Geodézia és kartográfia 1995 (47. évfolyam, 1-5. szám)

1995 / 2. szám - Dr. Papp-Váry Árpád: 40 éves a Cartographia

GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 47. ÉVFOLYAM 1995 2. SZÁM 40 éves a Cartographia D­r. Pap­p—V­áry Árpád, a Cartographia Kft. igazgatója Előzmények A II. világháborút követően a gazdaság helyreállításá­val párhuzamosan a térképészet is fejlődésnek indult. A Honvéd Térképészeti Intézet, a Magyar Földrajzi Intézet, a Teleki Pál Tudományos Intézet, az Államtudományi Intézet, a Kókai Kiadó próbálta a közigazgatás, a közle­kedés, de a természetjárás újra megjelenő térképigényeit is kielégíteni. 1945—48 között Magyarország 1:500 000 méretarányú közigazgatási térképe négy, Budapest há­romféle méretarányban (1:16 000, 1:25 000, 1:30 000) szintén négy kiadásban jelent meg. 16 városról, 13 me­gyéről, 5 turistavidékről készült térkép. Megjelent az or­szág autóatlasza, az európai országok kézitérképei, sőt 1948-ban egy világatlasz (a Bibliotheca világatlasz) is. A térképtermékek bővülő választékában fehér terület ma­radt az iskolai térképek, az atlaszok és falitérképek kiadá­sa. 1945-ben a meglévő lemezek felhasználásával ugyan újranyomták Barthos Indár—Kurucz György történelmi atlaszait (ókor, legújabb kor), és 1946-ban is egy alka­lommal megjelent Imrédi-Molnár László—Tolnay Dezső ideiglenes földrajzi munkafüzete, azonban a következő évek tanulói már csak atlaszok nélkül tanulhatták ezeket a tárgyakat. Az 1945—1948 között megindult fejlődést a kommu­nista hatalomátvételt követő államosítás derékba törte. Felszámolták a Teleki-féle intézetet, a Magyar Földrajzi Intézet pedig Offset Nyomdaként működött tovább. A Honvéd Térképészeti Intézet a hidegháborús készülődés jegyében 1952 után már nem készített polgári célú térké­peket. A térkép a titokvédelem fókuszába került, így a korábbi térképkészíttető állami intézmények (pl. minisz­tériumok, MÁV, stb.) is beszüntették ilyen jellegű mun­káikat. A polgári terület térképellátásának egyre növekvő prob­lémáit látva, az állam, a Népgazdasági Tanács 118/1952. számú határozatával, a földmérési szervezet keretében életre hívta a Geodéziai és Kartográfiai Intézetet. A ma­gyar gyakorlatban az ideig ismeretlen szóhasználat az in­tézmény elnevezésében már a szovjet gyakorlat utánzásá­ra utalt. Az intézménybe hívott korábbi szakemberek egy zsebatlasz és egy egyetemi földrajzi atlasz szerkesztésébe fogtak. A zsebatlasz 1954-ben meg is jelent. A kor szokásának megfelelően, 1953-ban a Szovjetu­nióból szakértők érkeztek a közigazgatás, az államszerve­zet szocialista mintájú kialakításának „elősegítése” céljá­ból. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalhoz került szakember, metrókitűzésekben jártas, egyetemi ok­tató Viktor Szlobodcsikov volt. Az ő határozott elképzelé­se az volt, hogy a termelési (operatív) tevékenységet a hatósági (igazgatási) munkától el kell választani, és válla-DK 793.2:[338.93,528.9] lati formában kell működtetni. Szovjet mintára egy geo­déziai és egy kartográfiai vállalat létrehozására tett javas­latot. A hazai geodéta erőviszonyok, a pécsi csoport meg­határozó jellege miatt végül 1954. december 1-jével két geodéziai (Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat, Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat) és egy karto­gráfiai (Kartográfiai Vállalat) termelési egység alakult. A hazai intézménynévi gyakorlatban szokatlan geodé­ziai és kartográfiai elnevezés egyértelműen a szovjet szó­­használat átvétele. Az ÁFTH nevében tiszta magyar sza­vak szerepeltek, a geodéziai vállalatok nevének is a fele (...és térképészeti...) magyar volt. A Kartográfiai Vállalat nevében viszont egyedülálló volt az idegen kifejezés. Eb­ben nemcsak a szovjet minta átvételét, hanem a korábbi szervezetek nevétől (Magyar Földrajzi Intézet, Honvéd Térképészeti Intézet) és tevékenységtől való elhatároló­dást, az összetévesztés, a jogfolytonosság feltételezésé­nek a kizárását látjuk. A Kartográfiai Vállalat első évei A cég a belvárosban, az Anker köz 1-ben kapott helyet. A Geodéziai és Kartográfiai Intézetből átkerült munkatár­sak, korábban utcára került katonai térképészek, a Föld­rajzi Intézettől elkerült munkatársak alkották a vállalat állományát. A 40—50 éves csapatban néhány fiatal diplo­más és rajzoló is helyet kapott. 1955-ben már létszámbővítést hajtott végre a cég. Egye­temről elbocsátott, korábban az egyetemi atlaszon is dol­gozó szakemberekkel, fiatal közgazdászokkal, földrajzta­nárokkal, a Magyar Földrajzi Intézetet alapító Koguto­­wicz unokájával (Kogutowicz Manuela) és egyéb szakem­berekkel bővült a cég állománya. 1955-ben a cég átköltözött az amerikai követség mel­lett lévő Perczel Mór utca 2-be, majd 1957-ben foglalta el a Guszev u. (ma Sas u.) 25. IV. és V. emeletét. Itt volt a vállalat vezérkara és a szerkesztő-, rajzolóosztály derék­hada, valamint az adattár 1969 szeptemberéig, amikor a cég átköltözött mai székhelyére, a Bosnyák tér 5. alatti térképészeti székházba. A vállalat első munkája az egyeteminek indult atlasz középiskolai atlasszá alakítása és a tanulóifjúsághoz való eljuttatása volt. Az atlaszt, amelynek egyik-másik lapja (Magyarország gazdálkodása, az Alpok országai) azóta is felülmúlhatatlan remeke a magyar térképészetnek, nagy lelkesedéssel fogadták a tanárok, a diákok, de a családok is. A térképek tervei, tisztázati munkarészei általában 1,3- szoros nagyságban papírra készültek. A tervekről készült kéknyomatokon rajzolták ki a sokszorosításra alkalmas tartalmat (tisztázati munkarész). Kéknyomaton készült el

Next