Geodézia és kartográfia 2001 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - SZEMLE
egy új helyszín keresésének gondolata. A régi és az új telek pártfogói éles ellentétbe kerültek egymással, annak ellenére, hogy akkor már világossá vált, hogy a Grassalkovich-telek nem alkalmas egy modern színház felépítésére. A legtöbben, talán hagyománytiszteletből, mégis a régi helyszínt támogatták. Itt láthatjuk, hogy nem csak a szakmai érvek számítanak egy ilyen épület helyének megválasztásakor. Természetesen születtek más javaslatok is. Ismerünk olyan terveket, amelyekben például a Rókus kórház helyére, vagy a Károlyi-kertbe képzelték el az épületet. A második világháború után új tervek, új koncepciók születtek. A vezetés elképzelése szerint a színházat kell a közönséghez vinni. Mindenképpen olyan helyszínt kellet választani, mely közel esik a munkásnegyedekhez. A 60-as években felmerült a városligeti elhelyezés gondolata. 1964-ben elhelyezési tervpályázatot írtak ki. A tervpályázat feladata kettős volt. Az egyik, hogy megoldják a színház méltó és minden tekintetben a legoptimálisabb elhelyezését, és hogy megvalósuljon a Dózsa György út rendezése. A pályázatban előírták, hogy a színházat egy nagy, és több kisebb épület együtteseként kell elhelyezni. Az elkészített munkákban meg kellett oldani egy felvonulási út, egy dísztribün, a Lenin-szobor és a Tanácsköztársasági Emlékmű elhelyezését. 1965-ben megszületett maga az épület is. Az épület elrendezése tökéletesen megfelelt a kor elvárásainak. A tervező körültekintően megoldotta a közlekedési problémákat, valamint a színház környezetének rendezését. Sajnos ez a terv sem valósult meg, bár ez volt a Nemzeti Színház történetében a legtovább életben tartott helyszín és terv. 1996-ban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nyilvános tervpályázatot írt ki az Új Nemzeti Színház elhelyezésére. A nyertes pályázatban az Erzsébet tér lett az új helyszín. A telek a város egyik központi helyén, tömegközlekedési eszközökkel is jól megközelíthető helyen fekszik. A közeli Deák téren futnak össze a metróvonalak, ezzel ideális megközelítést téve lehetővé a város legtávolabbi pontjáról is. A telek 7920 m2 területi, önkormányzati tulajdonban lévő terület volt. A telek három irányban nyitott, így az épülettől három oldalas homlokzati megjelenést kíván meg, de ezzel a tervező jól megbirkózott. Nagy problémát jelentett a buszpályaudvar közelléte. Nagy mértékben rontotta volna esztétikailag a színház környezetét, ha naponta több száz autóbusz gördült volna ki az épület mellől. A buszpályaudvar elköltöztetése egy jól megközelíthető, városközponton kívül eső helyre mind a színház, mind a főváros komoly problémáit megoldotta volna. A kivitelezés szempontjából komoly nehézségeket okozott a metró közelsége. Az alapozást úgy kellett megoldani, hogy a metróból érkező zajok és rezgések ne zavarják a színház működését. Ennek megoldása komoly szakértelmet és többletköltséget jelentett. Összességében a helyszín megfelelőnek bizonyult, és el is kezdődött az építkezés. 1998. október 23-ra tervezték a díszelőadást az új színházban, azonban a körülmények ismét közbeszóltak. Az alapozási munkálatok már javában folytak, mikor az új kormány leállította az építkezést. Az építkezés leállítása után több helyszín is felmerült a színház lehetséges helyszínéül, így például a budai Ganz-gyártelep és újra a Városliget. Azonban egyik helyszín sem nyerte el teljes mértékben az illetékesek tetszését. Végül a IX. kerületi Duna-partot, a világkiállításra kialakított terület egyik telkét jelölték ki a célra. Ennek a területnek a története majdnem olyan érdekes, mint a színházé. A telkeket a Világkiállítás tervezésének idején alakították ki, arra a célra, hogy a telkek eladásából befolyt pénzösszegeket felhasználják a budai terület kiépítéséhez. Az EXPO előkészítésének idején felmérés és erre alapuló digitális térkép készült, mely folyamatosan karbantartva jó alapja az építkezésnek. A Világkiállítás leállítása után a telkek értéke folyamatosan lecsökkent. Három telket azonban sikerült eladni, ezek egyikén épült fel a Dunaház, üzlet- és irodaház. A tervezett telek az egyik legnagyobb a területen, így méreténél fogva kiválóan alkalmas a célra. A színház építésének fő problémája a HÉV kérdésének megoldása. Két tervezet született ennek a kezelésére. Az egyik szerint a HÉV végállomása, kívülebb eső helyen lenne. A második - és ez a támogatottabb elképzelés — a HÉV-et a föld alá süllyesztenék. Ennek a megoldásnak, rendkívül nagy költsége a hátulütője. A másik fő probléma a parkolás kérdése. A színház telke mögötti telek kiválóan alkalmas lehetne parkoló építés céljára. Azonban a jelenleg érvényben lévő 1992-ben elfogadott rendezési terv épület megvalósítását írja elő erre a telekre. Ez áthidalható lehetne új rendezési terv készítésével, de felmerül az a kérdés, hogy a terület tulajdonosa lemondana-e az egyik legnagyobb telek felhasználásának lehetőségéről. A tömegközlekedés problémája részben megoldódott az 1-es villamos Lágymányosi hídig való kiépítésével.