során nap mint nap kapcsolatba kerülnek, és amelynek az élete, a további jövője közérdeklődésre tarthat számot a tisztelt jelenlévők számára. Ismeretes, hogy ez az eléggé hányatott életű szervezet jelenlegi formáját 1967-ben nyeri el, amikor is az állami földmérést összevonják a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályainak keretén belül működő földbirtokrendezői részlegekkel, és a szervezet mint földhivatal funkcionál tovább. Ez a földhivatali hálózat 1972-ben kibővül a járásbíróságoktól átvett telekkönyvi részleggel. Lényegében akkor a földhivatali szervezet létrehozásának indoka az volt, hogy a földdel összefüggő intézkedésekkel kapcsolatos tennivalók egy helyen összpontosuljanak, egy intézménynél kerüljenek letéteményezésre. Az intézménynek, a földhivatali szervezetnek az említett célok alapján történő létrehozása helyes intézkedés volt, a földügyi szakágazat által elvégzett feladatok ezt alátámasztották. Nem lehet viszont sikeresnek minősíteni azt a kormányzati intézkedést, ami a szervezetet kettős irányítás alá helyezte, mert tulajdonképpen a szervezetnek az anyagi leépülése ekkor veszi kezdetét. Mert ha azt nem is lehet mondani, hogy mostoha gyermeke volt a megyei tanácsoknak, de sajnos, a költségvetési igénye az ellátandó feladatokhoz sohasem igazodott, annak mindig mélyen alatta volt. A földhivatali intézmény 1990-ben visszanyeri az „önállóságát”, és azáltal, hogy költségvetése is a szakmai irányítást ellátó Földművelésügyi Minisztériumhoz kerül, közvetlen „áttétel nélküli” irányítás valósul meg a jelzett időponttól. Az említett évben kezdődik a tulajdoni reform. Az a tulajdoni reform, amellyel számos szervezet foglalkozik. A kárpótlási hivataltól kezdődően, a földrendező és földkiadó bizottságon keresztül, az állami vagyonügynökségig bezárólag. És akkor nem szóltam még az önkormányzatokkal összefüggő tulajdoni intézkedésekről. Ez a tulajdoni reform, amely tulajdonképpen alapjaiban rengeti meg mind az állami tulajdont, mind a szövetkezeti tulajdont, s mely tulajdonképpen visszavezet a magántulajdonhoz, egy szervezetnél csúcsosodik ki, egy szervezetnél kulminál, és ez a földhivatal. Sajnos, a kormányzat nem méri fel kellőképpen azt, hogy a tulajdoni reformnak az említett szervezetek által való végrehajtása milyen hatással lesz az ingatlan-nyilvántartásra és az állami alaptérképekre. És sajnos, nem erősíti meg kellően sem anyagiakban, sem létszámában a szervezetet. Ennek következtében jelen napjainkban a szervezet működési zavarokkal küszködik, és a rá háruló feladatokat szinte képtelen ellátni. Márpedig DK 352/354(439,312+„313 " ha azt akarjuk, hogy Európához felzárkózzunk, teljes mértékű tulajdoni biztonság legyen, hogy a hitelélet olyan mederben folyjék, mint amilyenben kívánatos lenne, hogy a műszaki fejlesztésre olyan térképi igények legyenek, mint ami szintén kívánatos, akkor elodázhatatlan az a lépés, hogy ezt a szervezetet belátható időn belül meg kell erősíteni. A kormányprogram, amely az elmúlt év júliusában került kihirdetésre, lényegében ezt is megcélozza, amikor azt mondja a kárpótlási hivatalok, illetőleg ezen szervezet feladatainak újbóli meghatározásával a földhivatali szervezetet jelentősen meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a tulajdoni reform végrehajtása maradéktalanul megtörténhessen. Bízom abban, hogy ez a kormányzati intézkedés nem pusztába kiáltott szó, s a szervezet megerősítése a közeljövőben vagy legalábbis belátható időn belül megtörténik. Ugyanakkor hallhatók olyan hangok, hogy a telekkönyvet illő lenne visszavinni a bíróságokhoz. Visszavinni a bíróságokhoz annak érdekében, hogy a korábbi telekkönyvi szemlélet, a korábbi tulajdoni biztonság maradéktalanul érvényesülhessen. Nem vitatva azt, hogy a háború előtti telekkönyv betöltötte azt a szerepet, amit az akkori társadalom megkívánt, azt is látni kell, hogy ma már ez a folyamat, ez a szervezet—megítélésem szerint—a cél sérelme nélkül nem állítható vissza. Lényegében az úgynevezett egységes ingatlan-nyilvántartás, amennyiben a feltételrendszere megteremtődik, és amennyiben mind a személyi, mind a tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, és a PHARE-program is 1997-ben befejeződik, akkor a számítógépre átállított ingatlan-nyilvántartás méltóan fogja tudni biztosítani azt a követelményt, amit a tulajdoni reformmal összefüggésben vele szemben támasztottak. Tisztelt hölgyeim, tisztelt uraim! Az elmondottakat, a feladatokat csak néhány számadattal szeretném érzékeltetni. Teszem ezt azért, hogy bemutatásra kerüljön az, hogy micsoda volumen, micsoda feladatmennyiség az, amelyet ennek a földhivatali hálózatnak napjainkban végre kell hajtania. Valamivel több mint kétmillió hektár termőföld, ami a kárpótlási tennivalókat érinti. Ez a kárpótlási feladat a földhivatalnál lényegében három fázisba jelentkezik. — Jelentkezik az előkészítésben, amikor a földárverések megkezdése előtt a földhivatalnak a helyszínen biztosítani kell a térkép és a természetbeni állapot összhangját, ezáltal lehetővé téve az árverések végrehajtását. Az előkészítéshez tartozik, hogy milliós nagyságrendben kellett és esetenként kell ma is a tulajdont igazoló korábbi nyilvántartásokról és térképekről adatot szolgáltatni a kárpótlást igénylők részére. — A folyamatban a következő fázis az, amikor megtörténnek az árverések és a földhivatalok földmérő dolgozói, illetőleg a megbízott vállalkozók a földeket kimérik. — És befejeződik a munkamozzanat azzal, amikor az árverésen szerzett tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül. Ez a mai napig több mint félmillió embert érintett. S a kárpótlással összefüggő feladattal a szervezet még nem is végzett, már hozzá kell kezdeni a részaránytulajdonoknak . A VI. országos igazságügyi szakértői értekezlet igazságügyi földmérési szakértői ülésén, 1995. január 20-án elhangzott megnyitó előadás.