Geodézia és kartográfia 2001 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - SZEMLE

egy új helyszín keresésének gondolata. A régi és az új telek pártfogói éles ellentétbe kerültek egymással, annak ellenére, hogy akkor már világossá vált, hogy a Grassalkovich-telek nem alkalmas egy modern színház felépítésére. A legtöbben, talán hagyomány­­tiszteletből, mégis a régi helyszínt támogatták. Itt lát­hatjuk, hogy nem csak a szakmai érvek számítanak egy ilyen épület helyének megválasztásakor. Termé­szetesen születtek más javaslatok is. Ismerünk olyan terveket, amelyekben például a Rókus kórház helyé­re, vagy a Károlyi-kertbe képzelték el az épületet. A második világháború után új tervek, új koncep­ciók születtek. A vezetés elképzelése szerint a színhá­zat kell a közönséghez vinni. Mindenképpen olyan helyszínt kellet választani, mely közel esik a munkás­­negyedekhez. A 60-as években felmerült a városligeti elhelyezés gondolata. 1964-ben elhelyezési tervpályázatot írtak ki. A tervpályázat feladata kettős volt. Az egyik, hogy megoldják a színház méltó és minden tekintetben a legoptimálisabb elhelyezését, és hogy megvalósuljon a Dózsa György út rendezése. A pályázatban előír­ták, hogy a színházat egy nagy, és több kisebb épü­let együtteseként kell elhelyezni. Az elkészített mun­kákban meg kellett oldani egy felvonulási út, egy dísztribün, a Lenin-szobor és a Tanácsköztársasági Emlékmű elhelyezését. 1965-ben megszületett maga az épület is. Az épület elrendezése tökéletesen meg­felelt a kor elvárásainak. A tervező körültekintően megoldotta a közlekedési problémákat, valamint a színház környezetének rendezését. Sajnos ez a terv sem valósult meg, bár ez volt a Nemzeti Színház történetében a legtovább életben tartott helyszín és terv. 1996-ban a Művelődési és Közoktatási Minisztéri­um nyilvános tervpályázatot írt ki az Új Nemzeti Szín­ház elhelyezésére. A nyertes pályázatban az Erzsébet tér lett az új helyszín. A telek a város egyik központi helyén, tömegközlekedési eszközökkel is jól megkö­zelíthető helyen fekszik. A közeli Deák téren futnak össze a metróvonalak, ezzel ideális megközelítést té­ve lehetővé a város legtávolabbi pontjáról is. A telek 7920 m2 területi, önkormányzati tulajdonban lévő terület volt. A telek három irányban nyitott, így az épülettől három oldalas homlokzati megjelenést kí­ván meg, de ezzel a tervező jól megbirkózott. Nagy problémát jelentett a buszpályaudvar közelléte. Nagy mértékben rontotta volna esztétikailag a színház kör­nyezetét, ha naponta több száz autóbusz gördült volna ki az épület mellől. A buszpályaudvar elköl­­töztetése egy jól megközelíthető, városközponton kí­vül eső helyre mind a színház, mind a főváros ko­moly problémáit megoldotta volna. A kivitelezés szempontjából komoly nehézségeket okozott a metró közelsége. Az alapozást úgy kellett megoldani, hogy a metróból érkező zajok és rezgé­sek ne zavarják a színház működését. Ennek megol­dása komoly szakértelmet és többletköltséget jelentett. Összességében a helyszín megfelelőnek bizonyult, és el is kezdődött az építkezés. 1998. október 23-ra tervezték a díszelőadást az új színházban, azonban a körülmények ismét közbeszóltak. Az alapozási mun­kálatok már javában folytak, mikor az új kormány leállította az építkezést. Az építkezés leállítása után több helyszín is felme­rült a színház lehetséges helyszínéül, így például a budai Ganz-gyártelep és újra a Városliget. Azonban egyik helyszín sem nyerte el teljes mértékben az ille­tékesek tetszését. Végül a IX. kerületi Duna-partot, a világkiállításra kialakított terület egyik telkét jelölték ki a célra. Ennek a területnek a története majdnem olyan érdekes, mint a színházé. A telkeket a Világkiállítás tervezésé­nek idején alakították ki, arra a célra, hogy a telkek eladásából befolyt pénzösszegeket felhasználják a budai terület kiépítéséhez. Az EXPO előkészítésének idején felmérés és erre alapuló digitális térkép ké­szült, mely folyamatosan karbantartva jó alapja az építkezésnek. A Világkiállítás leállítása után a telkek értéke fo­lyamatosan lecsökkent. Három telket azonban sike­rült eladni, ezek egyikén épült fel a Dunaház, üzlet- és irodaház. A tervezett telek az egyik legnagyobb a területen, így méreténél fogva kiválóan alkalmas a célra. A színház építésének fő problémája a HÉV kérdésének megoldása. Két tervezet született ennek a kezelésére. Az egyik szerint a HÉV végállomása, kívülebb eső helyen lenne. A második - és ez a tá­­mogatottabb elképzelés — a HÉV-et a föld alá sül­lyesztenék. Ennek a megoldásnak, rendkívül nagy költsége a hátulütője. A másik fő probléma a par­kolás kérdése. A színház telke mögötti telek kiválóan alkalmas lehetne parkoló építés céljára. Azonban a jelenleg érvényben lévő 1992-ben elfogadott rende­zési terv épület megvalósítását írja elő erre a telekre. Ez áthidalható lehetne új rendezési terv készítésével, de felmerül az a kérdés, hogy a terület tulajdonosa lemondana-e az egyik legnagyobb telek felhasználá­sának lehetőségéről. A tömegközlekedés problémája részben megol­dódott az 1-es villamos Lágymányosi hídig való ki­építésével.

Next