Geodézia és kartográfia 2001 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Dr. Suba János: A trianoni határ kitűzése és térképei, II. rész
A határvonal térképezése A topográfiai felvétel a leggyorsabb eljárás útján, ún. tahimetrikus módszerrel történt. A mérnökök a Magyarország felé eső 300 m széles sávról felvételi előrajzot szerkesztettek 1:2880 ma.-ban. A felvételnél a fő- és mellékhatárköveken kívül, valamint ezekkel kapcsolatos állandó jelekről (kereszt, kút stb.) a felvétel alkalmával az egyes parcellákat nem mérték fel. A terepfelmérés jellemzői a következők voltak: az egyéni birtokoknak csak a tömbkerületi vonalait (vakdűlő, úthálózat, patak, csatorna stb.) mérték fel; a sávba eső állandó tárgyakat (keresztek, kutak, tanyák, épületek stb.) ábrázolták; a szintvonalakat, sík területen 2,5 m-enként, dombos területen 5 menként ábrázolták és a közigazgatási határok mérték fel. Az előrajzi szerkesztés alkalmával a mérnökök kitűzték a bemérő tahimetrikus pontokat függőlegesen bevert, számozott zsindelyekkel és a pontokat feltüntették az előrajzokon. Mivel a térkép méretaránya 1:5000, az előrajz szerkesztésénél az 1 m-nél kisebb kiszögeléseket nem vették figyelembe. A sík terep miatt csak patakoknál, csatornáknál, vasúttöltéseknél mértek általában magassági adatot, illetve dombos terepen, ahol 5 m-es szintvonalakkal ábrázolták a terepet. A részletes bemérési adatokat kint a helyszínen rajzolt felvételi előrajzokba írták be. Az egész határvonal jellege két szakasz kivételével teljesen sík volt. Az 54 km-es „H” és 36 km-es „K” szakasz mérnöki munka szempontjából rendkívül nehéz volt. E két erdős szakaszon végig az egyik futóhomokdomb a másikat követi, ezért ez a körülmény rendkívül megnehezítette a szintezést és még inkább a tahimetrikus terepfelvételt. A műszaki munkálatok mindkét oldalon különkülön készültek el. A vízi határszakasz kitűzése és térképezése A határszakaszban a Maros folyón húzódó vízi határszakasz kiharózását 1922. december 12-én fejezte be Majoros Kálmán főmérnök. A folyó geometriai közepén húzódó határvonal helyszíni helymeghatározását a folyó mindkét partján vezetett sokszögvonal kikarózásával oldották meg. A magyar oldalon 154, a román oldalon 176 karót helyeztek le. A helyszíni munkálatok egész időtartama alatt, mind a magyar oldalon érdekelt községek delegációi, mind a román megszállás alatt lévő községek elöljárósági tagjai jelen voltak. Az összlátás biztosítására a magyar oldalon mintegy 4 km, a román oldalon 8 km hosszúságban a vonalat meg kellett tisztítani a sűrű füzesbokroktól, élő fát sehol nem vágtak ki. A Maros folyó, 1910. évi felméréséhez képest „itt-ott jelentős változást szenvedett az előfordult árvizek folytán”. A partszakítás azonban sehol nem volt nagyobb 20 ölnél. A sokszögpontok helyét mindenütt a magas parton jelölték ki, az iszapolt területeket, mint folyómederhez tartozókat, figyelmen kívül hagyták. A Maros folyó sodorvonalának - mint a határvonalnak - méretére is szükség volt, ezért az egész meder felvételét el kellett végezni. A Maros szigeteit a magyar partról mérőasztal-felvétellel térképezték fel. A 22,2 km hosszúságban a Maros-meder keresztszelvényeit a szegedi folyammérnöki hivataltól Félegyházy műszaki tanácsos készítette el. A térképszelvények méretaránya 1:5000, a keresztszelvények méretarányai 1:500 volt. A magyar-román határszakasz 1:5000 méretarányú térképműve A magyar-román határvonal 10 határszakaszának térképeit egy témában - külön laponként - tárolták. A román határvonal „atlasza” a következőket tartalmazza: a címlapot, 1:375 000 ma. határvázlatot, amelyben az 1:5000 ma. térképszelvények hálózatában az egyes térképek számának és a határvonal mindkét oldalán közvetlenül fekvő községek neveinek feltüntetésével, az egyes szakaszok szerinti felosztással a határvonal fel van tüntetve hármashatárponttól hármashatárpontig, valamint francia, magyar, román nyelvű jelmagyarázatot és 126 db 1:5000 ma. térképszelvényt, amelyen a határvonalon fekvő határjelek vannak helyzetüknek